A fenyegetettség elvakító ereje

Jó lenne már tisztán látni ebben az egész lokátor-ügyben, ahogy a radarsugárzás bevilágítja a csillagos éjszakai égboltot. Szóval a történet nem ennyire romantikus. Márványi Péter jegyzete

Putyin ugyebár élénken tiltakozik, mondván, ez az egész Oroszország elleni fenyegetés. Nos aki egy kicsit is ismeri ezeket a rendszereket, jól tudja, hogy az ügyben maximum orosz fenyegetés lehet a háttérben, mert ezek a rendszerek nem alkalmasak támadásra, csak elhárításra. Jó, tegyük fel, hogy a lengyelországi telepítés valóban fenyegetné Oroszországot, no de hogyan fenyeget bármi a telepítési program másik helyszíne, az oroszokkal messze nem határos Cseh Köztársaság felől?

Putyinnak a rakéta-cécó arra volt jó, hogy ő kapja fel a vizet a valóságos érintettek helyett, merthogy ha ugyebár a gonosz amerikaiak közvetlenül fenyegetik Oroszországot, akkor a lakosság csakis egy ilyen erős és határozott elnökkel érezheti magát biztonságban, függetlenül a betöltött ciklusok számától. No erre mondta Merkel kissé indignálódva, hogy: „de hát uraim, nem veszik észre, hogy már vége a hidegháborúnak?”

A Putyin által javasolt azerbajdzsáni közös rakéta- program meg azért zseniális, mert túl értékes célpont híján arrafelé biztos nem lőnének az irániak, arra viszont jó lenne a kooperáció, hogy az oroszok közeli képet kapjanak a legmodernebb amerikai technikákról. Az pedig, hogy Irán most épp az év viccének aposztrofálja, hogy ő fenyegetné Európát, nem késztette az európai és amerikai tervezőket, szakértőket arra, hogy ők is a térdüket csapdossák a felszabadult kacagástól.

Merthogy a jó humorú teherániak közben évről évre a lehető legkomolyabban állnak a világ elé újabb és újabb ballisztikus szivarjaikkal, melyeket az észak-koreai ugyancsak lelkes szakemberek aktív részvételével fejlesztenek, és minden újabb típus néhányszáz kilométerrel nagyobb hatótávolságú, mint a korábbiak. Kétségkívül még nem tudják iráni területről elérni Európát, de ez csak idő és pénz, nomeg további lelkesedés kérdése, láthatóan a teheráni vezetés egyikben sem szenved hiányt. És ehhez jön még persze az atomprogram.

Amúgy pedig lehet olyan helyzet a Közel-Keleten, például ha Irakból kivonulnak a szövetségesek, vagy ha háborús helyzet alakulna ki a Földközi tengertől keletre, hogy azokat a rakétákat át lehet helyezni nyugatabbra, ezzel is behozva a hatótávolság hátrányait. Nos tehát: ha bekövetkezne bármi baj, akkor úgy tekintene a világ Amerikára, mint 2001. szeptember 11. után, lám az elbizakodott jenkik semmit nem tettek a védelemért. Ha viszont tennének, még pedig jóelőre, amikor csak a lehetősége rémlik a bajnak, akkor meg azért kapnak a fejükre.

Szóval nehéz itt világosan látni, pedig a radar épp azért van, hogy bevilágítsa a sötétséget.

Márványi Péter

Korábbi jegyzetek:

Zavaros zavargások, feltörekvő remények
Soktonnás őrültek, padlógázzal - az igazi veszély
Egy elfeledett sportág - fellegekben járhatunk
Cigi nélkül mit érek én