Az EU statisztikai szervezete, az Eurostat havi árindex-adatbázisából kiszámolható, hogy Magyarországon a dohánytermékek kiskereskedelmi ára 2010 januárjától 2014 márciusáig 66 százalékkal emelkedett. Eközben több más államban – főleg keleten és délen – az emelkedés szintén magas, 40 százalék körüli volt, bőven meghaladta az inflációt. Az adatok összhangban vannak a magyar statisztikákkal, amint arról nemrég beszámoltunk, a KSH árgyűjtésében egyes népszerű cigarettafélék áremelkedése a 60-70 százalékot is elérte forintban ez idő alatt.
Az árak, amint a grafikonon látható, egész Európában szorgosan emelkedtek, de főleg olyan országokban, amelyek később csatlakoztak az EU-hoz, és ahol alacsonyabbak a bérek és sok esetben előzőleg alacsonyabbak voltak a cigarettaárak is. Másrészt olyan területeken, mint Spanyolország vagy Görögország, Ciprus, ahol a válság különösen erősen pusztított.
Szinte minden kormány előszeretettel nyúl a luxuscikkek, élvezeti cikkek adójához válsághelyzetekben, pénzszűkében, de az EU erre rátett egy lapáttal, amikor elfogadták a 2011/64-es irányelvet. Ez a dohányadók egységesítéséről és a tagok számára minimálisan kötelező dohányadó bevezetéséről szól.
„A cigarettára kivetett teljes jövedéki adó… a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagárának legalább 57%-a. Ez a jövedéki adó a súlyozott kiskereskedelmi értékesítési átlagártól függetlenül 1000 darab cigarettára vonatkozóan legalább 64 EUR kell, hogy legyen” – írják. Azaz, legalább cigarettánként 19,5, 19 szálas csomagonként 371 forint, 305 forintos euróval átszámolva. És akkor még nem beszéltünk az ÁFÁ-ról, ami nálunk a legmagasabb.
Ezért (is) van, hogy a cigaretta kiskereskedelmi árának adótartalmát nálunk 80 százalékra becsülik, de a német nyelvű Wikipedia szerint Németországban is majdnem 75 százalék, sőt egyes speciális esetekben – úgynevezett diszkont-cigarettáknál – a 90 százalékot is elérheti. Ott egyébként jellemzően öt euró körüli, tehát valamivel 1500 forint feletti egy doboz cigaretta ára, az itteninek nem egészen kétszerese. Nálunk viszont a bérek nem a felére, hanem inkább harmadára-negyedére rúgnak az ottaninak.
Egy biztos, aki le tudja tenni végleg, az nagyon jól jár, 2-4 hónap alatt egy egyhavi minimálbért is megspórolhat, évente pedig egy szerényebb tengeri nyaralásra valót is félre tud tenni belőle. Végül, de nem utolsó sorban, várhatóan tovább is fog élni…
(Cikkünk korábbi verziójában téves számok szerepeltek, a hibáért elnézést kérünk.)
Változik a cégek élete. 
