A reálgazdasági környezet erős dezinflációs hatásában bízva a Monetáris Tanács 2012 augusztusában óvatos kamatcsökkentési sorozatba kezdett - írja az MNB kommentárja, miután 14 órakor bejelentették, történelmi mélypontra, 5 százalékra vágják vissza a forintkamatot. Ezt várták az elemzők is. Az MNB most közzétett jelentése nemcsak a mostani kamatdöntést indokolja, de kitekint az elmúlt 3 hónap piaci eseményeire is.
A közlemény eleje az inflációs cél eléréséről szól, ezek szerint a tanács az elmúlt 3 hónapban abban bízott, hogy a gyenge kereslet visszafogja az árakat, ezért ez majd lenyomja az árakat. Januárban valóban a vártánál alacsonyabb volt az infláció, februárban pedig a kormányzati beavatkozásnak - rezsicsökkentés - hála a 3%-os célszint alá került a pénzromlás üteme. Úgy tűnik helytálló volt az a korábbi feltételezés, hogy az árakat tavaly az indirekt adóemelések és a gazdaságot érő egyszeri költségsokkok (élelmiszer- és üzemanyagárak) nyomták felfele - ezek hatása már nem érződik.
Az inflációra figyel az MNB, unortodox tervek valószínűleg még nincsenek
| Az egyes ágazatok adóterhelését növelő költségvetési intézkedések költségnövelő hatása a termelési láncon keresztül fokozatosan a teljes vállalati szektorban jelentkezhet, ami az indirekt adók hatásaitól szűrt maginfláció emelkedését eredményezheti. A negatív kibocsátási rés mellett a fogyasztói árakba történő továbbhárítás lassú és csak részleges lehet. Mindezen tényezők hatására az infláció az idei év egészében a 3 százalékos cél alatt maradhat, míg 2014-ben a célérték közelében alakulhat - mutat rá a közlemény. |
A közlemény hangsúlyozza, hogy a Monetáris Tanács korábban is úgy vélekedett, hogy csak az inflációs cél tartása mellett van mód a monetáris kondíciók enyhítésére. Vagyis ha nem szállnak el az árak, akkor lehet tovább csökkenteni a kamatot (a magas alapkamat ugyanis megtakarításra ösztönöz fogyasztás helyett, ez pedig visszafogja az árakat). A tanács közleménye kiemeli a mostani rezsicsökkentést is, így ugyanis 7 éve nem látott alacsony szinten van az infláció. Ha úgy tetszik, a kormány szociálpolitikai intézkedése nagy játékteret adott az új felállásában összeülő tanácsnak.
Az elemzők jó ideje azt találgatják, hogy készül valamilyen gazdaságélénkítő programra a Matolcsy-féle jegybank. Elképzelhető, hogy a másodpiacon a magyar jegybank is eszközvásárlásba kezd, egyelőre erről csak annyit tudni, hogy az ilyen jellegű jegybanki programokról Matolcsy egy belső pályázatot írt ki az MNB munkatársainak. Ez azt sejteti, hogy a jegybankban még nincsenek egy ilyen programra kész forgatókönyvek.
Ebből a szempontból érdekes a Tanács közleményének ezen része: "Az alacsony infláció és visszafogott növekedési kilátások mellett a fejlett gazdaságok jegybankjai fenntartották gazdaságélénkítő programjaikat, ami változatlanul hozzájárul a pénzpiaci hangulat javulásához és feltörekvő piacokra irányuló erős tőkebeáramlás fennmaradásához. A konjunkturális és pénzpiaci folyamatok közötti kettősség ugyanakkor továbbra is fennáll. A Monetáris Tanács azt feltételezi, hogy az európai válságkezelő intézkedések beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, így az európai konjunktúra rövid távon stabilizálódhat majd fokozatosan élénkülhet". Úgy tűnik, érti a jegybank, hogy az eszközvásárlási program nem "taktikai atomfegyver".
Most leginkább adósságot törlesztünk
Az MNB szerint az eurózóna kilábalása megtorpan, ami nekünk is fájdalmas az exportpiacink miatt. Ugyanakkor a jegybank szerint a tavaly év végi siralmas GDP-adat "külső és belső tényezők" eredménye egyaránt. Miközben az eurózóna gazdasága lassul ez visszahúzza a magyar exportot, de a belső kereslet sem élénkül - teszik hozzá.
