Legyen bátorságod a leggyengébbnek lenni

- Sokat halljuk, hogy a magyar "startup-ökoszisztéma" virágzásnak indult.

Tenni akaró emberekkel vettem magam körül
- Szabó Balázs névjegye

2006-ban kezdi a Corvinus Egyetemet, már ekkor úgy érzi, tanulmányai mellett valamit "csinálni kellene még", így kerül az E-business Kutatóközpontban: üzleti modelleket elemez, piackutatást végez és rengeteg céggel ismerkedik össze. Kapcsolatba kerül a vállalkozó szellemű fiatalokat tömörítő nonprofit világszervezettel, a Kairos Society-vel, melynek később magyarországi és régiós vezetője is lett. A szervezet kapcsán jut ki Amerikába, ahol először találkozik élesben azzal, hogy "mit is jelent az, hogy a startupkodásnak kultúrája van" - 2010-et írunk, ekkor Magyarországon még épphogy csak próbálják definiálni, mi is a startup. "Olyan fiatalokkal találkoztam, akik a MIT-en vagy a Harvardon elkezdték az ötleteik megvalósítását, majd 30-40 fős cégeket építettek ki, nagyvállalatok menedzsereit átcsábítva magukhoz" - mondja. Magyarországra visszaérkezve "teljesen nonprofit alapon, tenni akaró embereket gyűjtöttem magam köré: rendezvényeket, vacsorákat, sörözéseket, informális üzleti eseményeket kezdtem el szervezni". Ezzel párhuzamosan tanácsadással kezd. Először szociológia szakon végez, a közgáz mesterdiplomáját pedig hamarosan megszerzi vezetés és szervezés szakirányon, korábban pedig elvégezte a CEMS Master's in International Management képzését is: "szakmailag rengeteget adott, hogy bekapcsolódtam a nemzetközi vérkeringésbe, láttam, hogy mindenhol minden ugyanúgy működik mint Magyarországon. Megtanultam, nem kell nekünk feltalálnunk a spanyol viaszt, azt kell megnéznünk, hogy milyen megoldások azok, amik máshol is működnek, és ezt kellene a saját erőforrásinkhoz igazítani". A nemzetközi hálózatok nagy lökést adtak karrierjének, 26 évesen lett az InVendor üzletfejlesztési igazgatója, továbbra is üzleti modellekkel és tanácsadással foglalkozik, "cégeket készítünk fel befektetésre és segítünk nekik tőkét bevonni", a régiós startup-piac egyik ismert szakértője. Jelenleg a hazai startup-szcéna nemzetköziesítésén fáradozik leginkább.

- Ökoszisztémáról Magyarországon szerintem még nincs szó, legfeljebb rügyező mikroklímáról. A jelenlegi startup-helyzetben még mindig érzékelem a lokális gondolkodást, holott ezen a piacon globálisan kell tervezni. Nem kell nagy dolgokra gondolni! Mi a helyzet most? Van sok befektető, sok a kihelyezhető pénz is, de minőségi projektből kevés van.
Vagy belülről kezded el kinevelni a vállalkozói utánpótlást, de ez a kultúraváltás nem fog végbemenni egy-két év alatt (a pénz pedig most áll rendelkezésre, például a Jeremie-alapokon keresztül), vagy kinyitsz, és lehetőséget nyújtasz a legtehetségesebb vállalkozóknak országhatárokon túlról is. Ez a modell amúgy máshol is működik (Helsinki, Trento, Chile) Miért ne alapíthatna itt céget egy tehetséges horvát vagy bolgár fiatal, ha adottak a körülmények?

- Mindenki azt mondja, hogy tobzódunk a tehetségben. Mégis, mi az, amink van, amivel jól állunk?

