Lévai Balázs és Szabó Domonkos a középiskola elvégzése óta tulajdonképpen nem is volt alkalmazotti státuszban, de valamit mindig csináltak: ötleteltek, terveket készítettek és ha kellett, házaltak. Fiatalon, 24 évesen, de nem kezdőként vették át az EngAme Kft. vezetését, mely magyar diákoknak segít kijutni külföldi egyetemekre.
|
| "Azt valljuk, hogy menjenek külföldre tanulni, aztán jöjjenek vissza" - Szabó Domonkos és Lévai Balázs |
| A Privátbankár.hu sorozatot indít, melyben azokat a fiatal vállalkozókat, most indult/induló cégeket mutatja be, akik a nehéz gazdasági körülmények ellenére tudnak sikereket felmutatni. Ez az a réteg, aki rendelkezik azokkal a képességekkel – és lassan tapasztalattal is –, melyek egy sikeres vállalkozás menedzseléséhez szükséges a XXI. század Európájában. Mi számukra a siker, hogyan jutottak oda, ahova és milyen motivációk mozgatják őket? Ezekre a kérdésekre keressük velük a választ. |
Az érettségi után egy barátjukkal kocsmát nyitottak, amit máfél évig vezettek, majd az egyetemen jöttek az újabb ötletek, az egyikből aztán egy vállalkozás is született. Ennek kapcsán találkoztak Schum Kristóffal, aki 2006-ban megalapította az EngAme-et - vele együtt kezdtek el felépíteni egy marketingcéget úgy, hogy erről a piacról addig nem is volt tapasztalatuk. Az UniPromo először csak egy corvinus-os órára gyártott jegyzeteket, amin hirdetési felületeket adott el.
Schumot - aki akkor csoporttársuk volt - azzal keresték meg, hirdesse ezen a felületen az EngAme-et, de ő végül beszállt a projektbe és közösen alapították meg a céget.
Az első médiaajánlataikat saját maguk kézbesítették a potenciális hirdetőknek, végül többek között a HVG, az OTP Bank és a Magyar Telekom is az ügyfelük lett. Az UniPromo a közgáz folyosójáról indult, végül 25 ezer példányban készített brandingelt jegyzettömböket, melyet egyik utolsó kampánya keretében négy egyetemi campuson osztogattak. Ezek után a srácok új kihívásokat kerestek, mert - ahogy mondják - többet akartak tanulni.
Az EngAme Kft-vel 2009-ben kezdtek el komolyabban foglalkozni, 2010 óta pedig napi szinten is ez a cég viszi el a legtöbb idejüket. Amióta átvették a vállalkozás irányítását, a cég árbevétele folyamatosan nő, ma már pénzügyileg is nyereséges. A növekedési ütemüket jól mutatja, hogy az elmúlt 3 évben kétszer kellett irodát cserélniük, és a mostani is kezd már szűkös lenni.
Privátbankár: Beszéljünk a kezdetekről. Az EngAme azzal foglalkozik, hogy diákokat készít fel külföldi tanulmányokra, egyetemi felvételire, a nyelvvizsga megszerzésétől a szükséges papírok beszerzéséig mindent elintéztek. Honnan jött az ötlet?
Lévai Balázs: A céget még 2006-ban társunk, Schum Kristóf alapította, aki középiskola után mindenképpen külföldön, a Harvardon akart tanulni. Rengeteget kellett utánajárnia, mit is kell csinálni ahhoz, hogy felvegyék, ami végül sikerült is. Sajnos finanszírozási problémák miatt egy év után csak távoktatásban folytathatta, Magyarországra hazatérve pedig úgy döntött, hogy tapasztalatait felhasználva céget hoz létre, hogy segíthessen a külföldre vágyóknak.
Pb: Hogy kerültetek Ti a képbe?
Szabó Domonkos: Kristófról tudni kell, hogy akkoriban is rengeteg ötlete volt és sok dologgal foglalkozott egyszerre, így az EngAme egy időre parkolópályára került - tulajdonképpen 2009-ig. Akkor vettük át mi. Még az egyetem alatt volt sok projekt, amivel foglalkoztunk, egy céget is alapítottunk. Az egyik ilyen ötlet kapcsán találkoztunk össze Kristóffal, aki Balázs csoporttársa volt. Aztán partnerek lettünk, volt egy marketingcégünk, ami jól is ment, de rájöttünk, hogy ott a tevékenység nagy része sales, és más területeken is szerettünk volna fejlődni. Volt még egy tervünk, amire majd' egy évet áldoztunk az UniPromo mellett, egy távirányítású high-tech helikoptert néztem ki az interneten...
