|
| illusztráció |
Izgalmas cikket közölt a New York Times a kínai cenzúragépezet belső működéséről. A kommunista nagyhatalom tartalomellenőrzéséről eddig nagyjából annyit lehetett tudni, hogy minden részletre kiterjedő alapossággal irtja az összes kifejezést, mémet, videót, fotót és bármi egyebet, mely kapcsán felmerül a gyanú, hogy kritikus lehet a fennálló rendszerrel, és legfőképpen Hszi Csin-ping elnökkel. A Times viszont most megszólaltatott egy cenzort, és betekintést nyerhetett egy nagy cenzorcég mindennapjaiba is, így szövegükben eddig nem ismert részletekről számolnak be.
A lap a 24 éves Li Csengcsit kérdezhette, aki a kínaiak többségéhez hasonlóan tökéletes cenzor-alapanyag, már ami a közéleti ismereteit illeti. Li, kortársai többségéhez hasonlóan például a cenzori programba kerülése előtt nem tudott a Tienanmen téri eseményekről, sem a Nobel-békedíjas Liu Hsziao-poról. Ez két dolognak köszönhető: egyrészt magának a cenzori gépezetnek, mely Hszi Csin-ping alatt vált a világ legalaposabb tartalomellenőrző rendszerévé. Másrészt a kínai szülőknek és tanároknak, akik általában óva intik a politikától a gyerekeket, mondván, az csak bajt hoz a fejükre. A Times szerint a cenzorok többsége Lihez hasonlóan a húszas éveiben járó frissdiplomás, akik a kondicionálásnak köszönhetően nem foglalkoznak politikával, vagy simán csak nem is tudnak a politikai történésekről. Ez rögtön megváltozik, amint megkapják a pozíciót.
Egy új iparág születése
Kínában mindent átitat a cenzúra, és ennek hatására az öncenzúra is. Nem elég, hogy a kormány saját cenzorokat foglalkoztat, a kínai vállalatok, pontosan tudva, milyen elvárásokat támaszt feléjük az ország vezetése, dolgozók ezreit veszik fel a saját tartalmak ellenőrzésére, hogy a párt hagyja őket viszonylag zavartalanul működni. Ezzel a kettős tartalomellenőrzéssel lesz a kínai internet a kormány tökéletes safe space-e.
Egy idő után olyan komoly igény mutatkozott a cenzorokra, hogy egy sor cég nem is tudta házon belül megoldani a foglalkoztatásukat. Ekkor léptek elő a cenzorszolgáltató cégek: megszülettek a cenzúragyárak.
Egy ilyen cenzúragyárban dolgozik a Times által megszólaltatott Li is. Őt a pekingi központú Beyondsoft foglalkoztatja. Li a cég Csengdu városában fenntartott irodájában tevékenykedik, a Times beszámolója szerint egy tipikus, start upos környezetben. Nemrég költöztek ide, miután a korábbi iroda túlzsúfolttá vált az új munkatársak érkezése miatt. A létszámdúsulás megdöbbentő ütemben zajlik: a Beyondsoftnál most 4 ezer cenzor dolgozik, de ez a szám 2016-ban még csak 200 körül mozgott.
A robotizáció ebben az iparágban is felütötte a fejét. Egy, az információ érzékenysége miatt neve és cége elhallgatását kérő médiacég-vezető azt nyilatkozta a Timesnak, hogy náluk már 120 gépi tanulással fejlődő robot dolgozik. A robotok azonban egyelőre nem elég érzékenyek, átcsúsznak még dolgok a rostájukon, melyeket csak az emberi cenzorok szúrnak ki.
A Beyondsoft csengdui irodájában négy műszakban 160 ember csak azt figyeli, mi lehet kimondottan politikailag érzékeny a tartalmakban, melyeket a vállalat saját hírgyűjtő appja gereblyéz össze az internetről. Eközben nyugatabbra, Hszian városában egy másik csapat ugyanezen appon a vulgáris és profán tartalmak kiszűrésére szakosodott - igyekeznek minden területet külön csapattal lefedni. Hogy semmilyen szinten se terjedhessen a károsnak ítélt tartalom, a csengdui irodában a munkaidő kezdetén a dolgozóknak le kell adni a telefonokat, hogy senki még csak fotót se készíthessen arról, ami a párt szerint nem kínai szemnek való.
