|
| (Fotó: Pixabay) |
A nyugdíjrendszer kisebb-nagyobb változtatása, reformja Németországban szinte folyamatosan napirenden van. Így többek között a keletnémet és a nyugatnémet nyugdíjszínvonal közelítése egymáshoz vagy a gyerekvállalás figyelembe vétele a nyugdíjban. Annak ellenére, hogy az ország népessége sokak szerint sohasem élt ilyen jól, sok német legfőbb félelmeinek egyike az “időskori szegénység” (Altersarmut).
A közéletet foglalkoztató legutóbbi témák egyike érthető okokból az alacsony nyugdíjak egy részét kipótolni hivatott alapnyugdíj (“Grundrente”), amelynek kidolgozását korábban erre az évre ígérték. Pénteken Hubertus Heil szociális miniszter (SPD) be is mutatott erről egy koncepciót a Bundestagban (a szövetségi parlamentben).
A konzervatívnak számító Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) azt emelte ki ebből, hogy még sohasem fordítottak annyi adóbevételt a nyugdíjakra, mint jövőre fognak: 101,8 milliárd eurót. Ez 3,7 milliárddal több, mint amennyit erre az évre irányoztak elő. Eközben az egész szövetségi költségvetés csak 3,4 milliárddal (359,8 milliárd euróra) fog emelkedni 2020-ban. (Néhány területre ugyanis kevesebbet költenek, és csökkennek a kamatkiadások is.)
A kiadások fele már szociális
Az idén a németek már a szövetségi kiadások 41 százalékát a szociális és munkaügyi területnek adják, jövőre ez 44 százalékra nőhet. Egészségüggyel és családtámogatásokkal együtt pedig a számla már 51,1 százalék, ami 2023-ra 53 százalékra nőne.
Ebben azonban még nincsen benne az említett alapnyugdíj, amit azok kapnának, akik hosszú szolgálati idővel rendelkeznek, de alacsony volt a keresetük. A tervek szerint 2021-ben vezetnék be, de a kormánykoalíció még jócskán vitatkozik rajta.
Lehet ötmilliárddal több a nyugdíj?
A FAZ szerint Heil miniszter tervezete a rászorultság vizsgálata nélkül vezetné be az alapnyugdíjat, és a költségvetésből különítene el rá egy nagyjából ötmilliárd eurós összeget. Így a nyugdíjakra fordított költségvetési pénzek tovább nőnének. Ám a CDU/CSU és az SPD koalíciós szerződésében az áll, hogy rászorultsági vizsgálat alapján kellene az alapnyugdíjat odaítélni.
Feltehetően szándékosan a törvénytervezet bejelentésére időzítették a Bertelsmann Alapítvány és a DIW Berlin (Deutsche Institut für Wirtschaftsforschung) gazdasági kutatóintézetek közös tanulmányukat, amelynek címe “Emelkedő időskori szegénység: Javításokra van szükség a nyugdíjrendszer reformjában”. Eszerint az utóbbi évek korrekciói ellenére is emelkedett az időskori szegénység kockázata. Sem a nagy koalíciós szerződésben, sem a miniszter előterjesztésében szereplő módosítások nem elegendőek ennek megállítására.
Minden hatodik helyett minden ötödik
Eszerint húsz év múlva 21,6 százalék lehet a szegény nyugdíjasok aránya, ami azt jelenti, hogy több mint ötödük lenne ilyen helyzetben, még akkor is, ha Németország konjunkturális kilátásai (gazdasági növekedése) nem rosszabbodnak. Jelenleg ez az arány 16,8 százalék. Emellett úgy becsülik, hogy a mostani kilencről 12 százalékra nő két évtized alatt azon idősek aránya, akik segélyre szorulnak.
Németországban a szegénység által veszélyeztetettnek azokat tekintik, akik jövedelme havonta 905 euró alatti (jelenleg majdnem pontosan háromszázezer forint). Az említett alapnyugdíjra pedig azok lennének jogosultak, akik jövedelme 777 euró (258 ezer forint) alatt marad.
Nem jó másnak lenni
A legfontosabb rizikócsoportok a szegénység szempontjából az alacsony képzettségűek és az egyedülállók, a migrációs háttérrel rendelkezők, a tartósan munkanélküliek és az önálló tevékenységet végzők. Átlagon felül nőhet a szegénység kockázata a nők és a kelet-németek körében is.
Ezeket a kockázatokat a tanulmány szerint a leendő, koalíciós szerződés szerinti alapnyugdíj csak nagyon kis mértékben mérsékli. Ennek az az oka, hogy csak az alacsony nyugdíjat kapó személyek kevesebb mint harmada esne a hatálya alá. A legtöbb érintettnek ugyanis nem lesz meg az előírni tervezett 35 éves szolgálati viszonya.
Ingatlan és értékpapír
Ugyanakkor a miniszter rászorultságot nem vizsgáló koncepciója valamivel nagyobb körben hárítaná el a szegénység veszélyét. Csakhogy számos olyan nyugdíjast juttatna pluszjövedelemhez, akiknek erre nincs szükségük.
Sokaknak van ugyanis más jövedelmük is (például ingatlankiadásból vagy értékpapírból). A “Heil-koncepció” így jóval drágább, évi hétmilliárd euróba is kerülhet, míg a “koalíciós verzió” csak nagyjából évi egymilliárdba.
Amint korábban írtuk, a német nyugdíjasok egy része adózik is, vagy magas nyugdíja, vagy egyéb jövedelmei miatt.
Mi a helyzet Magyarországon?
A KSH által közölt relatív jövedelmi szegénységi, valamint potenciális társadalmi kirekesztődésről szóló adatok segítségével megnéztük, hogyan alakult a magyar nyugdíjasok helyzete. A relatív jövedelmi szegénység azokat a háztartásokat érinti, ahol a bevétel nem éri el a szegénységi küszöböt, amely Magyarországon 2017-ben a mediánjövedelem 60 százaléka, 1,006 millió forint volt. Ez havi szinten fejenként 83 855 forintot jelent.
A 2010 és 2017 közti időszakban érezhetően nőtt azon nyugdíjasok aránya a társadalomban, akik a szegénységi küszöb alá szorultak, viszont a súlyos anyagi deprivációban (nem engedhetnek meg maguknak legalább négyet a meghatározott listáról) élők aránya ugyanakkor csökkent. A szépkorúak esetében a „szegénységi és társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek” tárgyú statisztika ebből a két mutatóból áll össze, így összességében az látszik, hogy az egyébként is szegényebb nyugdíjasok helyzete tovább romlott, míg az alapból valamivel jobb helyzetben lévők sorsa tovább javult.
Megkapta az engedélyt a Mol. 