LB: Ilyet használ a NASA és az amerikai hadsereg is, kamerákat lehet rá szerelni és légifelvételeket készíteni vele.
SzD: Én akartam egy ilyen helikoptert, de nagyon sok pénzbe került. Hát akkor hogyan vegyük meg? Építsünk rá egy vállalkozást, gondoltam és Balázs sem mondta azt, hogy ez hülyeség. Végül találtunk befektetőket is, de jött a válság, úgyhogy ezt a projektet pihentetjük. Így jutottunk el 2009-ig, amikor is úgy döntöttünk, hogy a meglévő portfólióból az EngAme-ben láttuk a legtöbb lehetőséget, kihívást.
Pb: Egyszerre futtattatok három projektet, ötleteltetek, készültek a tervek. De hol ültetek össze, hogy ment ez a gyakorlatban? Felkeltetek és elmentetek egy kávézóba együtt agyalni?
SzD: Annyiból szerencsés volt a helyzet, hogy ez volt az utolsó évünk az egyetemen, kevesebb óránk volt, így nappal össze tudtunk ülni kávézókban és ötleteltünk, aztán mindenki ment haza és este gondolkozott tovább. Az biztos, hogy az első nagy áttörési pont az volt, amikor egy nagyon kicsi, sötét irodát ki tudtunk bérelni és volt hova leülnünk dolgozni. Ez az a lépés, amit jóval előbb meg kellett volna lépnünk, valószínűleg most sokkal előrébb tartanánk.
Pb: És a hosszas tervezés után 2010 augusztusa óta mint menedzserek viszitek az EngAme-et?
SzD: Kvázi mint alapítók, vállalkozók. Azt én ma sem mondanám, hogy menedzserek vagyunk. Az első időszakban mindenki mindent csinált: a feladatok prioritása alapján éppen akinek volt szabad kapacitása. Szép lassan eljött az az idő, amikor láttuk, hogy ezt fel kell adni és specializálódni kell. A csapat növekedésével pedig azóta is folyton újra kell gondolnunk a felelősségi körök elosztását.
|
| "Én vagyok a pesszimista, a fék, Balázs a törtető sportember"- Szabó Domonkos. |
Pb: A külföldi tanulásról sok mindenkinek az ösztöndíjak ugranak be először. Mi a ti főtevékenységetek pontosan?
LB: Olyan magyar diákoknak segítünk, akik külföldön szeretnének tanulni, a felsőoktatásban, teljes képzést. A hangsúly a teljes képzésen van, tehát nem a fél-, egyéves ösztöndíjprogramokon, mint például az Erasmus. Azokkal foglalkozunk, akik a bachelor, master (alap - illetve mesterképzés) diplomájukat, PhD-jüket vagy MBA-jüket teljes hosszában külföldön szeretnék csinálni. Nagyon leegyszerűsítve két dologban tudunk nekik segíteni: megkeressük a jelentkezők számára legmegfelelőbb képzéseket, mind a bekerülési esélyeket, mind az anyagiakat figyelembe véve; valamint segítünk nekik, hogy fel is vegyék őket a választott képzésekre. Végigkísérjük őket a teljes felvételi folyamaton: segítünk nekik megírni a motivációs leveleket, esszéket, segítünk megszerezni a legjobb ajánlóleveleket, kitölteni a megfelelő papírokat, felkészítjük őket az interjúra. A kulcsszó talán az, hogy teljeskörűségre törekszünk, tehát aki külföldre akar menni tanulni, az nálunk mindent megkaphat ehhez.
Pb: Hány ügyfeletek van most pontosan?
LB: Attól függ, melyik programunkat nézzük. A mi zászlós hajónk a Mentorprogram, minden más tulajdonképpen erre épül rá. Nagyjából 100 mentoráltunk fogja megkezdeni tanulmányait a segítségünkkel 2013 szeptemberében. Ha ide vesszük még a tájékoztató "Tanulj külföldön" szemináriumunkat, vagy a TOEFL, IELTS tanfolyamokat és egyéni vizsgafelkészítéseket (SAT, GRE, GMAT vizsgákra) akkor egy jóval nagyobb szám jön ki. Nem is beszélve arról, hogy igyekszünk minél szélesebb körben edukálni a diákokat a külföldi továbbtanulás rejtelmeiről, így évente több száz érdeklődőnek tartunk ingyenes konzultációkat és sokat adunk elő oktatási intézményekben is.
