Szombaton ismét fellázadhat Franciaország – de mi áll a tömegtüntetések hátterében?

A francia tüntetéshullám odáig fajult a mögöttünk hagyott hétvégén, hogy október 18-án, vasárnap este Emmanuel Macron francia elnök (aki vélhetően nagyrészt a francia zavargások miatt, Magyar Péter miniszterelnök meghívása ellenére, nem jön Budapestre október 23-án) egy tízperces beszédet intézett a néphez, amelyet a közszolgálati és a legnagyobb országos kereskedelmi televíziók is élőben közvetítettek. Az államfő úgy fogalmazott, hogy „mindannyian dühöt és szégyent éreznek”, és határozott fellépést ígért a francia városok védelme érdekében. A beszédről bővebben ebben a cikkben olvashatnak:

Ezt követően, hétfő este kihirdették a francia nagyvárosokban az első kijárási korlátozásokat, hogy megakadályozzák az újabb erőszakos cselekményeket és éjszakai fosztogatásokat.

Párizsban például Patrice Faure rendőrfőnök egyes kerületekben betiltotta a gyülekezést este 8 óra és reggel 6 óra között, míg egy szűkebb körzetben kijárási tilalmat vezetett be este 11 órától reggel 6 óráig. A kijárási tilalom „szigorúan megtiltja a jelenlétet” a République téren és a Les Halles bevásárlóközpont környékén, ahol a hétvégén fosztogatások voltak.

A diáktüntetésekre is rátelepedett a politika

A tüntetéshullám kiindulópontja szeptember 21-re tehető. Ekkor a Párizs délkeleti elővárosában, Créteil-ben található Lycée Antoine-de-Saint-Exupéry középiskolában a diákok tiltakozást szerveztek néhány nappal azt követően, hogy országos tanársztrájk zajlott le az oktatásban tapasztalható forrás- és létszámhiány miatt.

A diákok megmozdulása hamar átterjedt a párizsi régió más részeire: a középiskolások szakszervezete, az Union Syndicale Lycéenne (USL) arra szólított fel, hogy minden állami középiskolában szervezzenek blokádot a követeléseik teljesítése céljából.

„A tüntetések legitim oktatáspolitikai kérdések kapcsán robbantak ki, de már azok mögé is egy politikai párt, a radikális baloldali, Jean-Luc Mélenchon által alapított Lázadó Franciaország állt be, amely az erőszakot sem zárja ki az eszköztárából. Ezt nyilvánosan is vállalták”

– elevenítette fel a kezdeteket Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

Elmérték a nép dühét, szétesett a rendőrség

Az október 17-én indult újabb, a korábbiaknál szélesebb tüntetéshullámhoz már különböző szakszervezetek, mezőgazdasági dolgozók és a 2018-as megmozdulások során megismert sárgamellényesek is csatlakoztak.

A követelések így gyorsan átlépték a közoktatás kereteit: a magas üzemanyagárak és megélhetési költségek, valamint a közszolgáltatások romló állapota is a demonstrációk központi témái lettek. Emellett a tiltakozások Párizs mellett olyan nagyvárosokra is átterjedtek, mint Lyon, Marseille és Lille.

A békés tüntetőkhöz erőszakos csoportok is csatalakoztak: a 143 éves limoges-i városháza nagyrészt megsemmisült, miután felgyújtották. Az esetről videó is készült:

„A francia kormányzat és rendőrség országosan 250-300 ezer tüntetőre készült, de több mint 500 ezren vonultak utcára október 17-én a francia nagyvárosokban (a szervezők becslései 800 ezer emberről szólnak). A hatóságok nem mérték fel jól a helyzetet, a nagy tömegbe ráadásul erőszakos, fekete ruhás anarchista csoportok is belevegyültek, akik elkülönülve, nem az engedélyezett útvonalakon mozogtak, mint a többi, békés tüntető. A rendőrség teljesen szétesett, nem bírta védeni az intézményeket, az üzleteket. Csak Marseille-ben 30 ezer fosztogatóról szóltak a híradások” – tette hozzá Fejérdy Gergely.

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint a rendőrségnek ráadásul nincsenek is meg a megfelelő jogi eszközei arra, hogy igazán úrrá lehessen egy ilyen helyzeten. „Ha a rendőrség meg tudná figyelni ezeknek a nagyon jól szervezett erőszakos csoportoknak a belső kommunikációját, akkor sokkal hatékonyabban léphetne fel velük szemben” – fogalmazott.

Fejérdy Gergely egyetértett azzal a felvetésünkkel, hogy a szélsőséges anarchista csoportok alapvetően gyengítik és elfedik a békés tüntetők jogos, gazdasági és szociális eredetű követeléseit. Ráadásul azzal, hogy a közterületeken törnek-zúznak, el is tántoríthatnak embereket attól, hogy az utcára vonuljanak.

Ettől függetlenül jövő szombatra, október 24-re is újabb tüntetések szerveződnek a francia nagyvárosokban, amelyeken vélhetően ismét akár több százezren is részt vehetnek.

Romlik a francia gazdaság helyzete

A Le Monde cikke szerint a francia háztartásokat főleg a közlekedés állapota, a magas élelmiszer- és különösen az üzemanyagárak, valamint a lakhatási költségek aggasztják. A Reuters szeptember végén írt arról, hogy a dízel literenkénti ára egyes kutakon elérte a 2,82 eurót, ami 363 forintos euróárfolyammal számolva meghaladja az 1024 forintot (miközben Magyarországon október 20-án a gázolaj literjének országos kiskereskedelmi átlagára 709 forint volt).

