Tegnap mindenki kikerekedett szemekkel figyelte a svájci frank mozgását és találgatta a svájci jegybank lépésének időzítését. A lépés egyben ráirányította a figyelmet az euróra, amely 2003 szeptembere óta nem látott mélypontra esett a dollárral szemben. A hazai megfigyelők szerint a svájci jegybank döntését megalapozhatta, hogy az Európai Központi Bank a január 22-i ülésén úgynevezett mennyiségi könnyítéssel (QE) várhatóan több százmilliárd eurónyi többlet likviditást teremt, és a többletpénzből a svájci piacra is juthat. Megelőzendő, hogy eurómilliárdokat kelljen megvásárolnia a frank árfolyama védelmében, a jegybank feladta korábbi elkötelezettségét.
Egy hét eleji döntő fejlemény viszont elkerülte az elemzők figyelmét. Itthon nem volt visszhangja az Európai Bizottság (EB) azon keddi bejelentésének az Európai Parlament (EP) plénuma előtt, miszerint az EB hajlandó nagyobb rugalmasságot tanúsítani a tagállamok költségvetési politikájával kapcsolatban. Hivatalossá vált, hogy az EB számára nem a költségvetési fegyelem az elsődleges, hanem a reformok és befektetések, amivel gazdasági növekedést és újabb álláshelyeket lehet kreálni.
Az új szabályok szerint az „ideiglenes” eltérés a költségvetési megszorításoktól megengedhető lesz, ha „jelentős szerkezeti reformokat” vezetnek be a kormányzatok. A tervezet szerint azok a tagállamok, amelyek a Juncker Bizottság tervezett befektetési alapjába szállnak be, szerkezeti reformokat hajtanak végre vagy ko-finanszíroznak EU infrastruktúrális- vagy ifjúsági foglalkoztatási projekteket, azoknál magasabb deficitet is elfogad az EB.
Déli puccs
Az Európai Stabilitási és Növekedési Paktum új értelmezése természetesen Olaszország és Franciaország számára érkezett ajándékként és az új felállásban szinte lehetetlen, hogy tavasszal megbüntessék őket költségvetési lazaságukért. Mivel ettől az új értelmezéstől Berlinnek, Hágának, Bécsnek és Helsinkinek égnek áll a haja, az EP alelnöke, Valdisz Dombrovkisz és a francia Biztos Pierre Moscovici nem győzték hangsúlyozni, hogy a Stabilitási Paktum érintetlen maradt – ami természetesen nem így van!
A déliek lobbi-erejét mutatja az is, amilyen puccsszerűen lett átverve a javaslat az EB Biztosok Kollégiumán. A vezető német pénzügyi lap, a Handelsblatt számolt be róla, hogy a biztosok csak az ülés kezdetén kapták kézbe a 16 oldalas indítványt, amellyel felbőszítették a német Öttinger Biztost és pár kollégáját, akik hevesen tiltakoztak, de a végén a többség megszavazta a rugalmassági klauzúrát. Az EP CDU/CSU parlamenti csoportjának vezetője, Herbert Reul is tiltakozott kedden és „rendkívül veszélyes jelzésnek” tekintette, hogy a Paktum több adósságot enged majd meg.
Az EB elnöke, Jean-Claude Juncker most természetesen mást mond a délieknek és mást az északiaknak, hogy lenyugtassa az északi kedélyeket. Összességében viszont a Paktum ezentúl majdhogynem szabadon interpretálható, a lovak elszabadultak. Róma és Párizs dörzsölheti a markát, míg a politikai feszültség Berlin és Brüsszel valamint Észak és Dél között óhatatlanul nőni fog.
Bern ebből már nem kér
Sokan elfelejtették, hogy a svájci frank a világ egyes számú menedékvalutája, márpedig a pénzügyi és politikai feszültség folyamatosan nő az utóbbi hónapokban a világban. A Svájci Nemzeti Banknál most konkrétan leolvaszthatta a biztosítékot, hogy az euróövezeti államok óriásainál, így Rómánál és Párizsnál már nem érvényesíthető a költségvetési fegyelem, ami az euró rejtett elértéktelenedésével jár együtt. Bern tehát nyíltan szakított Frankfurttal, mert bár az euró létrehozásakor szigorú szabályrendszert állítottak föl, ez most a szemünk előtt erodálódik.
Káncz Csaba jegyzete
Minden szempontból tökéletes egyensúlyi árfolyam nem létezik