Pb: Az ingyenes programok gondolom benne vannak az üzleti modellben, az a mézesmadzag?
LB: Az elején meg kell mutatnod, hogy értesz ahhoz, amit csinálsz. Ez egy elég különleges szolgáltatás, el kell magyarázni, hogy mi ez pontosan. Másrészt a külföldi tanulás sokaknak új irány, eddig nem volt benne ennyire a köztudatban, de kezd egyre népszerűbb lenni, a jelentkezők száma folyamatosan nő. A cég 2006 óta van meg, mi ugye 2010-ben vettük át, de a növekvő trend évek óta tart. Csatlakoztunk az EU-hoz, bevezettük az átjárható Bologna-rendszert a felsőoktatásban, egyre többen beszélnek idegen nyelveket, tehát sok tényező támogatja ezt a növekvő tendenciát.
|
| "Valamihez érteni és egy vállalkozást irányítani, ez két külön dolog" - Lévai Balázs. |
---- Csökkent az az eltérés, ami egy magyar és egy külföldi egyetem elérése között eddig volt ----
SzD: Mi pontosan tudjuk, hogy kik vagyunk, és azt is tudjuk, hogy fel kell építeni azt a bizalmat, ami ehhez a szolgáltatáshoz szükséges. Senkitől nem várhatjuk el, hogy alapból bízzon bennünk. Kell egy olyan lépés, amikor megismerhet minket, ami alapján eldöntheti, hogy igénybe veszi-e a segítségünket vagy sem.
Pb: Azt mondjátok, uniós csatlakozás, többen beszélnek nyelveket, stb. Én erre azt mondom: információs társadalom, internet, minden egy karnyújtásnyira van tőlünk. Azt gondolná az ember, hogy ha valaki fiatal és nyitott, mert külföldre akar menni, akkor fogja magát és pikk-pakk összeszedi, ami kell neki. Rengeteg információ van fent a weben.
LB: A tapasztalat az ellenkezőjét mutatja. Nagyon sokan pont arról panaszkodnak, hogy egyszerűen elvesznek a rengeteg információ között. Annyi minden van fent a neten a követelményekről, a különböző egyetemekről, hogy nagyon nehéz eldönteni mi is a releváns és megbízható információ. Ha valaki utána is tudna járni egyedül, annak is rengeteg időt tudunk megspórolni, plusz a tapasztalatunkkal jobb eredményre is számíthatnak.
SzD: Mérföldkő, ha valaki meghoz egy döntést arról, hogy a tanulmányait más országban folytatja, ehhez rengeteg önbizalomra van szükség. Teljesen idegen helyzetben kell tudnia például azt eldöntenie, hogy egy adatlapon egy bizonyos rubrikába vajon azt a számot kell-e beírni? Ebben tudunk mi sokat segíteni, mert mi tudjuk, láttunk már ilyet számtalanszor.
Pb: Egyre több az ügyfeletek, mi is sokat írunk arról, hogy egyre többen hagyják el Magyarországot. Mit tapasztaltok, ezeket a fiatalokat mi motiválja? Ennyire rossz a magyar felsőoktatás vagy a külföldi karrier ennyire csábító?
LB: Ebben több faktor is szerepet játszik. Először az oktatás színvonalát említeném. Bár most egy egyetemi rangsorba bekerült egy magyar egyetem, azért ez mégsem jellemző. Külföldön színvonalasabb képzéseket lehet találni.
SzD: Azért az általánosságban elmondható, hogy mi diákjainkat rövid távú célok elérése motiválja, nem gondolkoznak 10 éves távlatokban. Ők azt látják, hogy idén vagy jövőre fognak érettségizni (vagy diplomázni) és körbenéznek, hogy milyen lehetőségek vannak. Az elmúlt időszak változásai miatt szűkültek a lehetőségeik itthon és ez relatíve kinyitotta a lehetőséget a külföldi felsőoktatás irányába. Csökkent az az eltérés, ami egy magyar és egy külföldi egyetem elérése között eddig volt.