- Így van, amivel mindenképpen jól állunk, az a klasszikus értelemben vett tehetség. Bár az oktatási rendszerünknek vannak nehézségei, a magyarok kreatívak és jó szakmaiságot képviselnek, gondoljunk csak a mérnökképzésre vagy az egészség- és élettudományokra. Ami azonban kutatási szempontból érdekes, nem biztos, hogy üzleti szempontból is az - és itt máris buktatókhoz érkeztünk.
Nagyon távol van jelenleg egymástól az akadémia és az üzlet. Ahol a gazdaság és a startup-közeg fejlődése jól alakul, ott ezt a távolságot drasztikusan lecsökkentették, Finnországban például az Aalto-i Egyetem köré csoportosultak a kockázati tőkebefektetők: az akadémia, a piac és a tehetség működik együtt egy helyen. Az ökoszisztéma ettől ökoszisztéma. Nekünk nagyon jók az inputjaink és most tőke is van - csakhogy a kettő között mi történik, azzal keveset foglalkozunk. Hogyan jut el egy alapkutatási eredmény oda, hogy felkeltse a kockázati tőke vagy a piac érdeklődését? Itthon a kettő között van még egy komoly, betöltendő űr.

- Hogyan lehetne ezt a lukat betömni?

- Kevés az olyan tapasztalt vállalkozó, üzleti angyal, korai fázisú befektető, aki ezen a rögös úton végig tudná vezetni az ötletgazdákat. A berlini, londoni vagy a Szilícium-völgyi ökoszisztéma azért is működik jobban, mert sikeres vállalkozók forgatják vissza tudásukat, tapasztalatukat, pénzüket induló vállalkozásokba.

- Nálunk mintha erre nem lenne hajlandóság. A Jeremie-alapok az uniós milliárdokat is inkább biztosabb cégekbe fektetnék. Nem kellene arra is áldozniuk, hogy üzleti angyalként lendületet adjanak egy-két ígéretes projektnek?

- A kockázati tőkebefektetőnek ez nem feladata.

- Akkor kinek a dolga lenne?

- Amire igazán szükség van itthon, hogy valaki abban segítse a cégeket napi szinten, hogy az ötletből hogyan lesz nemzetközi szinten is értelmezhető termék. Tapasztalt vállalkozók hiányában a korai fázisú befektetők, vállalkozásgyorsító programok tudják ezt a rést áthidalni. Ők olyan emberek tapasztalatát építik be, akik rendelkeznek már üzleti tapasztalatokkal és átsegítik a vállalkozásokat a kezdeti buktatókon.

- Nálunk ez hiánycikk?

- Kevesen vannak. Minél több sikersztorink lesz, annál többen lesznek, amely hatalmas lökést tud adni az alakuló ökoszisztémának.

- Hogy érdemes kezdenie annak, aki a projektjét szeretné befektetésre érett állapotba juttatni? Én úgy látom, hogy a kockázati tőkések sokszor segítenek ebben, de ez nem egy általános megoldás.

- Nincs túl nagy választék projektekből. Ha talál a kockázati tőkés egy jó projektet, amelyben komoly fantáziát lát, mert nagy piaca van, akkor vagy elengedi, mert még nincs befektetésre érett állapotban, vagy szakmai segítséget nyújt neki. Ez egy kompromisszum a felek között. Szerencsére itthon is vannak kezdeményezések ennek áthidalására, ilyen például a nemrégiben indult iCatapult.

Amit mindig javaslok ennek az űrnek a kitöltésére kevésbé tapasztalt vállalkozóknak, azok az accelerator-programok - bárki számára most is elérhetőek. Amikor még csak a drótváza van meg a projektnek, vagy csak egy nagyon jó ötlet van, akkor érdemes kimenni külföldre egy pár hetes vagy hónapos programra, mert ott olyan impulzusok érik az alapítókat, melyek után teljesen más módszertan szerint kezdenek el gondolkozni egy startupról, vagy az ötletek megvalósításáról.

"Ami kutatási szempontból érdekes, nem biztos, hogy üzleti szempontból is az"

- Pár hét alatt meg lehet változtatni hosszú évek rossz beidegződését?

- Ezek a programok szemléletformálóak, abszolút képesek változtatni a rossz logikán. Hogyan gondolkozunk mi? Addig nem mutatunk meg valamit, amíg az nem tökéletes - ez van belekódolva az oktatásunkba, a kultúránkba. Nem mutatom meg a főnöknek a munkát, amíg nem 100 százalékos, ugye? És nem mutatom meg az ügyfélnek a fejlesztést sem, amíg nem kész - csakhogy egy fejlesztés soha sem lesz kész. Ha téves feltételezésekkel vágsz neki egy projektnek, és a végén derül ki, hogy nincs rá igény, az hatalmas pazarlás. Ennek a kultúrája van itthon átalakulóban, a különböző folyamatokba minél több szereplőt be kell vonni, arra kell megoldást találni, ami ténylegesen probléma. Ahhoz, hogy így gondolkodjunk, egy pár hetes accelerator hatalmas lendületet adhat.

