|
| MTI Fotó: Czeglédi Zsolt |
A 2016 februári olajár-mélyponton – akkor 27 dollár környékére esett a fekete arany ára, igaz, lényegében csak egy napra – úgy tűnt, új gazdasági válság közeleg. A Kína problémáitól való félelem mellett az olajár esésétől is rettegtek a tőkepiacokon, attól tartottak, hogy ez az olajtársaságok egy részének csődjén, a nekik adott hitelek bedőlésén keresztül bankcsődöket okoz. A dolgozóik jelentős részének elbocsátása sem éppen jó jel a gazdaság számára.
Most hasonló félelmek éledtek fel, miután az olaj a kitermelés-csökkentési megállapodás májusi meghosszabbítása ellenére is csak esik, esik. A piac által egyik legjobban figyelt mutató, az amerikai olajkészlet ugyanis nem csökken eléggé, az USA vállalatainak kitermelése magas. (A valóságban ez kicsit bonyolultabb, az USA import-export egyenlege és a feldolgozott termékek készletei is számítanak, nem egy mutatót kell figyelni.)
Újabb szögek a koporsóban
A november végi OPEC-megállapodás után hónapokig szűk sávban, viszonylag magasan ingadozott az olaj, de tavasszal csúnyán kezdett el viselkedni. Szerdán több mint két százalékot esett az olaj, csütörtökön sem kezdett valami jól, bár később szerény emelkedésbe kezdett.
A WTI mai minimuma 42,30, a Brent típusú olajé 44,60 dollár körül volt. Attól függően, hogy nap közbeni vagy nap végi adatokat nézünk, ezen a szinten november közepe, vagy augusztus közepe óta nem volt az olaj. A líbiai és nigériai kitermelés emelkedéséről szóló hírek is nyomasztóan hatnak az olaj árára.
A remény hal meg utoljára
Van-e remény az árak emelkedésére? – teszi fel a kérdést az Oilprice.com. Az olajügyekben nagyon jól értesült oldal szerint amellett, hogy csupa rossz hír érkezett az utóbbi időben, a hedge fund-ok (fedezeti alapok) is leépítik olaj-longjaikat, azaz emelkedésre játszó pozícióikat, ami lenyomja az árat. A cikk szerint a legutóbbi készlet- és import-, feldolgozói adatok nem is voltak annyira rosszak, de nem elegendők ahhoz, hogy fordulatot indítsanak el a piacon.
A piac majd belehal a vágyakozásba, hogy valami okot találjon az olajvételre, de ezek az adatok nem voltak megfelelőek. Az OPEC célját, hogy a világ olajkészleteit az öt éves átlag alá vigye, az elemzők jó része még nem tartja kivitelezhetőnek. A szaúd-arábiai illetékes miniszter idén a negyedik negyedévre várja az olajpiac magára találását, de amint egy neves magyar alapkezelő mondta nemrég: mindig fél évvel odébbra várják ezt, már évek óta.
Hulló kések?
Az Oilprice.com szerint a piac rettentően pesszimista, olyan lenne most olajat venni, mint „hulló kések közé nyúlni”, (Ezt a hasonlatot használják sokszor arra, ha valamely erősen csökkenő árú terméket túl korán vásárol valaki.) Sokan nem is láttak még ilyen rossz hangulatot.
Az igazán nagy veszély az, ha az OPEC tagjai, vagy csak azok egy része, látván az árak alacsony szintjét, úgy döntenek: kiszállnak. Az alacsony árak alááshatják a szervezet elkötelezettségét. Időjárási okokból Oroszország is hajlamos nyaranta többet termelni, Irak is könnyen meginoghat. Ez dominóeffektust indíthat el, ha a többi tagállam is kiszáll, óriási olajtúlkínálat alakulhat ki.
A contango réme
Mindehhez jön még a contango (magas kamattartalom) réme, még ha most ez ugyan viszonylag csekély is, de erősödhet. Ilyenkor, ha a határidős olajárak magasabbak, mint az azonnali (illetve a távoli határidők árai magasabbak a közelieknél), akkor az olaj vevői folyamatosan veszteséget szenvednek el.
Ilyenkor ha valaki beragad egy vételi pozícióba, stagnáló vagy kissé emelkedő árak mellett is megjárhatja. Ez arra sarkallhatja a vevők nagy részét, hogy ne várjanak sokáig, szálljanak ki, amint lehet.
Renáta Kellnerová, a prágai PPF pénzügyi és befektetési alap tulajdonosa változatlanul a leggazdagabb ember Csehországban. 