A jegybank szerint a lakosság és a vállalati szektor egyaránt óvatos, ez látszik a fogyasztásban és az alacsony beruházási hajlandóságban: a gazdaság szereplői leginkább adósságot törlesztenek, a hitelfelvételek továbbra is szigorúak, a gazdasági kilátások pedig továbbra is bizonytalanok. Az MNB szerint éppen emiatt a cégeknek szűkösek a lehetőségeik, ha árakat akarnak emelni.
A belföldi kereslet élénkülésére és kiegyensúlyozottabb növekedési szerkezetre 2014-től számítunk - írja a jegybanki elemzés. Ugyanakkor hozzáteszik: "Az erősödő exportértékesítésekkel az idei évben ismét megindulhat a növekedés". Ez pedig azért érdekes, mert korábban is az a pletyka terjengett a piacon, hogy a kormány a forint gyengítésével próbálja meg felpörgetni az exportot, hogy a gazdaság idén már életjelet tudjon adni. Ezt az új vezetéssel felálló nemzetgazdasági tárca már számtalanszor cáfolta, Varga Mihály is többször lenyilatkozta már, hogy nem cél a forint gyengítése.
Beruházásokról mondhatnak le a vállalatok
A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a gazdaságot nyomott keresleti kondíciók jellemezhetik. A néhány ágazatot (mezőgazdaság, ipar) érintő jelentős egyedi hatások mellett a vártnál mélyebbnek bizonyuló 2012-es recessziót követően a következő negyedévekben a gazdasági növekedés fokozatos beindulására számíthatunk. A növekedési fordulatot rövid távon a tavalyi évet érintő átmeneti hatások korrekciója is segítheti. A növekedés legfontosabb forrása az export marad, a nyomott belföldi keresletben érezhető fordulatra 2014-ben számíthatunk. Bár legfontosabb exportpiacaink kereslete csak lassan élénkülhet, az elmúlt években kiépült új autóipari kapacitások termelésének felfutása a piaci részesedés javulása irányába mutat. Az alacsony inflációs környezetben a lakossági reáljövedelmek ismét növekedhetnek. A válság előtt felhalmozott adósságok elhúzódó leépítése és a bizonytalan gazdasági környezetben a háztartások megtakarítási rátája tartósan magas maradhat, így a fogyasztási kereslet erősödésére főleg 2014-től számítunk. A szigorú hitelezési feltételek és az alacsony kapacitáskihasználtság mellett a vállalatok rövid távon beruházásaik elhalasztása mellett dönthetnek. A vállalatok beruházási aktivitása a konjunktúra erősödésével szintén a jövő évtől élénkülhet.
Meghatározó marad a közmunka szerepe
A munkapiaci aktivitás a következő években tovább bővülhet. A vállalatok azonban a bizonytalan keresleti kilátások mellett csak korlátozottan képesek felszívni a többlet munkakínálatot, így rövid távon a foglalkoztatás növekedésében a közmunkaprogramok szerepe továbbra is meghatározó lehet. Az alacsony vállalati jövedelmezőség javításában a fogyasztói árak emelése helyett a termelési költségek, azon belül a bér jellegű költségek mérséklésének juthat nagyobb szerep. A tartósan laza munka-erőpiaci kondíciók erős bérleszorító hatással bírnak. A reálbérek dinamikája a következő években a termelékenység javulásától elmaradó lehet. Az idei évtől érvénybe lépő munkahelyvédelmi program általánosan javíthatja az érintett munkavállaló csoportok foglalkoztatási esélyeit. Ugyanakkor a kormányzati adóintézkedések a vállalati termelési költségek emelkedését és az ebből adódó alkalmazkodási igény erősödését vetítik előre.
Sikeresen vívjuk a háborút az államadósság ellen
A gazdaság külső finanszírozási képessége tovább emelkedik, így folytatódhat a válság előtt magas szintre emelkedő külső eladósodottság csökkenése.
A költségvetés hiánya 2012-ben és 2013-ban is a költségvetési törvénnyel összhangban, 3 százalék alatt alakulhat. 2014-re egyelőre nincs elfogadott költségvetés, ám a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát segíti a kormány alacsony hiány melletti elköteleződése.
Az infláció rendben, és a többi?
|
| Fotó: Bruzák Noémi/MTI |
Az inflációs és a reálgazdasági kilátások egyaránt a monetáris kondíciók lazítása irányába mutatnak, de a jegybanknak nemcsak erre kell figyelnie. A monetáris politika mozgásterét ugyanakkor érdemben befolyásolta a kockázati megítélés alakulása. A pénzügyi piaci stabilitás fenntartása körültekintő monetáris politikai lépéseket indokolt - ez utóbbi mondat a befektetőknek lehet nagyon fontos, akik a Matolcsy vezette jegybank kapcsán rendre azt hangoztatják, a "sötétben tapogatóznak".
Van-e még bennünk szufla, amihez alacsonyabb kamat kell?
A jegybank szerint a monetáris kondíciók alakulását illetően a gazdaságban jelenlévő szabadkapacitások mérete, a hitelezés alakulása és a globális pénzpiaci környezet jelentheti a leginkább releváns kockázatot. A szabad kapacitások felszabadításán lökhet a forint alacsony kamata, ami hatással lehet a hitelezési hajlandóságra.
A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a visszaeső beruházási aktivitás és a finanszírozási korlátok következtében a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme a válság során mérséklődött, a termelésbe bevonható kapacitások leépülésének mértékét ugyanakkor jelentős bizonytalanság övezi. Ha a termelőkapacitások csak kisebb mértékben sérültek, akkor a gazdaság ciklikus pozíciója nyitottabb lehet. Nyitottabb ciklikus pozíció esetén a költségsokkok árazásban történő áthárítási lehetőségei korlátozottak, a vállalatokat ért költségsokkok inflációs hatásai kisebbek, ami lazább monetáris politikát indokol.
A válságból való kilábalás sebességét érdemben befolyásolja a hitelezés alakulása. Az elmúlt időszak kamatcsökkentései a hitelkamatok mérséklődésével jártak együtt, ugyanakkor egyelőre nehezen mérhető fel, hogy az alacsonyabb kamatszint a hitelezést milyen mértékben fogja élénkíteni. Amennyiben a kialakult alacsonyabb hitelkamatok érdemben növelik a beruházási aktivitást és a lakossági hitelezés felfutásán keresztül számottevően támogatják a lakossági fogyasztást, akkor a gazdaság válságból való kilábalás gyorsabb lehet, ami összességében nem indokol további monetáris lazítást. Az elmúlt hat hónap, amióta a kamat csökken, nem hozott érdemi változást a hitelek összetételében - ezt a jegybank nem tette hozzá elemzéséhez.
Mikor lehet újabb vágás?
A Monetáris Tanács az alapkamat szintjének 25 bázispontos csökkentése mellett döntött. A Monetáris Tanács megítélése szerint a magyar gazdaságot továbbra is számottevő kapacitásfelesleg jellemzi, az inflációs nyomás középtávon mérsékelt, így a 3 százalékos cél lazább monetáris kondíciók mellett is elérhető. Az elmúlt időszak pénzpiaci feszültsége ugyanakkor fundamentálisan nem indokolható ingadozásokat eredményezett a hazai eszközárak alakulásában, amely továbbra is körültekintő monetáris politikai döntéseket indokol. A Monetáris Tanács mindezek alapján az alapkamat 25 bázispontos csökkentése mellett döntött. További csökkentésére akkor kerülhet sor, ha a középtávú inflációs nyomás mérsékelt marad és a pénzügyi piaci környezetet övező bizonytalanság csökken.
Az elmúlt év decemberétől az idei év februárjáig tartó időszakban a Monetáris Tanács tovább folytatta a tavaly augusztusban megkezdett kamatcsökkentési sorozatot. Az újabb 3 kamatcsökkentési lépéssel az alapkamat szintje 5,25 százalékra mérséklődött. A Tanács döntései mögött az a megfontolás állt, hogy a gyenge kereslet előretekintve jelentős dezinflációs hatást fejt ki, ami az inflációt a tavalyi évben magasan tartó indirekt adó intézkedések és költségsokkok kifutásával egyre inkább előtérbe kerülhet, segítve az inflációs cél elérését.
A Monetáris Tanács februári közleményében jelezte, hogy az irányadó kamat további csökkentésére akkor kerülhet sor, ha a középtávú inflációs kilátások összhangban maradnak a 3 százalékos céllal, és fennmaradnak a kedvező pénzügyi piaci folyamatok.
Az év eleji rezsicsökkentéseknek és a keresleti környezet erős árleszorító hatásának köszönhetően az infláció az idei év elejére a jegybanki cél alá süllyedt.
Az elmúlt év végén a globális konjunktúra általános lassulását figyelhettük meg. Az eurozóna recessziója 2012 végén mélyült, a világgazdaság növekedési kilátásai romlottak. A fejlett gazdaságokban várt növekedési fordulat időpontja tovább tolódhat, érdemi növekedésre csak 2014-ben számíthatunk. A gyenge keresleti környezettel összhangban a fejlett régiók inflációs mutatói a jegybanki cél közelében vagy az alatt alakulnak. Az alacsony infláció és visszafogott növekedési kilátások mellett a fejlett gazdaságok jegybankjai fenntartották gazdaságélénkítő programjaikat, ami változatlanul hozzájárul a pénzpiaci hangulat javulásához és feltörekvő piacokra irányuló erős tőkebeáramlás fennmaradásához. A konjunkturális és pénzpiaci folyamatok közötti kettőség ugyanakkor továbbra is fennáll. A Monetáris Tanács azt feltételezi, hogy az európai válságkezelő intézkedések beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, így az európai konjunktúra rövid távon stabilizálódhat majd fokozatosan élénkülhet.
Az elmúlt hónapok hazai makrogazdasági folyamatait a várakozásoknál visszafogottabb konjunktúra és az év első hónapjaiban meredeken csökkenő inflációs adatok jellemezték. Az éves árindex februárra a 3 százalékos jegybanki cél alá süllyedt. A GDP év végi csökkenéséhez külső és belső tényezők egyaránt hozzájárultak, miközben néhány ágazat egyedi okok miatt átmenetileg csökkenő termelése mélyítette a visszaesést. Külső piacaink lassulása a hazai exportértékesítések dinamikájának visszaesését okozta, miközben az árazási döntések szempontjából meghatározó belföldi kereslet változatlanul mérsékelten alakult. A válság előtt felhalmozott adósságok fokozatos mérséklése, az általánosan szigorú hitelfeltételek és a konjunkturális kilátásokat övező bizonytalanság, mind a vállalatok, mind a háztartások beruházási-fogyasztási döntéseiben óvatosságot indokolnak. Az év eleji rezsicsökkentések érdemben mérsékelték a fogyasztói inflációt. A visszafogott keresleti környezetben a fogyasztói árak emelésére a cégek lehetőségei korlátozottak. A piaci árazású termékek és szolgáltatások körében általánosan alacsony év eleji áremeléseket figyelhettünk meg. A továbbra is támogató külső piaci hangulatban a hazai pénzügyi piaci eszközök felára februárig stabilan alakult, míg márciusban emelkedést mutatott.
Az erősödő exportértékesítésekkel az idei évben ismét megindulhat a növekedés. A belföldi kereslet élénkülésére és kiegyensúlyozottabb növekedési szerkezetre 2014-től számítunk.
A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a gazdaságot nyomott keresleti kondíciók jellemezhetik. A néhány ágazatot (mezőgazdaság, ipar) érintő jelentős egyedi hatások mellett a vártnál mélyebbnek bizonyuló 2012-es recessziót követően a következő negyedévekben a gazdasági növekedés fokozatos beindulására számíthatunk. A növekedési fordulatot rövid távon a tavalyi évet érintő átmeneti hatások korrekciója is segítheti. A növekedés legfontosabb forrása az export marad, a nyomott belföldi keresletben érezhető fordulatra 2014-ben számíthatunk. Bár legfontosabb exportpiacaink kereslete csak lassan élénkülhet, az elmúlt években kiépült új autóipari kapacitások termelésének felfutása a piaci részesedés javulása irányába mutat. Az alacsony inflációs környezetben a lakossági reáljövedelmek ismét növekedhetnek. A válság előtt felhalmozott adósságok elhúzódó leépítése és a bizonytalan gazdasági környezetben a háztartások megtakarítási rátája tartósan magas maradhat, így a fogyasztási kereslet erősödésére főleg 2014-től számítunk. A szigorú hitelezési feltételek és az alacsony kapacitáskihasználtság mellett a vállalatok rövid távon beruházásaik elhalasztása mellett dönthetnek. A vállalatok beruházási aktivitása a konjunktúra erősödésével szintén a jövő évtől élénkülhet.
