Olajpiac: egy békemegállapodás sem hoz áttörést

A hétvégén igen optimista hírek érkeztek, Donald Trump ismét nagyon közelinek látta az Iránnal kötendő megállapodást. Miután az amerikai elnök ezt az elmúlt hetekben nagyon sokszor elismételte, sokan már kritikával fogadják a közléseit, de a tárgyalásokra rálátó források is azt jelezték, hogy közeledtek az álláspontok. Kedden azonban a realistább hangok is teret kaptak: a befagyasztott iráni eszközök ügyében ugyan valóban egyetértésre juthattak a felek, ám a két legfontosabb kérdésben, az iráni nukleáris program és a Hormuzi-szoros kontrollja kapcsán továbbra sincs egyetértés. Ráadásul kedden az amerikai erők ismét légicsapásokat mértek dél-iráni rakétaállásokra és aknatelepítő hajókra. Ezt követően ugyan az amerikai hadsereg illetékesei azt hangsúlyozták, hogy a fegyverszünet hivatalosan nem omlott össze, az események rávilágítanak arra, milyen törékeny a helyzet és pengeélen táncolnak a felek a békemegállapodás és a további eszkaláció között.

A piacok azonnal reagálnak a hétvégi nyilatkozatokra és a politikusok optimista kijelentéseire (hétfőn a békehírekre 6 százalék körüli esést láthattunk), ám kedden ennek egy részét „vissza is adta a piac”.

Ráadásul önmagában a békemegállapodás energiapiaci szempontból még nem old meg mindent. Hiszen a Hormuzi-szoros megnyitása után a fizikai ellátási láncok helyreállítása hosszú hónapokat fog igénybe venni. Ha most megállapodnának a felek, reálisan valamikor 2027 első felében rendeződhetne az olajpiacon a helyzet.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a tőzsdei árak ne reagálhatnának hevesen és ne következne be akár egy 10 százalék feletti esés, köszönhetően a geopolitikai kockázatok kiárazódásának.

Miért nem áll helyre a rend azonnal?

A tőzsdei reakciók azonban inkább csak a pszichológiai hatást tükrözik, a fizikai folyamatok ugyanis összetettek. Látni kell ugyanis, hogy számos akadályt kell a következő hónapokban megugrani.

A leggyorsabban a Perzsa-öbölben veszteglő tankerek elindítása történhet meg, azonban a biztosítók és a hajóstársaságok először meg akarnak győződni arról, hogy a tűzszünet valóban tartós és a felek nem lövik, és nem is tartóztatják fel a szállítmányokat. A tankerhajók mozgása ezért fokozatosan indulhat csak újra. Azt is figyelembe kell venni, hogy mivel egy viszonylag szűk tengeri útvonalról van szó, logisztikai szempontból is kihívást jelent a feltorlódott tankerek kihajózása. Elemzők szerint több mint 100 millió hordónyi olaj és finomított termék (benzin, dízel és kerozin) rekedhetett bent a térségben, amit hosszabb ideig tart kiengedni a globális rendszerbe. Az elemzők becslése széles sávon szór, jellemzően 1-3 hónapos időtávra becsülik, míg a hajóforgalom a feltorlódott tankerek miatt helyreáll.

A hajózáson túl is vannak azonban súlyos problémák. Sok közel-keleti ország (például Irak) ugyanis a tárolókapacitások hiánya miatt teljesen lezárta egyes olajmezőit. Ezek újbóli megnyitása és a finomítói hálózatok stabilizálása rendkívül komplex mérnöki feladat. Tetézi a problémákat, hogy a mezők újbóli megnyitásához vagy a finomítók újraindításához értő szakértők száma globálisan is korlátozott. Éppen az esetleges béke miatt a „normál ügymenetnél” sokkal lassabb lehet a mezők és a finomítók újraindítása.

Ha mindez nem lenne elég, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a fenti korlátozásokon túl a háborús károk miatt számos helyen sérült a kitermelési, a szállítási és a finomítói infrastruktúra. Ezek javítása még több időt vehet igénybe, mintha csak egyébként használatra kész eszközökről lenne szó. Az ilyen mezők, finomítók vagy vezetékek javítása valószínűsíthetően fél évnél is hosszabb időt vehet igénybe.

A kínálati oldalon a korábbi kitermelési, szállítási és finomítói infrastruktúra helyreállítása a szakértők szerint 6-12 hónapig is eltarthat. A probléma az, hogy időlegesen a kereslet a szokásosnál élénkebb lehet. A magasabb árak ugyan ez ellen hatnak, de ha a tőzsdei jegyzés valóban jelentősen csökkenne, akkor a visszafogottabb kínálat magasabb kereslettel párosulhat. (Ami végül valószínűleg magasabb piaci árat eredményezhet.)

Az elemzők számításai szerint a háború alatt napi 10-14 millió hordónyi kínálat esett ki, amit jórészt a korábban felhalmozott globális stratégiai készletekből pótoltak. A geopolitikai bizonytalanságok miatt viszont nagy valószínűséggel minden ország igyekszik majd a leapadt tartalékait minél előbb visszapótolni, ami miatt a fizikai olajpiacon a következő egy évben turbulens időszak következhet.

Összefoglalva a várható történéseket, egy esetleges békemegállapodás esetén sem lehet arra számítani, hogy varázsütésre megoldódnak az olajpiacon a problémák. Emiatt az olajárak az idei évben szinte biztosan, de könnyen lehet, hogy a jövő év első negyedévében is viszonylag magas szinten (a Brent 90 dollár felett) ragadhat. Ez a hazai autósok számára is figyelmeztető lehet, hiszen ez bőven 600 forint feletti piaci üzemanyagárakat jelentene. Nagy kérdés, hogy ilyen hosszú ideig fent lehet-e tartani a piaci ár alatt rögzített hatósági árat, az úgynevezett védett árat, vagy – ahogy azt az elemzők prognosztizálják – a következő hónapokban érdemi áremeléssel szembesülnek a hazai autósok.