Donald Trump amerikai elnök beszédet mond egy választási kampányrendezvényen (Forrás: MTI/EPA/David Maxwell)

Fontosabb mint valaha

Az amerikai úgynevezett félidős választások (az eredményiről részletesen itt írtunk), amikor az elnök hivatali idejének felénél választják meg a kongresszus nagy részét (az egész képviselőházat és a szenátus harmadát), talán még sosem voltak olyan fontosak a világ számára, mint most. Máskor ez inkább csak amerikai belügy, még akkor is, ha az Amerikai Egyesült Államok sok évtizede szuperhatalom, most azonban az elnök személye miatt nőtt meg a jelentősége.

Szokatlan lépések

Donald Trump minden eddigi amerikai elnöktől eltérő politikus, aki teljesen más diplomáciai magatartást, teljesen más gazdaság-, és külpolitikát folytat, mint bármely elődje, és ez a szokatlanság világszerte ijedelmet is kiváltott. Az Egyesült Államok, mint szuperhatalom, mindig kiszámítható volt, Trump azonban egész váratlan lépéseket tett.

Az elnök nemzetközi szerződésekből léptette ki országát, úgy, hogy azokból senki más nem lépett ki (iráni atomalku, párizsi klímaegyezmény), kereskedelmi háborúkat indított szövetségesek és barátok ellen, kíméletlenül ledorongolta szövetségeseit, így a NATO-tagokat is, de ami a legmeglepőbb: egy ősellenség, Kim Dzsongun elől meghátrált, noha az eddig semmit nem tett a várt nukleáris leszerelés ügyében.

Az elnök marad

Mindezek után egyrészt sokakban felmerült a kérdés, hogy maguk az amerikaiak nem érzik-e úgy, hogy ez túl kínos, és ezért nem váltják-e le saját elnöküket, másrészt sokan várták, hogy a kongresszusi választások megváltoztatják az erőegyensúlyokat. Ami az előbbit illeti, nincs rá gyakorlati esély, mivel a parlament felsőházában, a szenátusban továbbra is kormánypárti, azaz republikánus többség van, köszönhetően annak, hogy a kissé különös választási rendszer szerint most csak a képviselők harmadát választották újra, a többieket két év múlva, az elnökválasztásokkal egyidejűleg fogják.

Törvénykezés

Marad tehát a rendhagyó elnök, a kérdés az, hogy mennyire tudja megfékezni a képviselőház, illetőleg hogy ő maga visszavesz-e a kampányüzemmódból, esetleg épp a megváltozott kongresszusi összetétel miatt lesz óvatosabb. Egy biztos: törvényt hoznia nehezebb lesz, vagyis ha valamivel nem értenek egyet a demokraták, az nem lesz megszavazva. Például ha a következő költségvetést is túl nagy hiánnyal tervezi, akkor ez nem feltétlenül megy át, így kénytelen lehet visszafogni a kiadásokat.

Kompromisszumkényszer

Az elnöki hatáskörbe tartozó rendeleteket értelemszerűen továbbra is meghozhatja, bár ha nagy az elégedetlenség a képviselőházban, az elbizonytalaníthatja párttársait is, akik esetleg megpróbálják visszafogni az elnököt. Ami viszont kifejezetten kellemetlen lehet számára, hogy demokrata többséggel olyan eljárások indulhatnak egyes intézkedéseinek, esetleg pénzügyeinek ellenőrzésére, amelyek eddig elakadtak a republikánusok ellenállásán. Ez Trumpot adott esetben kompromisszumokra kényszerítheti sok kérdésben, és ebben az esetben már az elnöki rendeleteknél, intézkedéseknél is jobban érzékelhetők lesznek a fékek és ellensúlyok, amelyek eddig nem nagyon mutatkoztak.

Kampánytól kampányig

Összességében arra számíthatunk, hogy gyökeresen nem fog megváltozni Trump politikája és stílusa, de a kényszerítő körülmények hatására kissé visszafogottabb lehet, mint eddig. A mostanáig tartó kampány lezárulta is hozhat egy békésebb időszakot, de ez csak átmeneti lesz: legkésőbb egy év múlva ismét kampány üzemmódba kapcsolhat a harsány elnök, hogy megküzdjön a második elnöki ciklusért.