|
| (Fotó: Pixabay) |
A Magyar Nemzeti Bank aktívan lobbizik az öngondoskodási rendszer megváltoztatása - nyugodtan kijelenthetjük, új alapokra helyezése - mellett, de javaslata hasznosságáról egyelőre nem tudta meggyőzni a kormányt. Amelyen belül egyébként igen komoly vita alakult ki a béren kívüli juttatásokról, mint azt lapunknak elárulta Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter - írja az mfor.hu.
A jegybank a versenyképességi programjában vetette fel a jóléti alapok bevezetését. Ami valójában nem más, mint annak a beismerése, hogy az öngondoskodási rendszer az elmúlt években visszaépült: a cafeteria-rendszer megnyirbálása, illetve a kötelező nyugdíjpénztárak kivéreztetése bár az államháztartás szintjén rövid távon, illetve az adósság csökkentésében eredményt hozott, de tovább rontotta a lakosság öngondoskodási hajlandóságát,
Ezért azt javasolja az MNB, hogy az adófizetők kötelező alapon lépjenek be a jóléti alapokba, amelyek összefogják a jelenlegi egészség- és nyugdíjpénztárakat, de más célokat is szolgálnának a jegybank elképzelése szerint a lakhatással, gyermekvállalással, időskori gondozással összefüggésben. A belépés tehát kötelező lenne, a szolgáltatások forrását az egyéni befizetések mellett a foglalkoztatók hozzájárulása, valamint az állam támogatása jelentené.
Arról egyelőre nem ismerünk részleteket, hogy ez a javaslat hogyan érintené a jelenlegi öngondoskodási struktúrát. Erről ugyanis nem osztotta meg gondolatait a jegybank.
Annyit tudunk a versenyképességi programból, hogy "az új rendszerben ún. Jóléti Alap létrehozására lenne szükség, mely a jelenlegi önkéntes nyugdíj-, egészség- és önsegélyező pénztári szereplőket tömörítené egybe. Ebben a Jóléti Alapban minden egyes munkavállaló és munkáltató a bruttó bér egy bizonyos százalékát fizetné be a munkavállaló saját dedikált jóléti számlájára, melynek lenne külön nyugdíj- és egészségzsebe (az egyén saját döntése alapján határozhatná meg a két külön zsebbe érkező pénzösszeg mennyiségét). Az állam a két szereplő befizetése mellé további adókedvezményeket biztosít."
Ebből akár arra is gondolhatnánk, hogy az új szisztémában valamiképpen csorbulna a pénztárak önállósága, összeolvadásokra kényszerítve a szolgáltatókat. A másik olvasata a versenyképességi programban foglaltaknak, hogy a jóléti alapban a tag állíthatja össze a portfólióját, maga döntheti el, hogy mely szolgáltatót választja. De ez is csak találgatás.
Akárhogy is lesz, még egy szándék felfedezhető az átalakítási törekvések mögött. Az MNB a lengyel példát szeretné követni, ahol a várakozások szerint mintegy 1500 milliárd forintnak megfelelő összeg áramolhat évente a nyugdíjpénztárakba. Amit aztán a pénztárak szépen a tőzsdére vihetnek, vagyis ha sikerülne adaptálni ezt a rendszert, az igen jót tenne a Budapesti Értéktőzsde - régiós szinten gyérnek számító - forgalmának. Ráadásul a versenyképességi program hazai részvényeket említ a tőkelekötés lehetséges eszközeként, vagyis a hagyományos papírok mellett - OTP, Richter, Mol - a manapság előrenyomuló, a NER-hez ezer szállal kapcsolódó tőzsdei vállalatok is bőségesen részesedni tudnának a beáramló tőkéből, szárnyalhatnának az árfolyamok.
