Jól felmentek a részvények, itt az ideje beszállni?

DAX 9200 pont körül, Dow Jones 16 ezernél, S&P 500 index 1800 közelében… Hihetetlen értékek, főleg annak fényében, hogy pár éve még a teljes pénzügyi rendszer összeomlásától rettegett a világ. Azok, akik nem rendelkeznek részvényekkel, sokszor csak fogják a fejüket, és azon keseregnek, miért is nem szálltak be. Néhányan meginognak és beszállnak, annak ellenére, hogy a részvények drágának tűnnek. Megint mások shortolnak, majd veszítenek, és kénytelenek pozíciót zárni, ezzel is tovább táplálva az emelkedést.

Csak emelkedni tud?

Az internet tele van véleményekkel, hol egy bank vagy brókercég, hol egy híres közgazdász nyilatkozik pro vagy kontra, mindenre és mindennek az ellenkezőjére lehet érveket találni. Az egyik legújabb érv szerint például, ha már az EKB (Európai Központi Bank) is könnyít és csökkentette a kamatot, akkor a tőzsde már igazán csak emelkedni tud.

A bika az emelkedés, a medve az esés jelképe (Fotó: 123rf.com)

A „szentimentek”, azaz különböző befektetési csoportok várakozásainak hívői, gyűjtői szerint ugyanakkor már túl sok volt a napokban az optimista, ami sokszor esés előszele lehet. Ha a többség optimista, akkor ugyanis valószínűleg már bevásárolt, tehát nem valószínű, hogy újabb vásárlásokba kezd. Így elgyengülhet a vételi oldal.

Adj el májusban, gyere vissza novemberben

Ha ez igaz is, nem tudni, mikor kéne ennek bekövetkezni, nyugodtan eltelhetnek még újabb hónapok is, és az is lehet, hogy a szentiment változik majd meg, nem pedig az árfolyamok. Ráadásul az „adj el májusban” mondás folytatása szerint „gyere vissza novemberben”, nagy átlagban az év vége-év eleje erős szokott lenni, bár ez tényleg csak a nagy átlag és egyáltalán nem törvényszerű. (A mondás az idén nem igazán jött be.)

Eközben a BUX index egy év alatt mindössze két százalékot tudott emelkedni, azt is úgy, hogy az osztalékot az index tartalmazza, „magával cipeli”, az árfolyamok egyébként nem is igazán vannak feljebb. Másrészt indexünk nagyon távol van 2007-es, 30 118 pontos csúcsától, ami a recesszióban vergődő gazdaság, a különadók és az egyik fontos vásárlói réteg, a nyugdíjpénztárak kiiktatása fényében persze nem meglepő.

Pici kamat, nagy foci?

A kamat viszont nálunk is nagyon alacsonyra süllyedt, ami két oldalról is növelhetné a magyar részvények fényét. Egyrészt az alacsony kamatokkal elégedetlen kis- és nagybefektetők jól működő piacgazdaságokban ilyenkor a részvénypiac felé fordulnak, legalábbis a tankönyvek szerint. Másrészt nő a részvények „fair értéke”, feleakkora állampapír-hozamhoz egyes elméletek szerint kétszer akkora részvényárak kellene tartozzanak. Ennek azonban nálunk szinte semmi nyoma, hacsak nem néhány kisebb vagy közepes társaság részvényénél.

Hogy miért nem tolonganak a vevők, annak több oka lehet. Egyrészt a hazai kisbefektetők többségükben még a bankbetétek, pénzpiaci alapok, állampapírok világában élnek, rendkívül kockázatkerülők. Másrészt a hazai alapkezelők, más szakemberek gyakran beszélnek arról, hogy a részvénybefektetés egy hosszabb, legalább 3-5 éves távú megtakarítási forma. A kisbefektetőinknél pedig a három hónapos, jobb esetben éves bankbetét volt eddig a meghatározó élmény, időhorizontjuk sokkal rövidebb.

Abszolút szabad kezet kaptak

Pozitív jelek ugyanakkor vannak: az abszolút hozamú alapok térnyerésével már sok kisbefektető tévedt egy olyan területre, amely a fix kamatozású eszközökön túlmutat. Az abszolút hozamú alapok nevüket onnét kapták, hogy mindenképpen pozitív hozam elérésére törekszenek. (Nem pedig valamely részvényindex túlteljesítésére, akár a negatív tartományban is, mint a rézvényalapok.)

Az abszolút hozamúak általában emelkedésre, esésre is játszhatnak, azaz longolhatnak és shortolhatnak, vagy kiszállhatnak a részvényekből és vehetnek kötvényeket, játszhatnak az arany esésére vagy a kőolajra, forintgyengülésre vagy dollárerősödésre, esetleg mindezekre egyszerre vagy sűrűn egymás után. Jelenlegi népszerűségük oka, hogy számosan közülük jó hozamokat értek el az utóbbi években.---- Ez történt az orosz válságban ----

Te tudsz részvényeket válogatni?

