Amióta világ a világ, vannak ilyen jelenségek, kezdjük talán az 500 évvel ezelőtti tulipánhagyma-őrülettel, amikor Amszterdamban a tulipánhagyma árát hajtották az égig a résztvevők, nem mintha nem sejtették volna, hogy a tulipánhagyma nem ér akármennyit, hanem abban bíztak, hogy lesz másik tökfilkó, akinek sokkal drágábban eladhatják. Minden pilótajátéknak és gyors, túlzott árfolyam emelkedésnek ez az alapja.

A hegymenetek menete

Ha csak a tőzsdei és deviza-, vagy árupiaci termékeknél maradunk, ilyenből annyi volt már az idők során, hogy legtöbbször fel sem tűnik, de legalábbis ritkán kerül a híradások középpontjába. Olyan persze van, hogy egy ilyen folyamat régóta tart, ezért egyre többen kezdenek foglalkozni vele, a végén már azok is részt akarnak venni, akik sosem foglalkoztak befektetéssel. Ahogy André Kostolany, a magyar származású egykori tőzsdei guru mondta: a háziasszonyok is részvényeket vesznek, és a taxisofőrök is a tőzsdéről beszélnek.

Ez pontosan így is szokott zajlani, persze korunkban már a kommunikáció fő csatornája az internet, számtalan fórum van, ahol a befektetők megoszthatják véleményüket. Természetesen a gazdasági sajtó be is szokott számolni  a kiemeltebb eseményekről, és elemzi a piacot, hogy vajon milyen értékeltsége lehet a különböző eszközöknek, mennyi a pénz, ami fűtheti az emelkedést, vagy hogy milyen a lélektani helyzet, mennyire félnek vagy éppen mennyire euforikusak a befektetők.

Még sosem volt ilyen

Olyat azonban még nem láttunk, hogy egy adott termékre, esetleg tőzsdeindexre vagy bármi másra olyan mértékben kíváncsi lenne a sajtó, hogy naponta, esetleg naponta többször is ír róla (mi magunk is), árfolyamának már szinte minden rezdüléséről beszámol, minden kerek szám elérésekor kiad egy közleményt. Most ezt is megértük: a bitcoin az a termék, melynek begyorsuló emelkedése valamilyen rejtélyes oknál fogva arra készteti még a világ legkomolyabb lapjait és internetes portáljait is, hogy a következő cikkeket tegyék ki: átlépte az árfolyam a 7 ezer dollárt, aztán a 8-at, visszaesett 5 ezerig, később átlépte a 10 ezret, a 15-öt, aztán napon belül 30 százalékot esett, és így tovább.

Ha most belenézünk a világ internetes újságjaiba, akkor mindenhol ezt látjuk: még az adott nyelvet sem kell tudni, mert ott van, hogy bitcoin, és mellette számok, amik jelenthetik az aktuális árat dollárban vagy az elmozdulás mértékét egy pár órás időszakban. Mondhatni: a lufifújás, avagy piramisjáték, amit mindenki élőben közvetít, mint egy foci VB-t.

Az ok

Felmerül a kérdés, hogy miért van ez? Miért pont most, miért nem amikor a dotcom lufi volt, vagy amikor a svájci frank az égig ment, netán amikor a shortosok kivéreztetése miatt a Volkswagen lett a világ legnagyobb cége? Vagy akár csak, hogy hazai példánál maradjunk, amikor az idei év során néhány részvény, mint a Konzum és az Opus, szinte 0-ról a végtelenségig ment, na jó, ne túlozzunk: csak a 70-szeresére emelkedett?

A válasz vélhetően az, hogy azért, mert ilyen termék, ami teljesen megfoghatatlan, semmilyen mérhető belső értéke nincs, még nem volt. Még egy tulipánhagyma is ér valamit, ha nem is sokat, egy valutát széleskörben lehet vásárlásra használni egy országban vagy országcsoportban, egy részvény mögött egy vállalat, egy kötvény mögött egy fizetési kötelezettség áll, és így tovább. A bitcoin azonban csak elektronikus jel, vagy ha úgy vesszük, egy új technológia által előállított véges számú valami, amit pont amiatt, hogy meghatározhatatlan, nem is tudtak eddig szabályozni. Az érdeklődés pont emiatt óriási: mi történhet egy ilyen termékkel, lehet-e belőle végül érték, vagy csak az érdekel mindenkit, hogy az emberi kapzsiság meddig hajthatja fel egy értéktelen dolog árát?

A választ persze utólag fogjuk majd megtudni, amikor a technológiát ténylegesen is felhasználják majd, és kiderül, hogy ez a jel egy kvázi tulipánhagyma, vagy adott esetben tényleg fizetési eszközzé válhat-e.