|
| Angela Merkel német kancellár és Ahmet Davutoglu török miniszterelnök az Európai Unió és Törökország csúcsértekezletén Brüsszelben 2015. november 29-én. (Forrás: EPA/Olivier Hoslet) |
Az európai politikusok közül egyre kevesebben támogatják Merkelt: a francia miniszterelnöki ellenvélemény után a holland miniszterelnök kifejtette, miszerint a menekülthullám, illetve a határok ellenőrzésére való képtelenség az összeomló Római Birodalom sorsára juttathatja az EU-t. A berlini CDU – Merkel pártja – pedig határozatot fogadott el, miszerint az ország már nem tud több menekültet befogadni.
Nos, ilyen politikai hangulatban zárult tegnap Brüsszelben az EU és Törökország csúcstalálkozója. A menekültek Törökországban tartását és az onnan illegálisan Európába érkezők visszatoloncolását szolgáló EU-török megállapodás értelmében két év alatt három milliárd euró üti Ankara markát, újabb fejezeteket nyitnának az ország uniós csatlakozásáról folyó tárgyalásokon, vízumkönnyítést kapnának a török állampolgárok az EU-ban, illetve Németország, Franciaország, Ausztria, a Benelux-államok, Svédország, Finnország, Görögország újabb 400 ezer menekültet fogadna be törökországi menekülttáborokból.
Ciprus akarata ellenére?
A csatlakozási tárgyalások 2005-ben kezdődtek Ankarával, de a 25 tárgyalási fejezetből csupán 13-at nyitottak meg eddig. A tegnapi megállapodás lehetőséget biztosít arra, hogy december közepén megnyíljon a gazdaság- és monetáris politikára vonatkozó fejezet is. Brüsszel 2016 elején ezen kívül megnyitná a tárgyalásokat a törökökkel az energiapolitikai, az igazságügyi, az alapvető jogokkal foglalkozó, valamint a kül- és biztonságpolitikai fejezetekről.
A mostani megegyezés egyik akadálya Ciprus lehet, amely a szigetország északi részének 1974 óta tartó török megszállására hivatkozva eddig is a török csatlakozás legfőbb ellenzője volt. A nicosiai kormány újonnan megismételte a török csatlakozással kapcsolatos kifogásait a török jogállamisággal szembeni aggályaira hivatkozva. Ciprus már 2009 óta akadályozza öt tárgyalási fejezet megnyitását, így az energia, az alapvető jogok, az igazságügy, az oktatás és a külpolitika területein. Menekültügyben az EU törököknek való kiszolgáltatottságát jelzi viszont, hogy a kiszivárgott brüsszeli dokumentum szerint a csatlakozási tárgyalásokat „az egyes tagállamok álláspontjától függetlenül” megkezdik.
Az EU szégyene
A kétoldalú megállapodást Brüsszel és Berlin annak ismeretében kötötték, hogy az októberi választási kampányban huszonkét török médiacég ellen lépett föl az ankarai kormányzat. A politikai rendelésre indított akció után ideiglenes megbízottakat neveztek ki a sajtótermékek élére, a korábban Erdogannal kritikus lapok két nappal a választások előtt már kormánypárti címlapokkal jelentek meg.
Ráadásul az utóbbi napokban – bizonyára az orosz kormányzattól nem teljesen függetlenül – számos belső információ jelent meg Ankara és Iszlám Állam (IS) intim kapcsolatáról. Az IS terroristákkal folytatott együttműködés részeként naponta több száz külföldi állampolgár lépi át a török-szíriai határt, hogy az IS-hez csatlakozzon, a török határőrség pedig szemet huny felette. Ankara azt is lehetővé teszi, hogy a térségben működő menekülttáborokban az IS tagokat toborozzon, a terrorszervezet sérült harcosai pedig Törökországban kapnak kórházi kezelést, amiről szintén a kormány gondoskodik. Az IS terroristái a feketepiacon 20 dolláros áron tudják eladni az illegálisan kitermelt olajat, a kormány pedig nem számolja fel ezt a tevékenységet, mert maga is profitál az illegális kereskedelemből.
Káncz Csaba jegyzete