Szélesebb körű gazdasági problémákra utalnak a legfontosabb francia makrogazdasági mutatók is. Az ország GDP növekedési üteme 2023 óta csökken: az akkori, éves alapon mért 1,6 százalékos növekedést 1,5 százalékos, majd tavaly 0,8 százalékos bővülés követte (egy összességében mérséklődő, 2025-ben 0,9 százalékra süllyedő infláció mellett).

Az idei első félév pedig még pozitív olvasatban is egy helyben toporgást hozott: az első negyedévben 0,2 százalékkal csökkent a GDP, a másodikban pedig stagnált a megelőző három hónaphoz képest. A munkanélküliségi ráta eközben az áprilistól június végéig tartó időszakban 0,2 százalékponttal, 8,3 százalékra nőtt országos átlagban.

A magas államadósságszint pedig már egy nagyon régóta jelen lévő, sőt az elmúlt években tovább fokozódó probléma a francia gazdaságban. A 2023-as, GDP-arányosan 109,5 százalékos államadósság az idei második negyedévben 119 százalékra nőtt.

Az Eurostat idei első negyedéves adatai szerint a francia államadósság GDP-hez mért aránya a harmadik legmagasabb az Európai Unióban Görögország és Olaszország után.

A politikai és gazdasági kockázatok következtében a francia tízéves kötvényhozamok is jelentősen emelkedtek: az év eleji 3,4 százalékról október 20-án már 4,9 százalék fölé. Ez a francia állam kamatterheinek növekedését, az államadósság egyre nehezebb finanszírozhatóságát vetíti előre az új kibocsátásoknál vagy a lejáró kötvények refinanszírozásánál.

Teljesítene a kormány, de nincs elég pénz 

Fejérdy Gergely szerint a politika vélhetően a korábbi nagy tüntetésekhez hasonlóan most is megpróbál majd válaszokat adni, hogy csillapítsa a tiltakozók elégedetlenségét. De van egy hatalmas probléma.

„A francia államnak nincsen pénze és így igazi mozgástere arra, hogy megfizesse a tüntetők követeléseit”

– szögezte le a kutató. A tüntetések mögött álló legfőbb diákszervezetek is arra panaszkodtak Emmanuel Macron vasárnap esti beszéde után, hogy a francia államfő „a legcsekélyebb választ sem adta” a követeléseikre. Az eleve kifeszített büdzsét ráadásul még megterheli a mostani tüntetéshullámban a szélsőbaloldali csoportok által okozott pusztítás is.

„Az elmúlt napokban több mint 1 milliárd eurós károk keletkeztek a városokban (ami 363 forintos euróárfolyammal számolva 363 milliárd forintnak felel meg – a szerk.). Az épületek, közintézmények helyreállításában nagy szerepet vállalnak majd a biztosítók, és vélhetően magánszemélyek is beszállnak a finanszírozásba, de az államnak is hozzá kell járulnia ehhez a feladathoz”

– tette hozzá Fejérdy Gergely.

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint a korábbi nagy tüntetések után sem volt pénz a francia államkasszában, de a Macron vezette politikai tömb „mindig hitelekből próbálta megvásárolni a békét”. Ez most azonban jóval nehezebben képzelhető el, hiszen jelenleg is zajlik a francia törvényhozásban a 2027-es költségvetési vita. „Sokan egyébként azért vonulnak most az utcára, hogy ne őket érintsék a megszorítások a jövő évi büdzsében.”

Az elnöki székig emelkedhet Marine Le Pen?

Emmanuel Macronnak még hat hónapot kell kihúznia a második elnöki ciklusából (2017 óta tölti be az államfői tisztséget) a jövő április 18-i elnökválasztás első fordulójáig. Ezen a francia törvények szerint nem állhat rajthoz, 2032-ben viszont akár ismét megpróbálkozhat a jelöltséggel.

A francia belpolitika ugyanúgy tektonikus mozgásokat produkált az elmúlt időszakban, mint amilyeneket Németországban láthattunk az általában szélsőjobboldaliként emlegetett AfD előretörése kapcsán. 

A 2026 szeptemberi francia szenátusi választáson ugyan a mérsékelt jobboldal és a centrum megőrizte a többségét, de a Marine Le Pen vezette radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés megszerezte az önálló frakcióalapítás jogát, míg a radikális baloldali Lázadó Franciaország két mandátumot is szerzett a francia törvényhozás felsőházában.

Ezek az eredmények Fejérdy Gergely szerint szimbolikus jelentőséggel bírnak a 2027-es elnökválasztás előtt. „Marine Le Pen kedvező helyzetből készülhet a megmérettetésre, győzelme azonban jelentős részben attól függ, hogy a megosztott mérsékelt és centrista tábor képes lesz-e közös, versenyképes alternatívát felmutatni”.

Jelenleg azonban kevésbé látszik, hogy ki lehet az a valóban integratív politikus a május 2-i második fordulóban, akit a mérsékelt, centrista erők fel tudnak majd mutatni a Nemzeti Tömörülés elnökjelöltjével szemben. A legtöbb mérsékelt politikusnak ugyanis csökken a támogatottsága a francia társadalomban. Jelenleg a Macron irányvonalához közel álló Édouard Philippe esélyei tűnnek a legkedvezőbbnek, de ez is kevés lehet.

„Ami biztos, hogy a centristák politikailag mindent meg fognak tenni az első fordulót követően, hogy megakadályozzák Marine Le Pen elnökké választását. Ettől függetlenül egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy jövő májusban a Nemzeti Tömörülés adja majd Franciaország új elnökét”

– zárta gondolatait Fejérdy Gergely.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatja.