Privátbankár: Az alacsony kamatok átrendezik a megtakarításokat. Mit vesznek a jövőben a magyar befektetők? Folytatódik a tőkeáramlás a befektetési alapokba?
Szécsényi Bálint: A nemzetközi trendeknek megfelelően, a kamatok folyamatos csökkenésével párhuzamosan a piaci folyamatok a szervezett befektetési formák irányába terelik a magasabb hozamokra vágyó befektetőket. Ez véleményem szerint egy teljesen érthető folyamat, így a legtöbb befektető figyelme várhatóan a bankbetétekről az alapok felé fordul, illetve az egyedi befektetési eszközökre irányul.
P: A híresen alacsony hazai kockázatvállalási hajlandóságban várható elmozdulás? Valami kevés érezhető, például likviditási alap helyett rövid kötvényalapot vásárolnak. De mikor lesz ebből igazi kockázatvállalás?
SzB: Úgy gondolom, hogy a magyar befektetők többsége nincs tisztában a kockázat fogalmával. Ahogy az elmúlt években láttuk, nem tudják például a devizakockázatot értelmezni. Alapvetően csak a tőkebiztonságra koncentrálnának, és elmarad a többi elem, például a futamidő vagy likviditási kockázat figyelése, sőt, félreértések is uralkodnak ezen a téren. Ebből fakad az a látszólagos kockázatkerülés, ami ahhoz vezet, hogy sokan elsősorban bankbetétben tartják a pénzüket, vagy egyszerűen átváltják a megtakarításaikat devizára. Eközben sokan olyan hosszú távú elkötelezettségeket vállalnak, mint mondjuk a biztosítással kombinált befektetés, amelyeknél nincsenek tisztában azzal, hogy az időtávban rejlő kockázatot meddig tudják vállalni.
P: Nem lehet inkább, hogy mindig azt választják, amit az ügyintéző ajánl nekik?
SzB: Sokszor mondják azt, hogy ezeket a termékeket nem megveszik, hanem eladják az ügyfélnek, tehát a vásárlók nem racionális indokok alapján választanak, hanem a legutolsó impulzus, a leghangosabb reklám alapján döntik el, hogy hova teszik a pénzüket. Ennek kiküszöbölésében leginkább az oktatásnak lenne szerepe, de ez hosszú folyamat. Már alapszinten el kellene kezdeni a pénzügyi kultúra fejlesztését, annak érdekében, hogy később a pénzügyileg tudatos befektetők racionálisabb döntéseket hozzanak.
P: A pénzügyi szakma a 90-es évek óta lobbizik ezért. Több alapítvány, köztük a Magyar Nemzeti Banké, vagy a Budapesti Értéktőzsde is ezen dolgozik, de mintha nem jutna el az üzenet. Nem kellene egy hatalmas összefogás?
SzB: Az elmúlt években többek között a Közép-európai Brókerképző Alapítvány, a Pénziránytű Alapítvány is nagy erőfeszítéseket tettek a pénzügyi kultúra fejlesztéséért, de azt is látni kell, hogy a jelenlegi és jövőbeni befektetők képzése az egész piac felelőssége, nem lehet kizárólag alapítványokra bízni a fejlesztését. Ez a tevékenység a befektetési szolgáltatók részéről nem merülhet ki abban, hogy csak a saját termékeik tekintetében tartanak értékesítési célú oktatásokat, hanem fontos, hogy valóban megismertessék az ügyfelekkel a kockázat és a hozam összefüggését és az alapvető pénzügyi-tőkepiaci ismereteket. El kell juttatnunk a befektetőket egy olyan szintre, hogy felelős döntéseket tudjanak hozni.
P: Nyilván az egyik dolog az új befektetők tanítása, de a mostani megtakarítókat is oktatni kell. Hogyan lehetne hozzájuk is eljuttatni ezt a tudást?
SzB: A befogadás aktív magatartást követel. A tájékoztatókat el kell olvasni, a weboldalakat végig kell böngészni, időt kell a tanulásra szánni. Persze nem teszek szemrehányást azért, mert valaki a kevés szabadidejét nem arra szánja, hogy pénzügyileg képezze magát, de ennek a megoldása hosszútávon nyilván az lehet, hogy ezeket az információkat olyan csatornákon juttatjuk el, amelyek ilyenkor is működnek. A MiFID I tett már lépéseket arra, hogy szabályozza a termékek elérhetőségét, míg a MiFID II. 2017-től pedig még szigorúbb és fontosabb lépéseket fog a befektető-védelemért tenni.
P: A jelenlegi MiFIDben voltak tesztek, de nem oktattak. Mi változik a másodikban?
SzB: A jelenlegi MiFID szabályozás alapvetően egy szűrőt tesz a befektetési szolgáltatások és az ügyfelek közé, mely segíthet a befektetők számára a kockázatvállalási és tudásszintjüknek megfelelő termékek kiválasztásához. A MiFID 2 ezen továbblépve a piacokat, a termékeket és a szolgáltatók belső folyamatait is szabályozni kívánja a befektetők még jobb védelme érdekében.
P: Sok önkormányzat vett fel devizahitelt…
SzB: Például. De ebből is látszik, hogy az egész piacot át kell hatnia egy új szemléletnek, a MiFID által képviselt felelősségviselésnek, melybe az információ könnyebb elérhetősége is beletartozik.
P: Milyen lehetőségek vannak még? Vannak például közszolgálati televíziók, logikus lenne ott oktatófilmeket vetíteni.
SzB: Az eszközök tárháza végtelen, ha a médiumokat is belevesszük. Sok újságíró is részt vesz a befektetők edukációjában, amikor feltárják bizonyos szolgáltatások kockázatait vagy felhívják a figyelmet a szabálytalan befektetési tevékenységeket végző cégekre. Egyszerűen és érthetően közvetítenek olyan információkat, amely közvetett módon védi a piaci szereplőket.
P: Nyilván mindenhez pénz kell. Régen a büntetésekből befolyó pénzeknek a felét költötték ismeretterjesztés finanszírozására. Most kinek van erre pénze? Kinek kell erre költenie?
SzB: A Magyar Nemzeti Bank tevékenysége sokat változott az elmúlt években, sokkal aktívabb piaci felügyeletet gyakorol mint korábban, nagyobb a kontroll egyes szereplők felett, ami üdvözlendő, mivel a felügyelet szerepe kulcsfontosságú a szemlélet megváltoztatásában.
Azok a termékek, amelyek kárt okoznak szélesebb körben, legkönnyebben a felügyelet által állíthatók meg. Persze ettől nem lesznek a befektetők okosabbak, de a felügyelet fel tudja hívni a figyelmet arra, hogy valami nem volt megfelelő és elveheti a kedvet a tiltott szolgáltatások gyakorlásától.
P: Egyre többen esnek bele a magas kamatígéretek csapdájába. Elég a pilótajátékokra, túl nagy tőkeáttétellel csábító Forex-cégekre gondolni. Önök hány ilyen ügyféllel találkoztak?
SzB: Számaink nincsenek, de az mindenképpen látszik, hogy a hazai befektetési szolgáltatóknak hatalmas károkat okoznak egyes színlelt befektetési tevékenységet végző cégek. Ezek közül némelyik tevékenysége már szinte a bűncselekmény kategóriájába esik, de egy képzetlen befektető szemében a határok könnyen elmosódhatnak és ha megégetik magukat ezen a piacon, akkor fennáll a veszély, hogy a tisztességes szolgáltatásoknál is óvatosabbak lesznek.
Látni kell, hogy a kockázatvállalás ebben a kamatkörnyezetben a megtakarítások reálértékének megőrzéséhez szükséges tényező. Ahhoz, hogy 10-15 év múlva megfelelő értékű megtakarítással rendelkezzünk, ahhoz most valamilyen mértékű kockázatot fel kell vállalni.
P: Kérdés, hogy mekkorát? Ha valaki havi öt százalékot ígér, mikor évi kettő is sok, akkor meg kellene szólalnia a vészcsengőnek a kisbefektetők fejében. Mégis sokan beleesnek a csapdába. Miért?
SzB: Ilyen esetek mindig is voltak és mindig is lesznek: a holland tulipánhagymáktól az amerikai vasúti lázig vagy a dotcom-lufiig, sokféle buborékot említhetünk, az emberek mindig hinni akarnak valami csodában, amibe pénzt fektethetnek. Bizonyos dolgoktól nem lehet megóvni az embereket.
Tökéletes és hibátlan világot ne célozzunk meg, de nézzünk meg olyan kultúrákat, ahol ez jól működik. Van ahol a piaci felügyelet, a piaci szereplők és a média együttműködik annak érdekében, hogy kontrollt gyakoroljon és megfelelő színvonalon tartsa a pénzügyi-befektetési kultúrát. Ilyen környezetben ezek a kétes tevékenységek hamar kikerülnek a piacról. Az Egyesült Államok jóval fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező piacán is megtörténhettek hasonló esetek ezért ne legyenek illúzióink, inkább arra figyeljünk, hogy ezek milyen következményekkel járnak, mi történik a felelősökkel a későbbiekben.
P: Kanyarodjunk vissza a befektetési alapokhoz. A kamatok miatt sokan fektetnek rövid kötvényalapba, vagy vesznek vegyes alapot, abszolút hozamú alapot, amelyekben részvények is vannak. De bármikor jöhet egy komolyabb korrekció, benne van a levegőben. Sok lesz a csalódott ember, lehet, hogy kivesznek 600 milliárd forintot fél év alatt. Utána mibe teszik az emberek a pénzüket?
SzB: A befektetési alapok kezelői hosszabb távon gondolkodnak és fel is hívják a befektetők figyelmét erre. Egy alap kezelője a kötvénypiaci és részvénypiaci kockázatokkal tisztában van, és mindent megtesz azért, hogy elkerülje a gyors kiáramlást és megőrizze a versenyképes hozamot.
Természetes, hogy egy befektetési alap az egyre nehezebb piaci környezetben máshogy teljesít, mint esetleg az elmúlt években a kérdés az, hogy van-e más alternatíva, ami jelenleg kedvezőbb hozammal kecsegtet. Ennek még csak halványan látszódnak a jelei, például hogy elindulna egy komolyabb ingatlanárfolyam-emelkedés, ami kiszívja a pénzügyi befektetéseket ezekről a piacokról és átviszi a reálgazdaságba.
P: A lakáspiac és az állampapírok ilyenek. Az állam mostanában nagyvonalúan bánik a kisbefektetőkkel, magas kamatot fizet.
SzB: Tény, hogy ezen a piacon az állampapírok kiszorító hatása sok évig jelen volt, amikor az állam kiemelkedően magas kamatokat fizetett éveken át és ez természetesen nem hozta meg az emberek kedvét a kockázatvállalásra. A mostani jelentősen alacsonyabb kamatkörnyezetben is vannak még speciális konstrukciók, melyek a lakossági befektetések részarányát hivatottak ösztönözni az állampapír befektetők között, ám azt gondolom, hogy ezek hamarosan kivezetésre kerülnek a piacról.
P: Egy pár hónapos kincstárjegy kamata egyessel kezdődik, a lekötött betétek zöméé is, egy változó kamatozású lakossági államkötvény kamata pedig hármassal, vagy négyessel. Nem fizetünk még mindig sokat egy termékért, aminek a forgalmazása is feltehetőleg drágább?
SzB: Az Államadósság Kezelő Központ nyilván igyekszik diverzifikálni a forrásszerkezetét, illetve szeretne inkább a hazai befektetői bázisra támaszkodni, csakúgy, mint a válság során több más európai ország is. Ehhez használhat bizonyos akciókat, ez pedig ennek a stratégiának a része. Az állampapírok döntő többsége azért nem ilyen speciális termékekből áll össze, ezeket előbb-utóbb valószínűleg kivezetik a piacról, vagy csökken a hozamuk.
P: A magyar lakosság elkezdett már részvényt is vásárolni?
SzB: Mivel a nemzetközi tőkepiacokat a korábbinál sokkal olcsóbban és egyszerűbben lehet elérni, ezért a lakossági befektetők a hazai részvényeket némiképp elhanyagolva, egyre többen kezdtek el külföldi részvényeket is vásárolni, illetve olyan alternatív spekulációs eszközökhöz nyúlni, mint például a certifikátok vagy a devizapárok.
P: Szerepel még a magyar tőzsde a célpontok között?
SzB: Mostanában nem csak az intézményi, hanem a lakossági befektetők sem igazán látnak olyan vállalatot a Budapesti Értéktőzsdén, amely megmozgatná a fantáziájukat. Az utóbbi években nem voltak megfelelő tőkét bevonzó új bevezetések, ezért sem vonzó a hazai tőzsde a befektetőknek.
P: Mi okozhatna akkor valami fellendülést?
SzB: Fundamentális változást nagyvállalatok részvényeinek a bevezetése jelentene, megfelelő közkézhányaddal. Ezeket leginkább egy-két nagyobb magán vállalattól és az állami oldalról lehetne várni. Ez a friss lendület nagyon ráférne a magyar tőkepiacra.
SzB: Sajnos még nem, de egyre inkább látszanak a jelei, hogy a piaci szereplők felismerik: a kamatok csökkenése mellett olyan mértékű likviditás halmozódott fel a hazai befektetőknél, hogy érdemes a nyilvános piaci megjelenést választani, mert kedvező feltételekkel lehet forrásokhoz jutni.
P: Alacsony kamatok, az MNB olcsóhitel-programjai...ezek nem pont ez ellen hatnak?
SzB: Igen, ezek egyértelműen kiszorító hatással bírnak és ha a kkv-k szemszögéből nézzük, a Jeremie-programok is konkurenciái a nyilvános forrásbevonásnak. Ha hiteloldalról nézzük, a növekedési hitelprogramok jelentenek a tőkepiacok szempontjából kedvezőtlen alternatívát.
P: Több cég inkább eleve külföldre ment. Van még valami, amiért érdemes a magyar piacot választani?
SzB: Olyan magyar vállalatnak, amely magyar gyökerekkel, menedzsmenttel rendelkezik, megfelelő kulturális beágyazottsága van, annak mindenképpen a Budapesti Értéktőzsdét érdemes megcéloznia. Ezek a cégek ebben az országban tudják megkapni azt a figyelmet és pozitív befektetői hozzáállást, amit más országban valószínűleg nem. Az előbbi okokból következően ezen a piacon sokkal komolyabb szereplőként jelenhetnek meg.
P: A brókercégek viszont nem nagyon elemeznek kisebb hazai cégeket, a nagyobbakat is alig.
SzB: Az az elemzési kapacitás, ami eddig volt, most sokkal több termék között oszlik meg. Ami eddig kizárólag közepes-nagy magyar részvényekre koncentrálódott, most megoszlik a devizák, árutermékek, nemzetközi indexek és külföldi részvények között és ez jóval több energiát igényel.
P: De ha nincs elemzés a mid-cap cégekről, akkor a befektetők sem vásárolnak a részvényeikből. 22-es csapdája.
SzB: A közepes méretű tőzsdei cégeknek fontos lenne, hogy következetes és transzparens kommunikációval keltsék fel az elemzők és újságírók érdeklődését, és akkor jönni fog a befektetői érdeklődés is. Ha ez megvan, akkor előbb-utóbb az elemzések is megjelennek majd.
P: Fenyegeti bármi a Budapesti Értéktőzsde függetlenségét?
SzB: A BÉT jelenleg független és mindenkinek az az érdeke, hogy független is maradjon. A megváltozott piaci körülményekhez rugalmasan tud alkalmazkodni és vannak tervek arra, hogyan tud hatékonyabban működni. Azt viszont látni kell, hogy a BÉT felelőssége és feladata jóval túlmutat azon, hogy pusztán egy kereskedési felületet működtet. Fontos, hogy az egész tőkepiacot összefogja, és a fejlesztések élére álljon.
P: Beszéljünk egy kicsit a Xetra rendszerről! Mit hozott a bevezetése?
SzB: A Xetra bevezetése egy jelentős technológiai előrelépés volt. Olyan platform, ami Európában a legmodernebb kereskedési technikát hozta el a piacra. Ám amiben sokan reménykedtek – főleg hogy új szolgáltatók érkezzenek a piacra – nem történt meg. Elsősorban azért, mert ezek a külföldi brókercégek a likvidebb piacokat keresik. Ha nincsenek megfelelő bevezetések, vagy a meglévő termékek forgalma csökken, akkor az egyszerűbb elérhetőség ellenére a magyar piac sem lesz vonzó.
P: Ez megint 22-es csapdájának tűnik. Nem jön új cég, nem lesz nagyobb likviditás, ezért még inkább nem jön új cég. A környező országokban is hasonló a helyzet?
SzB: Hozzánk hasonló országok tőkepiacait nézve nem állunk rosszul. Ahol várható komolyabb növekedés, az a Bukaresti Értéktőzsde. A kormányzat ott a tőzsdén keresztül képzeli el a nagyvállalatok privatizálását, igaz nálunk is vannak erre utaló jelek.
A lengyel modell hasonló volt: olyan stratégiai tulajdonrészt tartott meg és ütemezett tőkepiaci értékesítést hajtott végre az állam a belföldi intézmények ösztönzésével párhuzamosan, ami már a lakosság és a külföldi befektetők érdeklődését is felkeltette. Egyrészt megfelelő tulajdonosi szerkezetet akart kialakítani már az első időszakban is, másrészt elérte, hogy kis- és középvállalatok is törekedtek a tőkepiaci megjelenésre, így kialakult egy olyan infrastruktúra, ami nem regionálisan, de európai szinten is modell-értékűvé tette a lengyel piacot.
P: Nem inkább arról van szó, hogy minél egészségesebb egy piacgazdaság, annál jobban működik a tőzsdéje?
SzB: Nincs sikeres gazdaság erős tőkepiac nélkül. Ilyen szempontból ez túlmutat a brókereken, kibocsátókon és a spekulánsokon. Itt az a kérdés, hogy van-e alternatívája a banki finanszírozásnak, a kockázatmentesnek tűnő befektetéseknek. Van-e környezet, amely kritikus szemmel nézi a megjelenő cégeket, továbbá vannak-e befektetők, akik keresik ezeket a lehetőségeket és ehhez megvan-e az infrastruktúra is.
P: A Növekedési Hitelprogram is inkább csak a hitelleépítés folyamatát lassította, nem növelte a vállalati hitelállományt. Mintha nem kellene tőke a cégeknek. Lehet, hogy ezért nem akarnak a tőzsdére sem jönni?
SzB: Ez elképzelhető, a motivációk ugyanis különbözőek a forrásszerkezet kialakítása során. Én azt tapasztalom, hogy az elmúlt években egyre többen gondolkodtak azon, hogy kilépnek a tőkepiacra. A döntést rendszerint az változtatta meg, hogy találtak olcsóbb alternatívát. A szándék viszont megvan, ahogy a tőzsde vonzereje is. Amelyik cég ide bekerül, az elmondhatja, hogy eljuttatta valahova a vállalkozását. Lesznek bizonyos vállalatok, ahol elkerülhetetlen lesz, hogy ezen a piacon keresztül vonjanak be forrást, és a befektetőik, akár az állam is, így próbáljon meg exitálni.
P: Úgy tűnik jelenleg, mintha az állam nem akarna kiszállni semmiből és csak halmozza, halmozza a vagyont.
SzB: Ami most zajlik bizonyos piacokon az a korábbi befektetői struktúra átalakítása, ami külső finanszírozás nélkül hosszabb távon fenntarthatatlan lesz. Ez véleményem szerint egy ellenkező irányú folyamatot fog generálni, ami akár bizonyos vállaltok tőzsdei megjelenésével is járhat.
SzB: Lehet, de talán másképp fogják hívni. A formai megjelenés viszont hasonló lehet. Ami viszont fontos, hogy ez milyen modell útján történik. Sok olyan tőzsdei vállalat van a világon, ahol az állami tulajdon meghatározó. Fontos megvizsgálni, hogy ez az állami befolyás meddig terjed. Mennyire lesz stabil a cég, vagy éppen ellenkezőleg: ez a tulajdonosi szerkezet mennyire korlátozza az intézményi vagy lakossági befektetők érdekeit
P: Ez a kormányzati körökből is hallható vélemény vagy csak tőkepiaci vágy?
SzB: Én többnek mondanám ezt vágynál. A nemzetközi tapasztalatokat, illetve a hazai lehetőségeket figyelembe véve, ennek mindenképp van realitása. Reményeink szerint 2-3 éven belül felgyorsulhat ez a folyamat.
P: A brókercégek között volt korábban egy koncentrációs folyamat. A 2008-as válság során jól állták a sarat, nem volt csőd. De ilyen alacsony tőzsdei forgalom nem vonja magával szükségszerűen néhány szereplő kihullását?
SzB: Az alacsony tőzsdei forgalom nem tükrözi a befektetési szolgáltatók helyzetét, a belföldi értékpapír forgalomról a bevétel áttevődött a vagyonkezelés és a külföldi értékpapír-forgalmazás irányába. Összességében az elmúlt két év pozitív volt a legtöbb szereplő számára. Az a jogszabályi környezet, amivel a szolgáltatók szembesülnek, más, mint korábban, sokkal nehezebb egy céget működtetni, és nagyobb szükség van a szakértelemre is. Több új szereplő jelent meg a vagyonkezelés és a portfólió-kezelés területén az utóbbi időben, ami mindenképpen jelzi, hogy ez a szektor fellendülőben van.
P: Hogyan zárja az Equilor a 2014-es évet?
SzB: Sikeresen, 25 éves fennállásunk óta várhatóan a legmagasabb árbevételünk lesz, melyben nagy szerepe van annak a stratégiának, mely során a tevékenységünket az elmúlt évtizedben folyamatosan diverzifikáltuk. Nem csak klasszikus lakossági és intézményi brókeri tevékenységet végzünk, hanem online platformokat is üzemeltetünk, private banking-tevékenységet és corporate finance-szolgáltatást nyújtunk, valamint az Equilor Alapkezelőn keresztül vagyonkezelést és saját befektetési alapokat is kínálunk.
P: Számítanak a jövőben konszolidációra a brókerpiacon?
SzB: Egy hatékony piacnak nagyon fontos, hogy sokszereplős legyen. Van egy kritikus méret, bizonyos mennyiségű szereplővel, ami alatt már nem tud a piac megfelelő módon működni. Én inkább a szereplők számának növekedésére számítok, mint a csökkenésére.
P: Hogy fog kinézni az értékpapírpiac és a brókercégek itthon öt év múlva?
SzB: Szerintem szét fog válni, sokkal több vagyonkezelő és portfólió-kezelő lesz. Lesznek nagyobb, diverzifikált szolgáltatók, amelyek komplex befektetési banki tevékenységeket fognak végezni, valamint lesznek kisebb, specializált cégek, amelyek egy adott piaci szegmensben lesznek erősek. Megnő a független vagyonkezelők szerepe, mert az ügyfelek egyre inkább rá fogják bízni a vagyonuk kezelését külső szakemberekre.
P: Akkor érdemes egyáltalán egy kisbefektetőnek tanulni? Miért ne bízza inkább a pénzét egy jó vagyonkezelőre?
SzB: A pénzügyi kultúra hozzá kell, hogy tartozzon az általános műveltséghez. Ha valaki nincs tisztában a piaci folyamatokat alakító hatásokkal, akkor nem fog tudni ezen a téren jó döntéseket hozni. Ez a fajta szemléletformálás túlmutat azon, hogy vannak-e az ügyfélnek konkrét befektetési és kereskedési szándékai vagy elképzelései. Sokkal fontosabb, hogy a gazdaság működését legalább a főbb összefüggések szintjén értse, mivel ez létfontosságú a hibás döntések elkerüléséhez.
A közel-keleti ország pénteken bejelentette, hogy új, fejlett urándúsító centrifugákat helyezett üzembe. 
