Merkel és Erdogan egy korábbi találkozón. (Kép forrása: EPA)

Merkel kancellár a menekült-paktummal kiszolgáltatja kontinensünk biztonságát a török elnöknek és ennek az árát Erdogan minden európain bevasalja. Ezt írtuk 2015 őszén, és ma sem fogalmaznánk másképpen. Amikor a német kancellár nem védte meg Európa külső határait, hanem helyette Ankarának hat milliárd euró támogatást, gyorsított EU-csatlakozást és vízum-liberalizációt igért, akkor már tudható volt, hogy az egyre despotikusabb allűrökkel operáló török elnök ezt a merkeli szervilizmust kőkeményen ki fogja használni.

A német polgárnak is elege van

Valóban, Erdogan Európát általában és Németországot különösképpen - a maga három milliós török kisebbségével - már a saját fejedelemségének tekinti. A német polgár persze átlát a szitán és 77 százalékuk ellenzi, hogy a török elnök most német földön tartson kampány-nagygyűléseket az április 16-i népszavazásával kapcsolatban, ahol éppen a török demokrácia utolsó bástyáinak felszámolása mellett kampányolna. Ahogyan egy hete egy isztambuli kampányon leszögezte híveinek: „Ha Európába akarok menni, akkor odamegyek.”

Hála Istennek a hollandok nem kötöttek paktumot Ankarával és ezért megfelelően tudták kezelni Erdogan és csapatának provokációját: a rendőrség két napja megállította és visszafordította a határon a a török családügyi miniszter konvoját, amikor az megpróbált az országba lépni. A német kancellár viszont csapdába került, hiszen fél év múlva általános választások jönnek, miközben Erdogan büntetlenül lenácizhatja őt. A német belpolitikai feszültség egyébként is nő azon 1.2 millió közel-keleti és afrikai menekült miatt, akiknek csupán az elhanyagolható töredékét sikerült eddig a munkaerő-piacra integrálni.

Erdogan és a náci kérdés

A német választási kampány viszont már javában dübörög és ezért Martin Schulz, az SPD kancellárjelöltje felszólította Merkel kancellárt, hogy egyértelműbben reagáljon az Ankarából jövő náci-hasonlatokra. A Bild-Zeitungnak adott interjújában Schulz kijelentette: „Egy kancellárnak ezt kell mondania: ’Most már elég!’ Amikor a török kormány tagjai nekünk náci módszereket vetnek a szemünkre, vörös vonalat lépnek át!”

Káncz Csaba

Erdogan egyébként is óvatosabb lehetne, amikor Merkelt lenácizza, hiszen a török elnök volt az, aki egy éve Hitler Németországát nevezte meg a hatékony kormányzás példaképének. A török elnök tényleg nem akar lemaradni a weimari köztársaság mögött, hiszen mostanra már 191 újságírót börtönöztetett be. A múlt hónapban már részletesen beszámoltunk a török iszlamista ügynökök hiperaktív tevékenységéről Európában. Közben a német elhárítás (BfV) is lépett és számos török imámnál házkutatást tartott. Március 8-án a BfV közleményt tett közzé a honlapján, amely Ankarát „növekvő” kémtevékenységgel vádolja.

Mi a tanulság Európa számára?

Üdvözlendő, hogy a múlt héten az EU befagyasztotta a csatlakozási előtámogatások kifizetését Törökország irányába, hiszen „az EU-nak jogi kötelessége leállítani a kifizetéseket, ha a török fél nem teljesíti a vállalt állam és jogrend-reform kötelezettségeit, amelyekre a pénzt kapta”. Ez azonban csak az első lépés, amelyet továbbiaknak kell követniük, így a csatlakozási tárgyalásokat Ankarával a Tanácsnak azonnali hatállyal fel kell függesztenie.

Brüsszel és Berlin tehát túszul esett Merkel és Erdogan paktumának és kontinensünknek ebből ki kell tudni szabadítania magát. Egyben meg kell akadályoznia, hogy Törökországban intézményesüljön a despotizmus. Európának külpolitikailag végre két lábra kell állnia.

Káncz Csaba jegyzete