Az ominózus nyilatkozatot Peter Navarro, a Fehér Ház új kereskedelmi tanácsának vezetője, Donald Trump tanácsadója tette a Finanacial Times-nak adott nyilatkozatában. Azzal vádolta Németországot, hogy rendkívül alulértékeltté teszi az eurót, és ezzel kizsákmányolja kereskedelmi partnereit, köztük Amerikát is, mivel olcsón tud exportálni. Hozzátette, hogy így Németország az eurózóna tagokat is kizsákmányolja a gyenge euró által, ami teljes képtelenség, hisz egy valutát használnak.
Deutschmark
Az eurót implicit német márkának, szó szerint Deutschmarknak nevezte, amivel mindjárt 18 országba is belerúgott. A német gazdaság csak valamivel kevesebb, mint a harmadát teszi ki az eurózóna gazdaságának, és a közel egyharmadot közel egy egésznek tekinteni elég nagy matematikai probléma. Elégtelen, leülhet!
Mintha arra akart volna utalni ezzel, hogy az alacsony árfolyam csak Németországnak kedvező, noha a gyengébb gazdaságú euróövezeti tagállamoknak sokkal nagyobb segítség az alacsonyabb árfolyam, mint Németországnak. Németország 1,4-1,5 dolláros eurót is könnyedén elbírna, hisz amikor ennyi volt, az sem okozott neki gondot, pont a déli tagállamok miatt van gyengébb árfolyam. Megkockáztatjuk, hogy ha az euró tényleg egy kvázi német márka lenne, most legalább 2 dolláron állna.
Az EKB dönt
Az egész vád azért teljesen extrém, és ezt Angela Merkel is hangsúlyozta, mert az euróval kapcsolatos minden döntést az Európai Központi Bank hoz, az EKB felel a jelenlegi rendkívül laza monetáris politikáért, ami az alacsony árfolyam egyik oka. Németországnak ez a monetáris politika a negatív reálkamat miatt kifejezetten káros, és ezt sok német politikus jelzi is, de a német kormány közvetlenül nem szól bele az EKB intézkedéseibe, mivel tiszteletben tartja a jegybanki függetlenséget. Németország tehát nem lenyomja az eurót, hanem, ha tehetné, megemelné a kamatot és ezzel együtt vélhetően erősödne az euró, miután csökkenne a dollárhoz képesti hozamkülönbözet.
Játssza az idiótát vagy tényleg az?
Navarro kirohanása és vádjai így különösen értelmetlenül hangzanak, tulajdonképpen az a kérdés, hogy kötözködni akart-e egy nyilvánvaló szamársággal, vagy tényleg annyira ostoba, hogy nincs tisztában az euróval, az európai monetáris politikával és a német kormány politikájával. Gyanítjuk, hogy ez utóbbi a helyzet, ebben az esetben viszont az a kellemetlen, hogy egy ilyen ember lehet kereskedelmi főtanácsadó. Még kevesebbet tud, mint a főnöke, akitől nem is várják el egyébként, hogy mindenben tájékozott legyen, de elvileg pont ezért vannak tanácsadói.
Így lett volna értelmes
Ha Navarro értelmeset, sőt ütőset akart volna mondani, akkor nem a németeket piszkálta volna, hanem az EKB extrém mértékben laza monetáris politikájára tett volna megjegyzést, persze ezt is csak a nemzetközi diplomáciai szokásoknak megfelelő hangnemben.
Ez ugyanis egyre elterjedtebb vélemény, és egy tegnapi adat is alátámasztja: az eurózóna inflációja immár 1,8 százalékra emelkedett, lényegében elérve a jegybanki célt. Igaz, hogy a maginfláció ennél alacsonyabb, stabilan 1 százalék körül van, de a két adat együttesen sem indokol már kötvényvásárlási programot, de 0, illetve negatív kamatot sem. Kérdés, hogy az EKB az adat hatására fog-e módosítani monetáris politikáján, vagy megvárja, hogy tartós folyamatról van-e szó.
Itt az ideje, hogy az árak leszálljanak a földre az egekből. 
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
