A roujiamo néven ismert kínai sertéshúsos-lapos kenyér szendvicset "a világ legrégebbi hamburgerének" nevezik, a bele töltött raguszerű húskészítményről az első feljegyzések időszámítás előtt 475 körülről származnak. A roujiamo voltaképpen közép-ázsiai stílusú, tenyérnyinél valamivel nagyobb, lapos kenyerekbe – amely valamivel később, az első században bukkan fel - töltött apróra vágott húskupac, amelyet számos különféle változata létezik, de alapfűszerezése a kezdetektől fogva azonos.
A szendvics szorosan kötődik az észak-középső Xi'an városához, Shaanxi tartományban. Xi'an i. e. 202 óta egyszerre volt a Selyemút keleti végállomása és 13 többé-kevésbé egymást követő kínai dinasztia fővárosa. Az ősi kínai elkészítési mód szerint egy koromfekete, széntűzön fortyogó üstből hosszúra sült sertéshúsdarabkákat kanalaznak ki, és egy fatönkből készült vágódeszkán bárddal összedarabolják egy maréknyi korianderrel együtt, majd a fazékból származó gazdag húslevessel fellazítják - a bárddal ismét megforgatják – és az egész csillogó szutykos húshalmot egy tenyérnyi méretű frissen sült ropogós lapos kenyérbe helyezik.
Minden családnak megvan a maga roujiamo receptje, de van néhány állandó dolog. Az első a lazhi, vagyis a fűszerkészlet, amely egy olyan lista, mint a Selyemút egy karavánjának rakományjegyzéke: szárított mandarinhéj, fehér bors, homoki gyömbér és kardamom (Dél-Indiából), kömény (Nyugat-Ázsiából), szerecsendió és szegfűszeg (az indonéziai Fűszer-szigetekről), hogy csak a leggyakoribbakat említsük. Különleges prémiumot élveznek az "érlelt" alapanyagok - a leglegendásabb példányokat állítólag évtizedekig, ha nem évszázadokig szeretettel ápolták és pezsgettek.
Miután elkészült a húsleves, a vastag sertéshús szeletek sorra kerülnek a fazékba, és órákig párolódnak. A baijimo nevű lapos zsemle a nevét a Xi'an-tól mintegy 130 km-re északnyugatra fekvő mai nevén Beiji településről kapta - írja a BBC. A baijimót hagyományosan úgy készítették, hogy a félig megkelt tésztát egy fatüzelésű, közép-ázsiai stílusú kemence falához tapasztották. Manapság az egyszerűség és a célszerűség jegyében, gyakran serpenyőben sütik ropogósra.
A roujiamo még mindig nagyon kedvelt Kínában, és annak ellenére sem fenyegeti az eltűnés veszélye, hogy a kínai városok sikátoraiból nagyrészt kiszorult. Tartós népszerűsége számos országos láncot hozott létre, mint például a Zhang Family Ziwu Road és a Bingz Crispy Burger. És még az olyan nyüzsgő dél-kínai városokban is, mint Sencsen, gyakran lehet találni egy roujiamo árust valahol a helyi étkezdék mélyén, bár a sertéshús inkább elektromos lassú tűzön, mint nyílt tűzön párolódik.
Bár a roujiamo stílusa, amelyet az emberek leginkább ismernek, Xi'anhoz kötődik, valójában többféle stílus létezik, amelyek jelentősen különböznek egymástól. A Tongguan roujiamo készítéséhez használt lapos kenyér nem hasonlít a Xi'an-i változatéhoz, kevesebb kovásszal készül, sűrűn összehajtogatott tekercsekből áll. Ugyancsak népszerű változat a la niurou töltelékkel megpakolt szendvics, amely a kukoricahús közeli rokona, és Xi'an jelentős muszlim lakosságához kötődik. A Xi'an-tól 120 km-re nyugatra fekvő Qishan városában pedig saját, darált sertéshúsból és piros csilipaprikából készült változatot készítenek. Az elmúlt néhány évben pedig a távoli Belső-Mongóliából, Chifengből származó duijia nevű változat hódította meg Kínát: köleslisztből készült zsemlével és ropogós, füstölt sertéshústöltelékkel készül.
Hamburger történelem
Az orosz nép körében a középkorban a tatárok terjesztették el a nyers, felvagdalt, fűszerezett hús (ma tatárbifsztek néven ) fogyasztását, amely később a német kereskedővárosokba is eljutott, majd egész Európában elterjedt. A hamburger alapgondolatának tekinthető kivitelezést, a szendvics kiszerelést John Montagu, Sandwich grófja találta fel, aki kenyerek közé tett húst. Ennek speciális változata lett népszerű Németországban és Ausztriában, ahol zsemléket használtak erre a célra. A 19. században aztán a nagy kivándorlási hullámmal került az Amerikai Egyesült Államokba az étel. Mivel Hamburg volt a legforgalmasabb kikötő, ahonnan a kivándorlók útnak indultak, ennek alapján nevezték el. New York városában már a század közepe után elkezdték felszolgálni hamburg steaknek nevezett ételt, vagyis a szintén Hamburgból érkező darált húst, amit sóztak, füstöltek és hagymával, valamint kenyérrel szolgáltak fel. A marhatenyésztés folyamatos növekedése miatt a hús ára egyre csökkent, és a századfordulóra széles rétegek számára is elérhetővé vált.
A vásárok, ünnepségek közkedvelt étele lett, azonban csak egy helyben állva lehetett fogyasztani, míg a vendégek szívesebben használták volna az időt nézelődésre. Ezt felismerte az egyik árus is, aki lapítani kezdte a húsgolyókat, és zsemlébe rakta őket. Az új étel népszerűsége különösen a nagy gazdasági világválság idején növekedett meg, mivel csupán öt centbe került. Ekkorra tehető a később világméretűvé vált üzletlánc, a McDonald’s megalapítása. Ők kezdetben hot dogokat árultak, ám hamar felismerték, hogy bevételük legnagyobb része a hamburgerekből származik, így végül 1955-ben megnyitották éttermüket Chicagóban.
A roujiamo külföldre is eljutott. Londonban például működik egy Xi'an Impression nevű étterem, ahol roujiamót árultak, közvetlenül az Emirates Stadionnal – a Chelsea stadionja - szemben. A Bingz Crispy Burger Szingapúrban és Kanadában is nyitott már helyeket. New Yorkban pedig a Xi'anban született David Shi és fia, Jason Wang egy flushingi bevásárlóközpontban lévő alagsori bódét alakítottak át Xi'an Famous Foods nevű helyi birodalommá, amely ma már tucatnyi helyszínnel büszkélkedhet. Wang szerint soha nem volt kétséges, hogy a roujiamo kiemelt helyet kap az étlapon.
A McDonald's 2021-ben úgy döntött, hogy kipróbálja a "világ legrégebbi hamburgerét", de súlyosan melléfogtak vele. A roujiamo a kínai újév alkalmából egy 24 napos időszakban jelent meg a reggeli menüben - azonnal rengeteg dühös hashtaget kapott, mivel zavarba ejtő módon valamiért csirkéből készült - ráadásul arcpirítóan szűkös adagokban.
Ferenc pápának nyugodt éjszakája volt, és még legalább egy hétig a kórházban marad. 