Mi mindenkinek azt tanácsoljuk és ezt valljuk őszintén, hogy ki kell menni külföldre tanulni majd visszajönni, és itthon kamatoztatni a külföldön megszerzett tudást és kapcsolati tőkét. Az igazság az, hogy a diákjaink többsége idáig azért nem jut el a gondolkodásban. Nem tudják megmondani, hogy két-három év múlva mit akarnak csinálni, majd meglátják akkor. És ez adódik a mai világunk változékonyságából, személy szerint én sem tudom, hogy hol leszek és mit csinálok majd 2 év múlva.
Pb: Mi a különbség a magyar és a külföldi egyetemek között? Azért nem minden a pénzen múlik.
LB: A tömegképzés kevésbé jellemző például, kisebb csoportokban dolgoznak a diákok, a tanárokkal is közvetlenebb a viszony. A felvételi eljárás általában sokkal szubjektívebb külföldön, azt próbálják meg felmérni, hogy a szak, amit tanulni szeretnél, tényleg érdekel-e téged, kellően motivált vagy-e? Egy most szeptembertől Amerikában phd-ző diákunk mesélte, hogy a tanszéken ahol tanult itthon, minden évben készítettek egy felmérést, amin azt vizsgálták, hogy diákok felvételi pontszáma korrelál-e az egyetemen nyújtott teljesítményével. Arra jutottak, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ez a példa elég jól illusztrálja az itthoni helyzetet. Külföldön azon van a hangsúly, hogy megismerjék a jelentkező diákot és felmérjék, tényleg érdekli-e az a terület amit választott.
---- Nemcsak az számít, mit csinálsz az iskolában ----
Pb: Ha csak a felvételi eljáráson módosítanánk, az hozzájárulna ahhoz, hogy jobbak legyenek a magyar egyetemek?
LB: Én azt gondolom, hogy igen. Legalább olyan emberek kerülnének be az egyes szakokra, akik tényleg tudják, hogy mit akarnak és elhivatottak...
Ezek a fiatalok előbb kell hogy eldöntsék, hogy hol és mit tanulnak tovább, mint hogy készen állnának erre.
LB: Az előbb felsoroltakból is következik, hogy az orientáció egy olyan terület, amiben nagyon sokat kell segítenünk a diákjainkat. Akinél friss az elhatározás az értelemszerűen eddig a magyar felvételire készült, a jó jegyekre hajtott a középiskolában, meg a nyelvvizsgára, hogy legyen plusz pontja. Ez azonban külföldre kevés.
Nagyon fontosak az iskolán kívüli tevékenységek, hiszen ezeket is nézik a motivációs levélben. Lehet ez önkéntes munka, sportteljesítmény vagy akár zene is. A legjobb nyilván ha az adott szakhoz is van köze, példaként említeném mondjuk az egyik Cambridge-re jelentkező diákunkat, aki egy nagyon színvonalas blogot ír angolul, melyben közgazdaságtannal foglalkozik, vagy egy orvosis jelentkezőnket, aki a Vöröskeresztnél önkénteskedett. Minél hamarabb el tudja dönteni az ember, hogy mi is érdekli, annál hamarabb tud belekezdeni az adott területen ilyen tevékenységekbe.
Pb: Ti akkor most amolyan "csúcsmentorok" vagytok a cégnél, akik mindent tudnak a külföldi egyetemekről vagy elsősorban cégvezetők? Vagy a kettő ugyanaz az esetetekben?
Ha bárki azon felbuzdulva, hogy jól ért egy szakmához, erre egy vállalkozást építene, az alaposan gondolja át, hogy a vállalkozáshoz is ért-e. Egy szakterületen jól teljesíteni, valamiben jónak lenni és egy vállalkozást jól csinálni, ez két külön dolog.
Pb: Mi motivál titeket, mint fiatal vállalkozókat? Van küldetéstudatok vagy a pénz a fontos?
SzD: Ami minden nap kihívást és izgalmat jelent, és ezt talán nyugodtan mondhatom kettőnk nevében, az az, hogy miként lehet létrehozni egy olyan rendszert, ami nagyon professzionális módon, precízen és szinte automatikus működéssel teremt értéket. Ez egy hosszú folyamat és addig is meg kell élni valamiből, tehát az is fontos persze, hogy annyi pénzt tudjon termelni a cég, hogy a benne dolgozók ki tudják fizetni a villanyszámlát és tudjanak mit enni.
Ez most nagyon patetikusan fog hangzani, de azt gondolom, hogy egyikünket sem az hajt, hogy ebből legyünk milliomosok. Engem személy szerint sokkal boldogabbá tenne az, hogy ha 20-30 év múlva elmondhatnám, hogy felépítettem 40 céget a nulláról, ami az előbb elmondott kritériumoknak megfelel. Hozzátenném, hogy azért bízom abban, hogy ha az ember jól csinálja a dolgát, akkor annak előbb-utóbb lesz pénzben mérhető eredménye is.
Pb: És mik a tapasztalatok?
SzD: A pénzügyi mutatóink folyamatosan javulnak, sokszorozódik az árbevétel, növekszik a profit - mindezt úgy, hogy az általunk nyújtott szolgáltatások folyamatos fejlesztésén dolgozunk. Az elsődleges célok azonban nem pénzügyiek, hanem a szolgáltatás minőségének javítására koncentrálnak. Fordítva ez nem működne. Ha azt céloznánk meg, hogy legyen mondjuk 50 szeres az árbevétel jövőre, akkor ez a cég nem működne most ennyire jól.
---- Az ügyeskedő vállalkozó képe már a múlté? ----
Pb: Volt nektek példaképetek, mikor azt mondtátok, hogy vállalkozók lesztek? A vállalkozók megítélése az utóbbi időben nagyon negatív volt.
LB: Ebben igazad van, sajnos nem igazán van jó véleménnyel a közvélemény a vállalkozókról. Abból a szempontból szerencsésnek érzem magunkat, hogy megtaláltuk azt a közeget, akik hozzánk hasonló szellemiségben gondolkodnak. Aki szeretne az bőven talál követendő példákat és közösségeket itthon, hogy csak pár példát említsek, a Prezi, a Youstream vagy a Logmein, mind fiatal, de már nagyon sikeres vállalkozások, vagy ott van a CoLabs, akik nagyon sok eseményt szerveznek a startupok világában.
SzB: Én soha nem gondoltam azt, hogy a magyar vállalkozó az "ügyeskedő", de most már kezdem elhinni, hogy valóban ez volt az uralkodó megítélés. Sok helyről hallom. A sztereotip kép szerintem inkább a 90-es évek eleji állapotokból indulhat ki.
|
| "Ha jött egy lehetőség, megnéztük, meg lehet-e csinálni, és ha igen, akkor belevágtunk" |
Pb: Ezek szerint volt már előttetek valamilyen minta, hogy hogyan is kellene egy céget felépíteni.
SzD: Azt nem mondanám, hogy minta volt. Olyan emberek és cégek voltak, akikre felnéztünk, főleg az értékrendjüket tekintve, de ők azért "másik ligában" játszanak, mint mi.
Pb: Például?
SzD: Például ilyen Jaksity György és a Concorde. Nagyon szeretnék egyszer egy ilyen cégben részt venni, de ez egy teljesen más vállalkozás és piac, mint a miénk, teljesen mások a lehetőségek. Ezért mondom, hogy minta nem volt előttünk.
Az volt inkább a szerencsénk, hogy olyan középiskolába, a Közgazdasági Politechnikumba jártunk, ami nagyon támogatta azt a filozófiát, hogyha bármit kitalálsz, akkor azt csináld is meg, legyél kreatív, mert csak magadnak szabhatsz határt. Valahogy mindig az volt, hogy ötleteltünk és ha jött egy lehetőség, megnéztük, hogy lehet megcsinálni, és ha meg lehetett csinálni, akkor belevágtunk.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ötleteink nagy része nem volt tőkeigényes, egyszerűen azért, mert azzal nem rendelkeztünk. Lehet, hogy ha olyan családi hátterünk lett volna, hogy a tőke rendelkezésre áll, akkor másfajta vállalkozásokat csinálunk és nem ebbe az irányba indulunk el.
Pb: Voltak azért nehéz pillanatok, álmatlan éjszakák? Arra gondolok, hogy nap mint nap vezetői döntéseket kell meghoznotok, ami nyilván nagy nyomást is jelent - és nektek mindezt nem évtizedes rutinnal a hátatok mögött kell megtennetek.
SzD: Alapvetően az a felosztás kettőnk között, hogy Balázs a törtető, kockáztató sportember, én pedig a pesszimista, visszahúzódó, a fék. És ez egy nagyon jó felállás, ez biztosítja, hogy egyikünknek sincs álmatlan éjszakája.
LB: Nyilván vannak nagyon intenzív időszakok, álmatlan éjszakák maximum emiatt voltak, ha voltak. Ez hozzátartozik a normál üzletmenethez.
Pb: Stresszes meló ma vállalkozónak lenni ebben az országban?
SzD: Attól függ, hogy csinálja az ember. Lehet ezt úgy, hogy nem stresszelsz, persze ettől idegeskedés még van. Mikor a baráti társaságomban, ahol a többiek alkalmazotti státuszban vannak, szóba kerül a munka, azt látom, hogy ők sokkal jobban stresszelnek, például azon, hogy megmarad-e az állásuk. Ilyenkor mindig összeteszem a két kezem...
---- Az ember értékelje azt amit elért, de ne értékelje túl ----
Pb: Szerintetek milyen képességek kellenek ahhoz, hogy ma valaki sikeres vállalkozó legyen? Hogy kell rálépni a siker útjára?
LB: Én igazából egy dolgot mondanék, a többi ebből eredeztethető. Aki vállalkozni akar, az bízzon önmagában, és merje megtenni azt, amit kitalált. A kudarctól nem kell félni, tanulni kell abból, ami történik. Törekedni kell a professzionalizmusra persze, de ha ezek megvannak, akkor egyszerűen adott a lehetőség arra, hogy a vállalkozás minden területen folyamatosan fejlődjön. Az is nagyon fontos még, amit már korábban is említettünk, hogy nem magának a vállalkozónak kell jónak lennie az adott szakmát illetően, hanem a munkatársaknak kell a topon lenniük. A mi célunk, hogy annak a közösségnek a tagjai, akik itt vannak az EngAme-nél, legyenek a nemzetközi felsőoktatás szakértői - nem feltétlenül nekünk kell azoknak lennünk.
Tehát törekedni kell minden területen a tökéletességre, nem kell félni és tanulni kell a tapasztalatokból - és a cég óhatatlanul is fejlődni fog.
SzD: Aki elkezd vállalkozni, üljön le, és gondolja végig, mi a legrosszabb, ami történhet és rá fog jönni, hogy kicsi az esélye, hogy óriásit bukjon vele. Ez már jó kiindulási alap. A másik, amibe mi is sokszor belefutottunk, hogy mi van, ha akad egy jó ötlet? Be kéne vonni másokat is, de mi van ha valaki lenyúlja az ötletet? Ilyenekkel azonban nem kell foglalkozni. Nekünk jelenleg van vagy 150 ötletünk a kalapban, ebből 1-2 ha meg fog valósulni az elkövetkező években. Nem az ötlet kitalálása, hanem a megvalósítás az igazi feladat. Aki meg tudja csinálni, vagy aki jobban meg tudja valósítani, azé a jutalom.
Visszakanyarodva a kérdéshez, hogy mire van szüksége egy vállalkozónak, az én személyes meggyőződésem az, hogy alázatosságra. Az ember értékelje azt amit elért, de ne értékelje túl.
LB: Az is fontos, hogy meg kell találni az egyensúlyt a tervezés és a megvalósítás között. Azt tudom csak mondani, hogy ne gondolkozzunk túl sokat! Kell persze tervezni, de amit a próbából lehet tanulni, az felbecsülhetetlen. Ha van egy ötlete valakinek, kezdje el kicsiben, csinálja. Nem lehet kitalálni, hogy az emberek mire vágynak, mi van a fejükben. Valamilyen szintig igen, kell modellezni, kell üzleti tervet készíteni, de próbaköröket kell futni, le kell demózni a barátokkal, vagy ki kell állni az utcára és osztogatni kell a terméket. Ekkor fog kiderülni, hogy mik a reakciók.
Pb: Nyitott és fejlődő cég vagytok. Mennyire fontos a kapcsolati tőke, mekkora a része a sikerben?
SzD: Nagyon fontos a szerepe, az biztos, de nehéz számszerűsíteni, hogy a sikerből ez mekkora részt foglal el. A bizalmi tőkét emelném inkább ki. Ha egy gazdaság szereplői bíznak egymásban, akkor sokkal hatékonyabban, sokkal kisebb súrlódási költséggel tudnak előre haladni.