A munkapiaci aktivitás a következő években tovább bővülhet. A vállalatok azonban a bizonytalan keresleti kilátások mellett csak korlátozottan képesek felszívni a többlet munkakínálatot, így rövid távon a foglalkoztatás növekedésében a közmunkaprogramok szerepe továbbra is meghatározó lehet. Az alacsony vállalati jövedelmezőség javításában a fogyasztói árak emelése helyett a termelési költségek, azon belül a bér jellegű költségek mérséklésének juthat nagyobb szerep. A tartósan laza munka-erőpiaci kondíciók erős bérleszorító hatással bírnak. A reálbérek dinamikája a következő években a termelékenység javulásától elmaradó lehet. Az idei évtől érvénybe lépő munkahelyvédelmi program általánosan javíthatja az érintett munkavállaló csoportok foglalkoztatási esélyeit. Ugyanakkor a kormányzati adóintézkedések a vállalati termelési költségek emelkedését és az ebből adódó alkalmazkodási igény erősödését vetítik előre.
A fogyasztói infláció a teljes előrejelzési horizonton a jegybanki cél alatt alakulhat. A recessziós környezet ellenére a fogyasztóiár-index a tavalyi évben az inflációs cél felett alakult. A magas infláció főként a nyersanyagár-sokkok és a kormányzati indirektadó-emelések hatását tükrözte, miközben az inflációs alapfolyamatok mérsékeltebb dinamikát mutattak. A beérkezett év eleji inflációs adatok egyértelmű inflációs fordulatra utalnak, megerősítve a Monetáris Tanács azon véleményét, hogy a nyomott keresleti környezet jelentős árleszorító hatással bír. Bázishatások és a kormányzat rezsicsökkentő lépései következtében az infláció rövid távon tovább csökkenhet. Az egyes ágazatok adóterhelését növelő költségvetési intézkedések költségnövelő hatása a termelési láncon keresztül fokozatosan a teljes vállalati szektorban jelentkezhet, ami az indirekt adók hatásaitól szűrt maginfláció emelkedését eredményezheti. A negatív kibocsátási rés mellett a fogyasztói árakba történő továbbhárítás lassú és csak részleges lehet. Mindezen tényezők hatására az infláció az idei év egészében a 3 százalékos cél alatt maradhat, míg 2014-ben a célérték közelében alakulhat.
A gazdaság külső finanszírozási képessége tovább emelkedik, így folytatódhat a válság előtt magas szintre emelkedő külső eladósodottság csökkenése.
A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a következő években tovább növekedhet a magyar gazdaság nettó külső finanszírozási képessége. A külső egyensúlyi pozíciónk javulásának hátterében a reálgazdasági egyenleg folyamatosan növekvő többlete mellett az EU-transzferek fokozódó beáramlása áll, miközben a jövedelemegyenleg romlik.
A költségvetés hiánya 2012-ben és 2013-ban is a költségvetési törvénnyel összhangban, 3 százalék alatt alakulhat. 2014-re egyelőre nincs elfogadott költségvetés, ám a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát segíti a kormány alacsony hiány melletti elköteleződése.
Az inflációs és a reálgazdasági kilátások egyaránt a monetáris kondíciók lazítása irányába mutatnak.
A magyar gazdaságot az elmúlt időszakban jellemzően az inflációs célt meghaladó infláció és a potenciálistól érdemben elmaradó gazdasági kibocsátás jellemezte. A Monetáris Tanács közleményeiben jelezte, hogy meglátása szerint a gyenge kereslet dezinflációs hatása jelentős, ami mérsékli a középtávú inflációs kockázatokat, ezért a gazdaságot érő költségsokkok inflációs hatásának kifutását követően az inflációs cél teljesülhet. A monetáris politika mozgásterét ugyanakkor érdemben befolyásolta a kockázati megítélés alakulása. A pénzügyi piaci stabilitás fenntartása körültekintő monetáris politikai lépéseket indokolt.
