A világ meghatározó jegybankjai az idővel versenyt futva és már-már egymásra „licitálva” vágták a porba a kamatokat. A lejtőre került alapkamatokkal együtt a pénzpiaci instrumentumokhoz kötött több százbillió dollárnyi pénzügyi konstrukciónak, illetve hitelnek kellett volna átárazódni: elméletileg egyre alacsonyabb kamatok mellett kellett volna a vállalatok és a fogyasztók forráshoz jutniuk.
A gyakorlatban azonban továbbra is azzal kellett szembesülniük a jegybankároknak, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer még mindig diszfunkcionálisan működött. Novemberben a bankközi piacokon azonban már enyhült a feszültség, a bizalmatlanságot, illetve partnerkockázatot mutató indikátorok egy nyugodtabb piacról árulkodtak, mint október során.
Komoly fegyvertény volt, hogy a rendszer nem omlott össze és a pánikhangulat alábbhagyott. A „normális” viszonyokhoz képest a pénzpiacokon azonban továbbra is „készenléti állapot” volt. Egy hatalmas sóhajtást engedhettünk meg csupán magunknak, de örömujjongásra semmi okunk nem volt még. A krízis első heves felvonás után a piaci szereplők figyelme a háttérben húzódó tovább romló makrogazdasági folyamatokra kezdett összpontosulni. A makrogazdasági környezet hirtelen, de annál drasztikusabban vált borússá a Lehman-eseményt követő hónapokban. A fejlett világ országaiban a gazdasági aktivitás szinte az egyik hónapról a másikra fékeződött le, ahogy a recesszió szimptómái látványosan felerősödtek.
Az egyébként is rossz magyar makrogazdasági fundamentumok 2008 végétől már drasztikusan romlani kezdtek és a külső egyensúlyi helyzet stabilizálása érdekében már IMF hitelfelvételhez folyamodott az ország. A hosszú kötvény kibocsátások szinte az egyik hétről a másikra álltak le, az ország teljes piaci finanszírozás helyett, jelentős külső forrásra szorult. Egy hosszú szünet után csak az elmúlt hónapokban - viszonylag alacsony kibocsátott mennyiség mellett, de sikerült újra beindítani a hosszabb szegmensekben is kötvényaukciókat, ahol fokozatosan egyre intenzívebb érdeklődés mutatkozott.
A felelőtlen hitelfelvétel is okozta a válságot |
Nem is olyan régen az egyik komoly befektetési banktól még olyan kommentár is napvilágot látott, hogy Magyarország a világon az egyik legerősebb fiskális pozíciót tudhatja majd magáénak a válságból való kilábalás után. Hosszú út vezetett azonban idáig és még mindig korai lenne azt mondani, hogy teljesen stabilizálódott a helyzet. De kétség kívül hazánk megítélése sokat javult tavaly szeptember-október óta, amikor még Izland után második áldozatként emlegető sajtónyilatkozatok jelentősen rombolták a befektetők hazánkba vetett bizalmát, ugyanakkor az egyensúlyi és eladósodottsági mutatóink közel sem festettek olyan rossz képet, mint amelyek a szigetországot jellemezték.
Annak ellenére, hogy nem is volt igazán indokolt a párhuzam és a futótűzként terjedő hírverés, rendkívül fontos, hogy a külföldiek egy potenciális újabb válsággócként néztek akkor az országra, ami az összes hazai pénzügyi instrumentum árazásán gyorsan tükröződött is. Már szeptember-október folyamán a nemzetközi befektetők érezhetően átárazták a Magyarországhoz kapcsolódó rizikó faktorokat. A CDS szpredek által árazott öt éves országkockázat a tavaly szeptember előtti átlagos 50 bázispontról (0,5%-ról) október 24-re 605 pontra (6% fölé) ugrott. Majd március elején közel 640 ponttal, újabb csúcsot ütött meg az öt éves CDS szpread, ahonnan szeptember elejére 250 körüli értékre ereszkedett vissza. Még 2009 elején is, a Bajnai-kabinet színre lépése előtt több külföldi gazdasági lap a 80-as évek Latin-Amerikájához hasonlította Magyarországot; fél évvel a Lehman bedőlése után is változatlanul igen rossz kép élt rólunk a külföldiek szemében.