Így készül a jó cenzor
A kínai hétköznapok miatt a politikára indifferensnek nevelt cenzorjelöltek először komoly oktatásra szorulnak, hogy el tudják látni a feladatukat. Egy elméleti képzést kapnak, mely során olyan érzékeny, történelmi és közéleti információkat tanítanak meg nekik, melyekről korábban fogalmuk sem volt. A tréninget sikerrel teljesítő jelöltek már mindent tudnak azokról a kódszavakról, melyek homályosan kínai vezetőkre vagy botrányokra utalhatnak, és a mémekről, melyek olyan témákat érintenek, melyeket a kínai kormány eltussolna. És komoly küldetéstudatuk is lesz: Li úgy vallott a munkájáról, hogy az "segít megtisztítani az online környezetet."
Az érzékeny témák, kifejezések halmaza folyamatosan bővül, a Beyondsoft ugyanis egy szoftverrel rendre szondázza a kormány által betiltott oldalakat. Az egyre hízó adatbázis az elméleti képzés fontos része, a kéthetes kurzus végén ebből írnak tesztet a jelöltek.
A cenzorok képernyőkímélője mindenhol ugyanaz: a Kommunista Párt vezetőinek fotói. Ezeket a képeket is memorizálni kell, ugyanis csak a kormányweblapok és a barátinak ítélt, speciális listára felvett blogok posztolhatják őket.
A dolgozók minden műszak elején eligazítást kapnak a legújabb cenzúrázási utasításokról, melyet a partnercégek küldenek meg a Beyondsoftnak, akik viszont a kormány saját cenzoraitól kapják meg a követelménycsomagot. Ezután a dolgozóknak meg kell oldaniuk egy 10 kérdéses tesztet, mely a memóriájukat teszi próbára, és a fizetésük annak megfelelően alakul, hogy hogyan teljesítették.
A feladatok között szerepelt olyan, hogy fel kellett ismerni Li Peng volt miniszerelnök lányát, Li Xiaolint, aki régóta az online élcelődések céltáblája méregdrága ízlése miatt. A nehezebb feladványok azt tesztelik, mennyire van képben a dolgozó a kínai rendszerkritikusok szimbolikus beszédével. Egy 2017-es hongkongi cikk például a Han dinasztia uralkodóival vetette össze a Mao Ce-tung utáni időszak hat kínai vezetőjét, melynek nyomán többen az uralkodók nevét kezdték el használni az adott vezető kódjaként. A dolgozóknak fel kell tudnia ismernie, melyik császár melyik vezetőt jelenti. Tudni kell azt is, hogy egy üres szék fotója is problémás tartalom, mert Liu Hsziao-po irodalomtörténészt, esztétát, emberi jogi aktivistára utalhat, akinek nem engedélyezték, hogy átvegye a Nobel-békedíját, így a ceremónián egy üres szék szimbolizálta. Tilos mindenféle utalás George Orwell 1984-ére is.
A Beyondsoft szoftverje átnyálazza a weblapokat, és különböző színekkel jelöli a potenciálisan problémás kifejezéseket. Ha csak egy-két színezés van az oldalon, akkor az biztonságosnak mondható, de ha látványos a színezés, akkor muszáj egy cenzornak is átvizsgálnia a tartalmat. A programot Rainbow Shield-nek nevezik, több mint 100 ezer érzékeny kifejezést ismer, és azok 3 milliónál is több különféle változatait. A halmaz harmadát teszik ki a politikailag érzékeny kifejezések, ezt követik a pornográfiával, prostitúcióval, szerencsejátékkal és késekkel kapcsolatos tiltószavak.
Li és társai havi 350-500 dollárt keresnek, ami Csengduban átlagos fizetésnek számít. Műszakonként ezer-kétezer cikket kell átnézniük, és a hírgyűjtő appba töltött cikkek mindegyikét egy órán belül felül kell vizsgálniuk. A követelmény sok, a túlórázás viszont ebben a munkakörben nem jellemző, mert a fáradással hanyatlik az alaposság és pontosság is.
A tudás nem mindenkié
A Times megkérdezte Litől, hogy mesél-e a családjának vagy a barátainak arról, amit a cenzúragyárban tanult. Vagyis Kína közelmúltjának történelméről, például a Tiananmen térről. Li hevesen tilatkozott:
"Ez az információ nem való a kinti embereknek. Amint sokan tudnának róla, azonnal pletykák kezdenének terjengni. Bizonyos esetekben egyszerűen engedelmeskedni kell a szabályoknak."
A szervezet szerint az maga a megadás.