- Egyre több magyar fiatal gondolkodik így, de vajon így gondolkodnak a hazai befektetők is, ennyire nyitottak?

- Ami a hazai erőforrásokat illeti, a befektetők nálunk inkább emberekbe fektetnek pénzt, elhiszik egy alapítóról, egy vállalkozóról, hogy ő annyira érti a saját területét, hogy képes lesz majd kiaknázni az abban rejlő üzleti lehetőségeket. A megfelelő csapat a fontos, nem a kifogástalan projekt, hiszen az nem létezik. Ezt szerintem jó dolog, ha egy jó szakemberbe fektetsz be, akkor elhiszed róla, hogy a piaci visszajelzéseket, változásokat be tudja ültetni a saját üzleti gondolkodásába és a cég üzletmenetébe. Az amerikai kockázati tőkepiacon nem így van például, ott már az első kérdések között felvetődik, hogy hajlandó lennél-e átadni a vezetést a cégedben ha ez indokolttá válik. Ha a válasz "nem", akkor el is köszönhettek egymástól.

- Itthon a kockázati tőkés azt mondja a cégvezetőnek, hogy rendben, adok pénzt, de kell a céged harmada. Nem öli ez meg a felfutó cégeket, nem fogja meg őket nagyon?

- A kockázati tőkés ezt nem azért mondja, mert gonosz. Ennek a fajta tőkének az a szerepe, hogy lökést adjon a cégnek, amely a kiszállást (exit) követően sokszorosát éri majd a befektetés előtti cégértéknek, a tőkeemelés és a befektetett pénz hatékony felhasználását követően. Ha Magyarországon lenne elég tapasztalt üzleti angyal, vagy már felpörögtek volna a magvető alapok (a kezdeti, sérülékeny fázisban lévő cégek potenciális befektetői, az ún. seed-alapok - a szerk.), és ezekből lenne elegendő, akkor a magyar projektek érettebb fázisban kerülnének a kockázati tőke közelébe. Most nem ez a helyzet. Ha érettebb cégek tudnának tárgyalni a tőkealapokkal, akkor kiegyenlítettebb lenne a helyzet a cégértéket és a befektetés értékét tekintve. A kockázati tőkések csak csinálják a dolgukat, de nem abban az életciklusban lének be a cég életébe, amikor az definíció szerint a dolguk lenne.
Mondhatjuk vállalkozói oldalról, hogy elveszik a cég 30%-át, de azért teszi ezt, mert ez a dolga. Ha adott lenne az ökoszisztéma, a magyar cégek később kerülnének a kockázati tőkéshez. Ebben a Jeremie II. alapjainak indulása hozhat majd változást, a Jeremie I-es alapok nem is adhattak kevesebbet 100 millió forintnál egy-egy projektre. Ilyen helyzetben egy kockázati tőke alap nem kérhet mondjuk 5 százalékot, mert üzletileg egyszerűen nem éri meg.

Hallani rémtörténeteket rossz feltételekkel ajánlott befektetésekről, de ahogy növekszik a verseny, ráadásul nemzetközi szereplők is aktivizálódnak a régióban, annál kevesebbszer hallani majd ilyen túlkapásokról, hiszen a piac kiszűri ezeket, a startupok alkupozíciója pedig egyre javul.

- Mennyire "tökösek" a mi kockázati tőkebefektetőink? Mekkora kockázatot vállalnak valójában?

"Az embereket az érdekli, van-e bennünk szenvedély"

- Nagyon szeretik mondani, hogy a magyar kockázati tőkések nem elég merészek, de itt megint egy definíciós problémával állunk szemben: a kockázati tőkének nem azért ez a neve, mert a tőkés szeretné nagy eséllyel elveszteni a pénzét. Nem dolga, hogy felesleges kockázatokat keressen, épp ellenkezőleg: azt kell csökkentenie. Az a feladata, hogy üzletileg sikeres cégeket növesszen a rendelkezésre álló tőke és menedzsment tudás segítségével. Sokan úgy képzelik el a kockázati tőkét, mint egy rulettasztalt, a tőkés bedobja a tétet és megpörgeti a kereket, majd lesz valami. Nem erről van szó. Megtérülési mutatókat kell prezentálnia a nap végén, ezért a jó vállalkozót, a jó ötletet és a jövedelmező piaci lehetőségeket keresi. A felesleges kockázatokat kerüli, persze igen nehéz eldönteni, hogy a piaci kockázatokat hogyan célszerű súlyozni, ezáltal mi számít „feleslegesnek”.

- Mi az, amink nincs? A kockázati tőkealapok vezetői sokszor felemlegetik, hogy gyenge üzleti terveket kapnak vagy marketingben...

- Ó, ennél jóval hátrébb kell kezdenünk, ha a hiányosságokat akarjuk sorra venni. Elsőnek az angol nyelvtudás hiányát mondanám. Sokszor azért kell félmegoldásokat választani, mert az ötletgazda már a 0. napon sem tudja prezentálni a projektjét angolul, ezáltal nehezítve a nemzetközi törekvéseket. A másik: a prezentációs készség nagyon gyenge itthon, és nem azért, mert ügyetlenebbek lennénk, ennek gyökerei talán az oktatási rendszerben keresendőek, valahogy nem cél és nem elvárás, hogy egy előadás érdekes és izgalmas legyen, a prezentáció nálunk a szükséges rossz kategóriájába tartozik. Az embereket viszont az érdekli, hogy van-e bennünk elég szenvedély az iránt, amit csinálunk, erről nem lehet unalmas és házi feladat jellegű előadásokat tartani.

Kevés olyan ember van, aki egy terméket az ötlettől a nemzetközi piacig végigkísért volna, az ehhez szükséges gondolkodásmódban is hiány van, egyszerűen mert nagyon kevesen csinálták meg eddig. A Prezi, a Ustream vagy a LogMeIn kitaposhatja az utat a többiek előtt. Majd ha négy helyett lesz 24, majd 54 ilyen sikersztorink, akkor beszélhetünk ökoszisztémáról. Ezek a vállalkozók nem állnak meg egy sikeres cég után, hiszen hajtja őket a vállalkozói szellem. Itt van például Szőke Márton, aki miután eladta az IndexTools-t a Yahoo!-nak, üzleti angyalként legalább 4 cégbe fektetett be. Ő már tapasztaltabb abban, hogyan kell egy terméket nemzetközileg is sikeressé tenni,  tudásával pedig segít más magyar cégeket növekedni, ezáltal nemzetgazdasági szinten munkahelyeket teremt.

- A cégalapításhoz, a nemzetköziesítéshez szükség van egy csipetnyi bátorságra is. Honnan merítsen egy kreatív fiatal önbizalmat, bátorságot?

- Társaságból, barátokból és tettre kész környezetből. Az ember legfontosabb döntése, hogy kikkel veszi körül magát. A saját példámból kiindulva az egyetem legelejétől vonzódtam a szakmai közösségekhez, ahol eleinte én voltam a leggyengébb láncszem tapasztalat hiányában. A társak bevezetnek, tanítanak, és egy idő után rájössz: már sok mindent megtanultál, napról napra nő az önbizalmad és megtanulsz csapatban dolgozni. Mi történik ilyenkor? Amikor fiatal vagy tapasztalatod még legtöbbször nincs, de szabadidőd rengeteg. Valaki minél tapasztaltabb, annál kevesebb ideje van. Mikor fiatalként bekerülsz egy ilyen közösségbe, és azt mondod, hogy felajánlod a szabadidőd, de cserébe tanulni akarsz, akkor nyert ügyed van. A közösséghez való tartozásból kell erőt meríteni. Ezekben a tenni akaró csoportokban elképesztő erő van, hihetetlen mennyit képesek neked segíteni, nekem például a Kairos Society volt ilyen, de ott vannak a szakkollégiumok, klubok, egyéb szakmai egyesületek. Az ilyen csoportokban elvégzett munka nagy önbizalmat tud adni, a tét pedig még viszonylag mérsékelt. Rengeteg buktatón túljutsz már a diákéveid alatt. Ha tanácsot kellene tehát adnom, azt mondanám, próbáljanak tartozni valahova és a legalsó szintről kezdeni az építkezést, kifejezetten keressék azokat a társaságok, ahol ők a leggyengébb láncszemek és tanuljanak meg küzdeni, fejlődni.

A Privátbankár.hu sorozata fiatal magyar vállalkozókról.

- Beszéltünk már jó és rossz dolgokról is, de mennyire vagyunk ott mi a startup-térképen? Iszonyatosan szeretjük döntetni a mellünket, például a magyar iskolarendszerre, ami nem is tudom hirtelen, fel tudott-e mutatni bármi érdemlegeset is az elmúlt 20 évben. A mostani sikertörténeteink sem ebből indultak.

- Tehetségfronton nagyon is ott vagyunk a térképen. Az ország pozíciója kifejezetten erős: a szakembereink megbízhatóan és jól teljesítenek és nemzetközi szinten jó ár-érték arányt képviselnek. Ennek az eredménye volt a pár évvel ezelőtti outscourcing (kiszervezés) hullám, de ez nekünk nem egy kitörési pont. Olcsóbb munkaerő mindig lesz. Ha ott akarunk lenni a térképen, ezt az outsourcing-szemléletet kell levetkőznie az egész közép-kelet-európai térségnek - erről a New York Times cikkezett is nemrég.

Eredeti, egyedi és globálisan versenyképes termékekre kell fókuszálnunk. Tehetség és megvalósítás szintjén ott vagyunk a térképen, hiszen nagyon sok külföldi nagy cég dolgozik a kiváló magyar fejlesztő csapatokkal. Induló cégekkel is jól állunk amúgy, egyre több a pozitív visszacsatolás (a tavalyi Startup Saunán például a legjobb 10 csapatból 3 magyar volt), de ha megnézzük, mi történik ezekkel később, akkor már rosszabbak a statisztikák a vállalatértékesítéseket (exiteket) és a tőzsdére meneteleket (IPO) tekintve. Lengyelországban jóval több a sikeres cégértékesítés, lokálisan is megtörténhet a tőzsdei kibocsátás, ami a BÉT-ről nem igazán mondható el.

Az országkockázatunk is magas befektetés szempontjából, egy magyar projektnek sokszorosan több validációra van szüksége, mint egy londoni startupnak ugyanabban a fázisban.

"Zseniális volt, ahogy a Prezi csinálta, de jó példa az Antavo is"

- Miért magas az országkockázat, és ez miért számít egyáltalán? A tőke globális, nincsenek határok.

- Ez a kockázat megjelenik operatív szinten is, de részben branding kérdése is. Ha a tőkések befektetnek, szeretnek napi kapcsolatban lenni a portfóliócéggel, sokszor elvárják, hogy odaköltözzenek, ahol ők vannak, mondjuk a Szilícium-völgybe. Az egyeztetések a nemzetközi tőkével gyakran itt elhalnak, a magyar vállalkozók egy része nem mobil. Azért is jön több startup-siker a fiataloktól, ők könnyebben mozognak. Kiváló példa erre az Antavo, akik a Seedcamp-befektetés után Londonba költöztek. Oda kell menni, ahol az üzlet tud fejlődni. De visszatérve a kockázatokra: egy 10 milliós ország vagyunk, kicsi a piac globális mértékben, ugyanakkor a kultúrateremtés miatt fontos, hogy sikeres vállalkozások elindulását lássuk itthonról. A Prezi esetében például a fejlesztés itt folyik, de a piacépítés és értékesítés mindenképp Amerikában, hiszen a startup vállalkozások többsége - jellegükből adódóan - csak nemzetközi piacokon tudja azt a növekedést produkálni, ami tőlük elvárható.

- Még mindig nem értem: mi baj velünk? Drága itt az adminisztráció? Miért vagyunk mi kockázatosak egy ilyen nemzetközi bizniszben?

