Leginkább egy szerencsejátékra hasonlít a felszámolók júliustól működő, sorsolásos kiválasztása. Hiába a jó szándék, ha a szakmai tapasztalatot nem nézik

Leginkább egy szerencsejátékra hasonlít a felszámolók júliustól működő, sorsolásos kiválasztása. Bár a jó szándék vitathatatlan, a szabályozás hadat üzen a szakértelemnek, veszélyezteti az eljárások szakszerű lebonyolítását, ráadásul tönkre teheti az ágazatban működő gazdasági társaságok jelentős részét is - vélik a szektor szereplői.

Szabó Zsolt, a Felszámoló-REORG Zrt. vezérigazgatója szerint a felszámolókat véletlenszerűen kijelölő módszer nem véletlenül egyedülálló Európában. Az uniós országok gyakorlatát a hozzáértés elsődlegessége és az ezen alapuló kiválasztási szisztéma jellemzi. A júliusban, hazánkban életbe léptetett szabályozás viszont olyan mértékben koncentrál az eljárások tisztaságának biztosítására, hogy az már a munkavégzés minőségét és a felszámoló cégek működőképességét is veszélyezteti.

Az új kiválasztási rendszer legellentmondásosabb elemei, az elektronikus sorsolás és az ügyek cégmérettől független, egyenlő elosztása. Egy tisztán sorsolásos szisztéma lehetetlenné teheti ugyan az összejátszást az ügyek elosztásánál, azonban a jelenlegi magyar gyakorlat nem képes figyelembe venni a szakmai kompetenciákat, így csupán egyfajta szerencsejátékká alakítja át a kiválasztás folyamatát.

A jogalkotói szándék ismeretében érthetetlen, miért került be egy olyan kivétel a Csődtörvénybe, amely bizonyos, a meghatározás szerint speciális szaktudást igénylő esetekben lehetővé teszi az elektronikus sorsoláson kívüli kijelölést. Mivel a jogszabály abban nem ad eligazodást, mely ügyek lebonyolításához szükségeltetnek egyedi ismeretek, egy jókora kiskaput sikerült beépíteni a törvénybe. Ráadásul a szabályozásnak ez a része értelmezhetetlen is, hiszen a felszámolónak a jogban és a közgazdaságban kell elmélyült ismeretekkel, valamint gyakorlattal rendelkeznie, nem pedig az eljárásban szereplő cég gazdasági profiljába tartozó tevékenységekben, hiszen egy űrtechnológiával foglalkozó cég felszámolása ugyanazon szabályok szerint kell történjen, mint egy malomipari vállalkozásé.

A szakmára nézve tragikus következményei lehetnek annak is, hogy az új jogszabály az egy évben vállalható ügyek számát 300 és 350 között maximalizálta úgy, hogy Magyarországon a felszámolási ügyek 90 százalékában az eljárás olyan kiürült, vagyontalan cégekkel szemben indul, melyekben jó, ha a ráfordítás költségei megtérülnek. Amennyiben egy felszámoló vállalkozás hadilábon áll a szerencsével, eljuthat odáig is, hogy a teljes portfoliója úgynevezett nullás ügyekből áll majd. Ugyanakkor az állandó költségei továbbra is rendkívül magasak lesznek, hiszen szintén jogszabályi előírás szerint, nagyszámú specialistát kell foglalkoztatnia, akik ráadásul a munkaerőpiacon más profilú cégeknél is rendkívül keresettek. A már kigazdálkodhatatlan bérköltségeket csak úgy tudják csökkenteni, hogy a drága szakembereket kevesebb tudással és tapasztalattal rendelkező, olcsóbb munkaerőre cserélik. A következmény a szakma felhígulása és a megkérdőjelezhető felszámolási eljárások számának növekedése lesz.

Az érvényben lévő szisztéma a szakmai múlt mellett a cégek kapacitását sem képes figyelembe venni. Az eljárásokat cégmérettől függetlenül, egyenlően osztja szét a piac szereplői között, több száz ügyet zúdítva pár tucat eljárásra méretezett cégek nyakába, míg az eddig ezres nagyságrendben teljesítő vállalkozások hihetetlen méretű leépítésekre kényszerülnek a jövőben.

Megjósolható, hogy a gazdasági szereplők megkísérlik kivédeni a negatív hatásokat: a nagyok kapacitásuk megőrzése érdekében cégfelvásárlásba kezdenek és az is természetes, hogy – a területi listára kerülés érdekében – telephelyeket létesítenek majd a táblabíróságok körzetében.

Összegzésként az igazgató elmondta, a vitathatatlan jó szándék mellett a jogszabály több része kifejezetten káros, ezért mielőbbi átgondolásra és átalakításra szorul.

 

Privátbankár - Zsiborás Gergő