A jegybank időről időre előveszi ezt a témát, konferenciákon propagálja, de úgy tűnik, egyelőre eredménytelenül. A kormány ugyanis még nem tárgyalta ezt a javaslatot - ismertette érdeklődésünkre a legutóbbi Kormányinfón Gulyás Gergely miniszter. A gazdasági kabinetet ugyan megjárta a jegybank ötlete, de ott el is akadt, mert van egy eleme, amit sehogy sem tud elfogadni a kormányzat. Mint a miniszter elmondta, a kötelező beléptetéssel van bajuk, s csak akkor tudják támogatni a jegybanki javaslatot, ha ez kikerül belőle.
Gulyás Gergely szavaiból egyébként az is kiderült, hogy a kormány nem zárkózik el az öngondoskodás jelenleginél nagyobb állami ösztönzésétől, támogatásától. Úgy fogalmazott kérdésünkre, hogy "amennyiben a javaslat az, hogy a különböző öngondoskodási formákat a kormány a jelenleginél nagyobb mértékben támogassa, szerintem az egy támogatandó álláspont."
Mikor felhívtuk a figyelmét arra, hogy az elmúlt évek intézkedései pont szembementek ezzel az elvvel, akkor az volt a válasza, hogy "részben igen, részben nem, de amilyen a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagság fenntartása volt, oda semmiképpen nem szeretnénk visszatérni".
Megemlítettük, hogy az önkéntes pénztári tagság állami támogatását is megnyirbálták, a cafeteria-rendszeren belül. Erre ez volt a válasza: "Igen, mert a cafeteria-rendszerről is van egy vita, a bér melletti juttatások kérdéséről, és ez a kormányon belül jelentős nézetkülönbségekkel együtt járó vita". Ami azt sejteti, hogy nem minden kormánytag támogatta az öngondoskodás támogatásának visszavágását (a kedvezményes adózás eltörlését).
De még egy frontvonalat fel lehet fedezni: a jegybank elnöke és a pénzügyminiszter között. Matolcsy György és Varga Mihály szakmai nézetkülönbségeiről sokat cikkezett a sajtó - mi is. Ez a személyeskedő hangvételtől sem mentes vita arról szól, hogy ki irányítsa a gazdaságpolitikát. Matolcsy jegybankelnökként is beleszólást kér az állam pénzügyeire vonatkozó tervezésbe, amit Varga nehezményez. A jegybanknak számos, a bér- és adópolitikát érintő ötlete van, ezekkel rendszeresen bombázzák a kormányt, amit nyilván nem vesznek jó néven a József nádor téren. Így vannak ezzel a most ismertetett javaslattal is.
Vélemény:
Látszólag nem megoldhatatlan feladat a jegybanki javaslat átformálása, de valójában pont a lényeg veszne el, ha kikerülne a kötelező elem a jóléti alapok tagságának szabályozásából. Az MNB azért ragaszkodik ehhez, mert mint a piaci felügyeletet ellátó szerv, azt tapasztalja, hogy a pénztárakba egyre kevesebben lépnek be, és ami még fájóbb, hogy a fiatalabb generációk mind nagyobb hányadát nem tudják megszólítani az intézmények. Őket tehát először kötelező erővel be kell léptetni, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezhessenek az öngondoskodás hasznáról. A kilépés önkéntességét muszáj biztosítani, különben tényleg a beszántott magánnyugdíj-pénztárakra hasonlítana a rendszer. Így nyilván lesz lemorzsolódás, de ha minden negyedik-ötödik új tagot sikerülne megtartani, az már eredmény lenne. A kormány viszont az előbb említett okokból nem tudja támogatni a kötelező belépést: 2011-ben mintegy 3000 milliárd forintot szánkáztattak vissza a magánpénztárakból az államhoz (és költötték el adósságcsökkentésre, részvényvásárlásra, egyebekre), és nagyon rossz fényt vetne erre az intézkedésre, ha lényegében ugyanarra a logikára épülő rendszert indítanának el újra.
Nincs valódi iránya a kereskedésnek. 
