Több, mint öt évvel azután, hogy 2009 szeptemberében elindult az euró krízise Athénban, a görög választók elutasították a súlyos költségvetési vágások politikáját. A görögök dühe és frusztrációja erősebbnek bizonyult a radikális megoldásoktól való félelemnél.
A szavazatok megszámlálása után a radikális baloldali Sziriza nyerte a görög választásokat, a parlamenti mandátumok mintegy felét gyűjtötte be, 150 mandátumot. De mégsem nyert abszolút többséget - amelyhez 151 mandátum elvitele kellett volna - és ezzel koalíciós egyezségre kényszerül, így valószínűleg politikai álláspontján is finomítania kell.
A harmadik helyen várhatóan a To Potami (A folyó) nevű balközép párt végzett, mintegy hat százalékos eredménnyel. Az elemzők ezt a pártot tartják a Sziriza legvalószínűbb koalíciós partnerének, a To Potami „a mérleg nyelvének” szerepét töltheti be a kormányalakításkor.
Az eurózóna pénzügyminiszterei a mai napon ülnek össze. A Trojka a legutóbbi döntésével február végéig terjesztette ki a mentőprogramot és a piacra való visszatérés esélytelennek tűnik. A határidős részvényárfolyamok és az euró esnek a hírre - ez utóbbi 11 éves mélypontjára -, a menekülővaluta svájci frank erősödik.
Mit akar a Sziriza?
A Sziriza négy pilléren nyugvó programjának első pontja a humanitárius válság elleni küzdelem, erre becsléseik szerint 1,8 milliárd eurót. használnának fel, és 6 és fél milliárd eurót költenének a növekedés beindítására. A második és a harmadik pillér a gazdaság újraindítása, és a „munka visszahódítása”, negyedik pedig az államreform. 300 000 munkahely létesítését tervezik, részben a jövedelmek növelése, így a minimálbér visszaállítása nyomán beinduló fogyasztásra alapozva. Felhagynának a privatizációval, és a szociális alrendszereket sújtó megszorításokkal. Nem szeretnének kilépni az euróövezetből, egyensúlyi gazdálkodást ígérnek a 11,4 milliárd euróra becsült tervek megalapozásaképp, de ez nem lesz lehetséges az államadósság visszafizetési kondícióinak újratárgyalása nélkül.
Milyen koalíció képzelhető el?
Most úgy fest, hogy a Potami nevű párttal lenne szerencsés koalíciót kötni, mert a Sziriza egy meglehetősen divergens konglomerátum, amely Maoisták, Marxisták, Trockisták, szocialisták, eurókommunisták és Zöldek képviselőiből áll. A balközép To Potami nevű pártot alig fél éve alapította egy újságíró és pillanatnyilag úgy tűnik, hogy 16 képviselője lesz az athéni parlamentben. Sztavrosz Teodorakisz pártelnök tegnap nem is zárta ki a frigyet Cipraszékkal, de világossá tette, hogy „nem vesznek részt Európa-ellenes kormányban".
A görög politikai élet számára kifizetődő lenne a frigy, mert a kormányzás feszültségei inkább a két párt között artikulálódnának. Ha a Sziriza csak egyedül kormányozna, akkor nagyon hamar megjelennének a belső törésvonalak. Egy másik probléma, hogy nincs kormányzati tapasztalatuk, és olyan, a jobboldallal szimpatizáló szervezeteket is kellene vezetniük, mint a rendőrség vagy a hadsereg. Azaz miközben kifelé a kormány vívná a csatáját az új memorandumért, komoly belső feszültségeket is kellene majd kezelni. Ráadásul elkötelezték magukat, hogy elszámoltatják az oligarchákat, amihez szintén erős ügyészségi és rendőrségi támogatás szükséges.
Mit jelent ez Európának?
Politikai retorikájában a Sziriza fölvállalt ambíciója, hogy Európát és Görögországot is megváltoztassa. Egy okos politikai húzásként a Sziriza elutasítja a görög helyzet különlegességét, ami az államadósság kezelését illeti. Mialatt támadja az 1970-es évektől uralkodó két-párti politikai osztály inkompetenciáját és korrupcióját, a görög államadósság kérdését az EU gazdasági kormányzás részeként kezelnék és egy EU-s adósságcsúcs összehívását követelik. Ezzel megnyitják a politikai teret más, hasonló elveket valló európai politikai erőknek, amelyek az uralkodó gazdasági narratívát meg akarják változtatni.
Brüsszeli és berlini rémálom: a két populista baloldali vezér
Ez mindenekelőtt az egy éve alapított, de már a népszerűségi listákat vezető spanyol Podemosz pártra vonatkozik.
Vezetőjük, Pablo Iglesias (a képen jobbra) is részt vett a Sziriza kampányzáró megmozdulásán, ahol a Alekszisz Ciprasz elnök (képen balra) a „nemzeti megalázás” közelgő végétől biztosította a híveket. Spanyolországban idén december 20-án tartják az általános választásokat, tehát árgus szemekkel figyelik a hellén kísérlet kifutását.
Hasonló a helyzet Portugáliában, Olaszországban és Írországban is. Ha az új görög kormány komoly engedményeket tud kiharcolni a hitelezőivel szemben, akkor ezen országok megszorítás-ellenes mozgalmai is azonnal beállnak a sorba ilyet követelni. De ha a Sziriza komoly kompromisszumokra kényszerül, akkor nehéz lesz a konfrontációról meggyőzni a híveket Lisszabonban, Rómában és Dublinban.
Bár a Sziriza adósság-elengedést követel, ahogyan ezt a II. világháború után a győztesek – köztük Görögország – ezt megtette Nyugat-Németország számára 1953-ban. Észak-Európa, Németország vezetésével ezt ellenzi, de hajlandó jelentősen kitolni a nemzetközi hitel visszafizetésének határidejét, és tovább csökkenteni a kamatokat. A német közhangulatot a bulvárlap Bild „Diadalmaskodott az eurórém Ciprasz” címmel ragadta meg. David Cameron brit miniszterelnök borúsan csak ennyit twittelt: „A görög eredmény növelni fogja a gazdasági bizonytalanságot egész Európában.”
Káncz Csaba jegyzete
Új világrend jöhet, új nagyhatalmakkal, kriptovalutákkal
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