A Monetáris Tanács megítélése szerint a vártnál alacsonyabb év elejei inflációs adatok megerősítették a Tanácsnak a nyomott kereslet környezet erős árleszorító hatásával kapcsolatos értékelését. Az aktuális inflációs és reálgazdaságok kilátások a monetáris kondíciók további lazításának irányába mutatnak. A monetáris politika így a törvényi felhatalmazásával összhangban, az árstabilitás elérésének és fenntartásának veszélyeztetése nélkül segítheti a gazdaság növekedését. Ugyanakkor a tavalyi év során megfigyelt számottevő javulást követően a hazai pénzügyi piaci környezet az elmúlt hónapokban változékonyabban alakult.
A monetáris kondíciók alakulását illetően a gazdaságban jelenlévő szabadkapacitások mérete, a hitelezés alakulása és a globális pénzpiaci környezet jelentheti a leginkább releváns kockázatot.
A makrogazdasági és pénzügyi piaci folyamatok alakulását számottevő bizonytalanság övezi. A Monetáris Tanács értékelése alapján a legjelentősebb kockázatok a gazdaságban meglévő szabad kapacitások mértékével, valamint a hitelezés és a kockázati megítélés alakulásával kapcsolatosak.
A Monetáris Tanács úgy látja, hogy a visszaeső beruházási aktivitás és a finanszírozási korlátok következtében a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme a válság során mérséklődött, a termelésbe bevonható kapacitások leépülésének mértékét ugyanakkor jelentős bizonytalanság övezi. Ha a termelőkapacitások csak kisebb mértékben sérültek, akkor a gazdaság ciklikus pozíciója nyitottabb lehet. Nyitottabb ciklikus pozíció esetén a költségsokkok árazásban történő áthárítási lehetőségei korlátozottak, a vállalatokat ért költségsokkok inflációs hatásai kisebbek, ami lazább monetáris politikát indokol.
A válságból való kilábalás sebességét érdemben befolyásolja a hitelezés alakulása. Az elmúlt időszak kamatcsökkentései a hitelkamatok mérséklődésével jártak együtt, ugyanakkor egyelőre nehezen mérhető fel, hogy az alacsonyabb kamatszint a hitelezést milyen mértékben fogja élénkíteni. Amennyiben a kialakult alacsonyabb hitelkamatok érdemben növelik a beruházási aktivitást és a lakossági hitelezés felfutásán keresztül számottevően támogatják a lakossági fogyasztást, akkor a gazdaság válságból való kilábalás gyorsabb lehet, ami összességében nem indokol további monetáris lazítást.
A kockázati megítélés alakulása érdemben befolyásolhatja a monetáris politika mozgásterét. A Monetáris Tanács értékelése alapján kockázatot jelent, amennyiben az európai intézmények jelentős erőfeszítései ellenére a kedvező globális pénzügyi piaci környezet és a gyenge reálgazdasági teljesítmény közötti ellentét tartósan nem oldódik. A globális kockázatvállalási hajlandóság számottevő romlása esetén a hazai pénzügyi eszközök kockázati felára is érdemben emelkedhet.
A Monetáris Tanács az alapkamat szintjének 25 bázispontos csökkentése mellett döntött. A Monetáris Tanács megítélése szerint a magyar gazdaságot továbbra is számottevő kapacitásfelesleg jellemzi, az inflációs nyomás középtávon mérsékelt, így a 3 százalékos cél lazább monetáris kondíciók mellett is elérhető. Az elmúlt időszak pénzpiaci feszültsége ugyanakkor fundamentálisan nem indokolható ingadozásokat eredményezett a hazai eszközárak alakulásában, amely továbbra is körültekintő monetáris politikai döntéseket indokol. A Monetáris Tanács mindezek alapján az alapkamat 25 bázispontos csökkentése mellett döntött. További csökkentésére akkor kerülhet sor, ha a középtávú inflációs nyomás mérsékelt marad és a pénzügyi piaci környezetet övező bizonytalanság csökken.
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