- Egy tengerentúli befektetőnek lövése sincsen mennyi itt a cégbejegyzés, vagy mennyi ideig tart, amúgy ilyen szinten még mindig olcsó ország vagyunk. Az eladhatóság a lényeg: ha valaki a Szilícium-völgyben megnyer egy startup-versenyt, azonnal a Techcrunch címoldalára kerül, azonnal híre megy, megismerik rengetegen. A külföldi befektetők ráadásul nincsenek nagyon rákényszerülve, hogy hazánk felé tekintgessenek, bár ebben jelentős változást tudunk elérni egy-egy sikeres befektetés hatására. Ugyanakkor minden befektető a saját piacát (és annak kockázatait) ismeri a legjobban, ha a Seedcamp-en keresztül megtalálhatóak a legjobb magyar startupok Londonban, akkor minek itt kutakodni jó befektetés után?
Ezért is tartom jó példának az Antavo sztoriját, így kell céget építeni külföldön: ha a Seedcamp hálózatába tartozol, az olyan presztízst jelent, ami lecsökkenti az országkockázatot. A minap például itt volt London egyik legnagyobb befektetője, a Balderton Capital és kifejezetten kérte, hogy találkozhasson velük. Zseniális volt az is, ahogy a Prezi csinálta, Árvai Péter meggyőzte a koppenhágai székhelyű Sunstone Capitalt, hogy érdemes befektetni a sztoriba már az elején és ezzel egyidőben a  TED Conference-et is a cég mellé állította. Két ilyen szereplő validációjával már a legjobb globális befektetőket tudták maguk mellett felmutatni. Ezeket a lépéseket kell okosan felépíteni. Minél több ilyen sikersztorink lesz, annál büszkébbek lehetünk arra, hogy Magyarországról indult el vállalkozásunk.

- A kultúraváltásra itthon adottak a lehetőségek?

- Ami egyelőre hiányzik, az a tudatos építkezés. Én a Jeremie-programoknál sem látom ezt, a Jeremie I-es után vettük észre, hogy mekkora az űr az ötletek és a befektetők között, utólag ezt próbálja korrigálni a II-es kiírás a magvető alapokkal. Ez nem egy tudatos előkészítésre vall. Meg kell nézni, máshol hogy csinálták, ahol működik az ökoszisztéma, és azt lokalizálni. Ott van például Finnország, szintén kis hazai piac, ötmillió lakos, valamint egy korábban prosperáló Nokia. Tudatos építkezésbe kezdtek, aminek hatására a Helsinki központú Startup Sauna ma már Kelet-Közép Európában is kutatja az ígéretes vállalkozókat
Az Angry Birds mögött álló Rovió elképesztő profitszámokat generál évről évre. A finn sikersztorik az áttörés után tevékeny részesei lesznek a hazai ökoszisztéma építésének. Szisztematikus építkezésre van szükség, ahogy ebben élen jár a már többször említett Prezi, Ustream valamint a LogMeIn is a Bridge Budapest megalapításával. Ilyen átgondolt és tettekre ösztönző, ugyanakkor kultúrafejlesztő programokra van szükség.

- Tudom, hogy szeretünk az állam bácsira mutogatni, de nem kellene valahogy ezt megtámogatnia az államnak?

- Vannak bizonyos szakaszok ebben az építkezésben, amit piaci alapon nem megtérülő végrehajtani a jelenlegi vállalkozói-befektetői környezetben. Itt nagyon fontos katalizátor szerepe van az államnak. Az ötlet és az első bemutatható "termék" közti távolság áthidalására kellenének állami támogatású programok, hiszen a legtöbb ötlet itt mond csődöt. Olaszország nem rég döntött úgy, hogy a startupokra helyezi a hangsúlyt. Máris nemzetközi visszhangot váltott ki a TechPeaks program, amely nemzetközi vállalkozóknak ajánl több hónapos szállással, ellátással és magas szakmai tartalommal megtöltött rendkívül vonzó programot, később pedig magvető finanszírozást. Hasonló programok indultak 2 éve Chilében is, ma erőteljesen ott vannak a startup-térképen, mert tudatosan építkeznek.

- Újraindul az agyelszívás.

- Egyrészt igen. Másrészt gondoljunk bele, nemzetgazdasági szinten százszor 30-40 ezer euró, amit ilyen projektekre el lehetne költeni, nem egy nagy tétel, de elképesztő hatása lehet egy ilyen programnak, pláne ha sikercégeket tudunk magunkhoz csábítani a korai fázisban. Amíg az induló, még sérülékeny cégek  tudatos szakmai támogatása és finanszírozása nem megoldott, addig csak esetleges sikersztoriaink lesznek, amik nem azért sikeresek, mert magyarok, hanem azért, mert jó csapat van mögöttük.