A részvényalapok, ha nem indexbe fektetnek, akkor legalább azt a terhet leveszik a kisbefektetők válláról, hogy konkrét részvényeket kelljen kiválogatniuk. Az egyes konkrét részvénypiacot vagy gazdasági ágat azonban sokszor ki kell választaniuk, hiszen van közép-kelet-európai részvényalap, USA-részvényalap, vagy feltörekvő piaci, gyógyszeripari alap, megújulóenergia-alap, illetve globális, amibe minden belefér.

Az abszolút hozamú alapok nemcsak az egyes részvénypiacok közötti választást, hanem azt a döntést is megspórolják nekünk, hogy egyáltalán részvényekbe fektessünk-e, vagy valami másba. Kockázatuk hasonló vagy inkább alacsonyabb, mint a részvényalapoké a sokfelé szétterített, sok kis részre osztott tőke miatt, és más technikák, mint a stop loss-megbízások használata következtében.

Beszállás a csúcson vagy a mélyben

Nézzünk egy konkrét példát, mi minden történhet, ha a kisbefektető maga próbál ki-beszállni, eltalálni az optimális időt a részvénypiaci belépésre. A híres „orosz válság” idején, 1998-ban a BUX index az év első felében 7000-8000 pont volt, majd augusztusban és szeptemberben néhány hét alatt összezuhant, sok más indexhez hasonlóan.

Aki a mélyponton, 1998. szeptember 21-én 3775 pontos BUX-indexnél szállt be, az a mai napig 18 480 pontos értékig 389 százalékos hozamot ért el, azaz közel ötszörösére nőtt pénze értéke. Ez egyékbént az eltelt 15 év, a kamatos kamat-hatás miatt éves szinten csak 11 százalékos hozam. Ha viszont ugyanezt korábban, 1998. július 30-án, 8313 pontos BUX mellett tette, csak 122 százalékos, éves szinten 5,4 százalékos hozamot ért el, ami becslésünk szerint nagyjából épphogy az inflációt fedezte. (Az esetleges költségektől és adóktól eltekintettünk, a kifizetett osztalékok pozitív hatását pedig a BUX index tartalmazza, hordozza magával.)

Többnyire rossz az időzítés

Ez alapján úgy tűnhet, hogy az időzítéssel mégis érdemes foglalkozni. De mi van, ha például 2007. július 23-án, 30 118 pontos BUX-nál szálltunk be, ami az eddigi abszolút csúcs? Akkor a mai napig 39 százalékot vesztettünk, éves szinten ez –7,4 százalék, elég kellemetlen veszteség. Vagy, egy másik eset, ha 1998. júliusban szálltunk be 8313-nál, és szerencsétlen módon úgy megijedtünk a válságtól, hogy szeptemberben 3775 pontnál szálltunk ki? Akkor néhány hét alatt pénzünk 55 százalékát veszítettük el.

Sokáig lehetne még a számokkal játszani és többféle variációt fel lehetne még vázolni, de a hazai és nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a kisbefektetők többnyire rossz időzítők. Hajlamosak a trendekkel, a tömeggel, a pillanatnyi hangulattal sodortatni magukat, fellelkesülni, amikor nem kéne, és kétségbe esni, amikor nem kéne. Ezt rideg számokkal, az alapokba ki- és beáramló tőke áramlásának elemzésével is bizonyították már.

Befektetés és kungfu

A Concorde Alapkezelő tavaly kiszámolta, hogy a több mint 15 éve működő Concorde 2000 Alapba ki-belépő befektetők mekkora hozamot értek el átlagosan a ki- és beszállásokat is figyelembe véve, vagyis mennyi volt a tőkével súlyozott átlaghozamuk a 15 év során. A ki-beugrálók – az akkori állapot szerint – mintegy évi 6,2 százalékponttal rosszabb hozamot értek el, mint a hosszú távon bennmaradók, akik egyébként évi 12 százalékkal gyarapodtak.

Egyszerűbb nyelvezetre lefordítva, az a befektető, aki eladott, mikor az alap épp nem muzsikált túl jól és akkor vásárolt, mikor az alap már szárnyalt, fele akkora hozamot realizált évente az elmúlt 15 év alatt. Az előbbiek 10 millió forintos befektetése 24 millió forintra, míg utóbbiaké 55 millió forintra hízott. A különbség óriási, avagy a türelem ha rózsát nem is, de extra hozamot termett.

Ez pedig komoly érv amellett, hogy inkább hagyjuk szakemberekre hosszú távú befektetéseinket, ne próbálkozzunk magunk. Ahogy egy alapkezelő nemrég mondta: „Aki napi öt órát kungfut gyakorol tíz éven keresztül, az biztosan jobban fogja csinálni, mint aki ötnaponta három percig csinálja” .