Az Isonzótól Triesztig, avagy véres történelem és csábító gasztronómia

Nagyapám élete végéig dudorászott katonanótákat, míg gyalulta az asztallapokat. A világtörténelem egyik legszörnyűbb és legértelmetlenebb csatáját élte túl huszonévesen, az Isonzó folyó partjához közel, Doberdóban. Debrecenből különösen sok, még a Monarchiához tartozó, fiatal katonát vittek ki anno a frontra. Ha szerencséjük volt, utána következett az olasz hadifogság, amely már-már megszépítette – a fiatalság nosztalgiájával vegyítve - a kényszerűségből a fronton töltött hónapokat.

A mára főleg borászatáról és gasztronómiájáról, természeti szépségéről és nyugalmáról híres olasz tartományt, Friuli Venezia Giuliát meglátogatva jutott eszembe ez az emlék.

A 21. századra szinte elfelejtődött, hogy annak idején a Monarchia hadserege 420 ezer, míg Olaszország 650 ezer katonát veszített. A helyi látogatóközpontban, rápillantva az elesett magyar katonák névsorára, azon gondolkodtam, vajon ki lehetett közülük nagyapámnak a barátja? 

Eme elképesztően szörnyű emberveszteség hozadéka Olaszország számára egy mintegy 250 négyzetkilométernyi terület megszerzése volt. A katonadalokból jól ismert Isonzó és Doberdó neve mindenesetre nemcsak a magyar hadtörténet lapjaira került fel, hanem évtizedekre bevésődött a népi emlékezetbe is.

Milyenek voltak a háborús hétköznapok?

Ha erre utazunk, ne hagyjuk ki a Doberdó mellett, Visintiniben található Magyar Kápolnát (Cappella Ungherese), amely hazánkfiai emlékére épült, és megismerteti az érdeklődőket az I. világháború eseményeivel. Többet nyújt, mint bármelyik történelemkönyv. 

Júliustól decemberig szerveznek a tartományban túrákat, amelyek iránt nagy az érdeklődés, hiszen sokakat a mai napig mélyen érint, hogy déd- és nagyapáik hol vesztek oda, vagy hol töltöttek éveket hadifogságban. Sok magyar hadifogoly Olaszországban maradt, nagyapám is csak a fogság utolsó napjaiban döntött a hazatérés mellett. Azt is megtudhatjuk, hogy milyenek voltak a háborús hétköznapok, hogyan barátkoztak egymással később a katonák, és miképpen tudtak mászni, kúszni, közlekedni a hegyek között, kezdetleges felszerelésükkel.

Külön kiállítás foglalkozik az I. világháborúval Marmoládában. A 3000 méter magasan fekvő helyszínt könnyű megközelíteni, mert Malga Ciapela városából lift vezet fel a Marmolada Grande Guerra múzeumba. A létesítményt az I. világháború centenáriuma alkalmából jelentős mértékben korszerűsítették és bővítették.

A múzeum és látogatóközpont egyben találkozóhely is a turistacsoportok vezetőinek, a családoknak, a történelemmel foglalkozó kutatóknak és diákoknak. Nagy önkiszolgáló étterme pedig a Dolomitokra néző panorámával egészíti ki az infrastruktúrát.

Kristálytiszta folyó a borrajongók Mekkájában

Az Isonzó a mai generációknak nem más, mint egy híres alpesi folyó és borvidék Észak-Itáliában (a folyó első szakasza Szlovéniában található). A kristálytiszta, jellegzetes kékes-zöldes árnyalatú hegyi folyó és környéke az utóbbi évtizedekben turisztikai látványosság lett és a borrajongók Mekkája.

Erről további információkat kaphatunk a Friuli Isonzo – Wine-Searcher vagy a Friuli Isonzo Wines oldalakon. Ingyenes vezetett túrákat is szoktak szervezni.

Itália ezen kicsiny régiója szinte mindent nyújt, amit Olaszország: gyönyörű strandok, magas hegyek, sípályák, kulturális események, bor és gasztronómia, kikötővárosok és eldugott romantikus villák, kempingek, halászfaluk, kerékpár- és túra útvonalak.