Bajnai: sikerülni fog a válságkezelés |
Az év első hónapjaiban a kockázatokat csak tovább fokozták, hogy a hazai makrogazdasági mutatók – csukafejest ugorva a mélybe merülő világgazdaság után – még mindig szinte szabadesésben zuhantak (export, építőipar), a piac hónapról-hónapra a korábbi mínuszokra rálicitálva egyre mélyebb recesszióval számolt.
Az 1-2 százalékos recessziós előrejelzéseket, gyors ütemben a 6-8%-os visszaesésről szóló GDP prognózisok váltották fel. Közben a válság előrehaladtával, a befektetők globális szinten elkezdték átárazni a feltörekvő piaci devizákat is, különösképpen a Feltörekvő Európai országok fizetőeszközeit, -- beárazva, hogy a Fejlett Piacokon „hirtelen lefékeződő” gazdasági hatások igen drasztikusan fognak továbbgyűrűzni a Fejlődő Piacokra. Nem beszélve a devizában eladósodott háztartások hirtelen megugró törlesztő részleteiről, a továbbgyűrűzés reálgazdasági hatásai rémisztően negatív számokban kezdett el realitássá válni.
A 2008 februárjában év/év alapon még 8,5%-os növekedést elérő ipari termelés idén februárban már közel 29%-os esést mutatott, az előző év hasonló időszakához mért ipari kibocsátás még júliusban is 19,4%-os csökkenést produkált. A Lehman-eseményt követően, ahogy a forint egyre hektikusabb kilengéseket mutatott az MNB úgy ítélte meg a helyzetet, hogy 300 bázispontos szigorítással, 11,5%-ra kell felsrófolnia az alapkamatot. Alig egy hónappal a 300 bázispontos szigorítást követően azonban már 11%-ra csökkentette az irányadó kamatlábat és eddig soha nem látott mértékben 3 százalékponttal 2%-ra vitte le a kötelező tartalékolási rátát.
Stiglitz: nagyobbak a gondok a bankrendszerben |
Ez pedig jól tükrözi, hogy a globális válság milyen gyorsan építi le a kivitelhez kapcsolódó, a növekedés eddig motorjának számító magyar export teljesítményét. A válság előtti időszakban (augusztus-október) hazánkban 7,7% körül alakult a munkanélküliség, ami idén áprilisra már 9,9%-ra emelkedett. Egyre több bank jelentette be, hogy felfüggeszti vagy korlátozza a deviza alapú hitelezést. Az MNB novemberi jelzálogpiaci adataiban már igazán érződnek a válság hatásai, ugyanis a teljes jelzáloghitel-piac egy hónap alatt nagyon jelentősen zsugorodni kezdett, a hitelkínálat és a kereslet is hirtelen beszűkült.
Egyértelműen pozitívumnak lehetett tekinteni, hogy március-április folyamán már nem folytatódott tovább a féktelen lejtmenet a világban, a stabilizálódás első jelei megfigyelhetővé váltak az USA-ban. A fokozatosan optimistábbá váló globális piaci hangulat ugyan meghatározó szerepet játszott, de a Bajnai-kormány felállása, programjának kihirdetése és az életbe léptetett rendelkezései is érezhetően hozzájárultak, ahhoz, hogy a külföldi befektetők bizalma fokozódjon hazánk iránt és meginduljon a gazdaság fokozatos és törékeny regenerálódása.
EU: a javulás optimizmust eredményezett
A válság ellenére óriási fizetésemelések a tőzsdén
Bajnai: sikerülni fog a válságkezelés
A vártnál kisebb visszaesés Németországban
Hullanak a magyar bankárok is
Veszélyes nem dolgozni - de dolgozni is!
Bajnai: nem szerethető a költségvetés, de jó
A válság végével a támogatások is megszűnnek
Mélypont: alig lesz bevétele az államnak jövőre
MTI