Pb: Bizalmi tőkét építeni ma Magyarországon nem egyszerű feladat, nemcsak a recesszió, de a régi reflex miatt is.
SzD: Ez így van, és pontosan emiatt mondom, hogy a kapcsolatok kiépítése nagyon fontos, hiszen ez nem megy egyik napról a másikra. De ha ezzel rendelkezel, akkor ilyen nehéz gazdasági helyzetben, amikor alapvetően nincsen bizalom a piacon, az a mikrokörnyezet, amit kiépítesz, és aminek alapja a bizalom és a jó kapcsolat, sokkal sikeresebb tud lenni adott esetben, mint a gazdaság maga.
LB: Nem mindegy, hogy te vagy a céged milyen filozófia mentén működtök. Ha a partnereid tudják rólad, hogy megbízható és egyenes vagy, és ez a kép alakul ki rólad, akkor sokkal könnyebb lesz majd kapcsolatot építeni, hiszen szívesen ajánlanak mások figyelmébe. És ez nem csak a céges kapcsolatok terén hanem az ügyfeleknél is nagyon fontos. Rengetegen érkeznek úgy hozzánk érdeklődők, hogy a barátaik meséltek nekik rólunk.
Pb: Interjúinkban mindig megkérdezzük, hogy mik azok a döntések, amikre alanyaink büszkék, amiket kiemelnének a karrierjükbe. Nektek van ilyen?
LB: Ami talán az egyik ilyen lehet, az az, hogy 2009 végén több lehetőség közül az EngAme mellett tettük le a voksunkat. Fontos, hogyha az ember belevág valamibe, akkor azt csinálja 100%-osan, törekedjen a tökéletességre, de az sem mindegy, hogy az aktuális piaci trendek ezt éppen támogatják vagy sem. Utólag látjuk, hogy emiatt is jó döntést hoztunk.
Pb: És volt olyan, amit megbántatok, ma már másképp csinálnátok?
SzD: Ha feltételezzük azt, hogy a mai tudásunkkal a múltban mit csináltunk volna máshogy, nyilván a válasz az, hogy sok mindent, sőt, majdnem mindent máshogy intéztünk volna. De ennek az az oka, hogy az elmúlt két évben ezt a céget úgy vittük, ahogy, éppen az volt, hogy ezt a tudást megszerezzük.
Az érettségi után egy barátjukkal kocsmát nyitottak, amit máfél évig vezettek, majd az egyetemen jöttek az újabb ötletek, az egyikből aztán egy vállalkozás is született. Ennek kapcsán találkoztak Schum Kristóffal, aki 2006-ban megalapította az EngAme-et - vele együtt kezdtek el felépíteni egy marketingcéget úgy, hogy erről a piacról addig nem is volt tapasztalatuk. Az UniPromo először csak egy corvinus-os órára gyártott jegyzeteket, amin hirdetési felületeket adott el.
Schumot - aki akkor csoporttársuk volt - azzal keresték meg, hirdesse ezen a felületen az EngAme-et, de ő végül beszállt a projektbe és közösen alapították meg a céget.
Az első médiaajánlataikat saját maguk kézbesítették a potenciális hirdetőknek, végül többek között a HVG, az OTP Bank és a Magyar Telekom is az ügyfelük lett. Az UniPromo a közgáz folyosójáról indult, végül 25 ezer példányban készített brandingelt jegyzettömböket, melyet egyik utolsó kampánya keretében négy egyetemi campuson osztogattak. Ezek után a srácok új kihívásokat kerestek, mert - ahogy mondják - többet akartak tanulni.
Az EngAme Kft-vel 2009-ben kezdtek el komolyabban foglalkozni, 2010 óta pedig napi szinten is ez a cég viszi el a legtöbb idejüket. Amióta átvették a vállalkozás irányítását, a cég árbevétele folyamatosan nő, ma már pénzügyileg is nyereséges. A növekedési ütemüket jól mutatja, hogy az elmúlt 3 évben kétszer kellett irodát cserélniük, és a mostani is kezd már szűkös lenni.
A munkaadóknak is érdemes utánaszámolniuk, hogy melyikkel tudják jobban megtartani dolgozóikat. 