A szamárszalámi meg a kenyérben főtt sonka

A legerősebb attrakció a gasztronómia. Errefelé olyan olasz fogásokat kóstolhatunk, amelyeket Magyarországon kevés helyen vagy egyáltalán nem. Számomra leginkább a sült sajtpizza, a szamárszalámi és a kenyérben főtt sonka maradt emlékezetes.

Ez a kissé szokatlan kínálat nem hasonlít a világ sok százezer olasz trattoriájának étlapjához. Az itteni séfek hitvallása, hogy az étel készüljön helyben termett alapanyagokból, és fontos a terület, a termőhely egyedisége.

Divatos szakmai fogalom lett az itáliai vendéglátásban dolgozók körében a tracciabilita, azaz a nyomon követhetőség, az élelmiszerbiztonság és a szolgáltatások minősége. A másik koncepció a határon átívelés (transnazionalita), mert meggyőződésük, hogy az egész világhoz kell szólnia ennek a gasztrofilozófiának anélkül, hogy az a saját nemzeti konyha identitását veszélyeztetné. (Az elmúlt években számos alkalommal került sor itthon is a régió bemutatkozására, illetve olasz-magyar gasztronómiai tapasztalatcserére, magyar fiatalok kinti oktatására.)

Ha Friuli Venezia Giuliában járunk, nem hagyhatjuk ki a két gyönyörű kisvárost, Triesztet és Gradót.

Amennyiben vásárolni akarunk valami eredeti ínyencséget szuvenírként, irány a trieszti Eataly központ, amely egy szépen felújított, régi raktárban működő áruház, bár és kávézó, lenyűgöző kilátással a tengerre és a kikötőre.

Különleges kenyérfélék, sajtok, sonkák, olívaolajok, tészták, panettonék, konzervek, pestók sorakoznak ínycsiklandóan a polcokon.

Külön szinten várják a vevőket az italok. A széles választékból kiemelném a Fondo Montebello Infinito Rose Brut proseccóját, amely nagyon kellemes, könnyed, illatos, és évszaktól függetlenül bármelyik nap kortyolható, ahogy azt az olaszok szokták.

A friuli konyhaművészet és a gasztronómiai sokszínűség persze nem jellemző a tartomány összes éttermére vagy pizzériájára, de némi internetes kutakodással nem kunszt ráakadni a különleges helyekre.

Dínók az őskorból 

Ha valaki családdal, gyerekkel utazik e tartományba, akkor is talál érdekes programokat. Mindenképpen érdemes megtekinteni például a dinoszaurusz-maradványokat. Már 20 évvel ezelőtt felfedezték ezeket a sok millió éves csontokat, de Antonio és Bruno maradványait a nagyközönség csak néhány éve tekintheti meg a Civico Museo di Storia Naturale de Triest-ben.

Antonio volt az első dinoszaurusz, amelyet Friuli Venezia Giulia tartományban találtak, közel a Villaggio del Pescatore nevű faluhoz. A Flavio Bacchia által vezetett ásatás során egy másik dínó csontváza – „aki” a Bruno nevet kapta – is majdnem teljes egészében felszínre került, és hosszas restaurálási munkák után lett megtekinthető.

Rendkívül töredezett volt a fosszília, ezért különleges eljárást alkalmaztak az őslénykutatók és a vegyészek, hogy meg tudják menteni, ugyanakkor meg is tudják mutatni a maradványokat – állítják a régészek.

Látható itt egy hatalmas fehér cápa (Carlotta) és egy több mint 6400 éves emberi állkapocs is, amely a világ legrégebbi, méhviaszos fogtömését rejti.

Ha nem elég a trieszti dínópár, akkor irány a Dino Park Interactive Dinosaurs Martignaccóban, Udine közelében. Ez egy kifejezetten családbarát, interaktív tematikus park. Itt a sok millió évvel ezelőtt élt őslények – mint például egy hatalmas Spinosaurus – másai láthatók, miközben burjánzó, őskori erdő hangulatát idéző ösvényeken barangolhatunk. És látogatható egy őslénykutatási-ásatási terület is.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.