A franciáknak elege van, Macronnak mennie kell

Franciaország centrista kísérlete bajban van. Macron elnök kormánya egy éven belül másodszor omlott össze, ami kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy ezzel a politikai felállással még mindig egyben tudják-e tartani az országot.

Ki veri át a megszorításokat?

Francois Bayrou, a veterán centrista és Macron szövetségese ezen a héten bizalmatlansági szavazás során alulmaradt egy heves költségvetési vita során. Javasolt, 44 milliárd eurós hiánycsökkentő terve mind a baloldal, mind a szélsőjobboldal részéről heves támadásokat váltott ki, amivel kormánya bukását okozta. Eközben az államadósság már eléri a GDP 115 százalékát.

Bayrou volt a hatodik miniszterelnök Macron alatt, akinek elnöksége a szakértők szerint az „aggasztó” erózió jeleit mutatja. Macron néhány órán belül egy másik közeli szövetségesét, a 39 éves Sebastien Lecornut nevezte ki hetedik miniszterelnökévé.

Macron döntése, hogy egy feltétel nélkül lojális bizalmasát nevezte ki új miniszterelnöknek, sérti a parlamentet és a lakosságot, érvel a brit The Spectator: „Lecornu nem kompromisszumos jelölt vagy egyesítő figura, ő Macron embere, akit azért neveztek ki, hogy tartsa a vonalat és megvédje az elnök politikai örökségét. A parlament számára Lecornu kinevezése dacos üzenet: az elnök nem fog meghajolni a szélesebb koalíció vagy egy baloldali miniszterelnök iránti követelések előtt. A francia közvélemény számára, amely országos sztrájkokra készül, ez egy pofon az arcába, annak jelzése, hogy Macron továbbra is a belső körében van bezárva, miközben süketnek bizonyul a változások követelőivel szemben.”

Lecornu most azzal a herkulesi feladattal néz szembe, hogy egy megszorító költségvetést verjen át a három ellenséges blokkra szakadt Nemzetgyűlésen – amely a centristákra, a baloldali szövetségre (NFP) és Marine Le Pen szélsőjobboldali Rassemblement Nationalra (RN) esett szét. Lecornu szoros kapcsolatai az egyre népszerűtlenebb elnökhöz – Macron népszerűségi mutatója 15 százalék körül mozog, ami minden idők legalacsonyabb értéke – gyengítik a pozícióját. Bizony rendkívül nehéz lesz egy új, viszonylag stabil kormányt alakítani a Nemzetgyűlés jelenlegi összetétele és az előttük álló feladat – a megszorító költségvetés elfogadása – miatt.

Zsugorodó centrista mag

Macron centrista szövetsége a Közgyűlés 577 helyéből mindössze 166-ot ellenőriz. Ezzel szemben a baloldali NFP 193-mal, míg az RN 126-tal rendelkezik. A fennmaradó hely a függetlenek és a hagyományos jobbközép republikánusok maradványai között oszlik meg.

A széttöredezett környezet ellenére Macron következetesen centrista vagy jobbközép szövetségeseket nevezett ki, mint például Bayrou, Michel Barnier és most Lecornu, anélkül, hogy parlamenti többséget szerzett volna.

Sikerül-e Lecornunak?

Mind a baloldal, mind a populista jobboldal elítélte Lecornu kinevezését. Ennek ellenére ő optimista hangvételt ütött meg, kijelentve, hogy „kreatívabb, technikaibb és komolyabb” megközelítést tud alkalmazni a parlamenti ellenzéki csoportokkal folytatott tárgyalásokon. „Valódi változásokra lesz szükségünk – nemcsak formai, hanem tartalmi szempontból is. Meg tudjuk csinálni. Nincs lehetetlen út” – mondta hivatalba lépése után.

Az elemzők szkeptikusak. Ha sikerül is eligazodnia a ingatag politikai légkörben, és törékeny megállapodásokat kötnie mind a szocialistákkal, mind legalább a Nemzeti Gyűlés (RN) néhány tagjával, akkor sikerrel járhat. Kormánya azonban valószínűleg hónapokon vagy egy éven belül megbukik, mivel a jelenlegi Nemzetgyűlés összetételében nem lehetséges politikai stabilitás.

A tágabb politikai kontextus komor. A szélsőbaloldal, élén olyan csoportokkal, mint a La France Insoumise (Engedetlen Franciaország), továbbra is egy „irreális jóléti állam” mellett érvel, ellenezve a költségvetési megszorításokat. Az eurszkeptikus jobboldal eközben egy újabb előrehozott választást preferál, a növekvő közvélemény-kutatási eredményeire fogadva, hiszen a támogatottságuk körülbelül 31-33 százalék.

Minden jel szerint a túlélés és az újabb bizalmatlansági szavazás elkerülése érdekében Lecornu új kormányának kompromisszumot kell kötnie a baloldallal a költségvetésről. A siker érdekében Lecornunak bizonyára fel kell adnia olyan terveket, mint a nyugdíjreform.

Hanyatlik a „Macronizmus”?

Több megfigyelő szerint a közelmúltbeli bizalmatlansági szavazás azt jelzi, hogy Macron politikai modellje a határaihoz közelíthet. Nagyon népszerűtlen lett, és egyértelműen veszít a belpolitikai téren.

Ha ráadásul a Lecornu-kormány is összeomlik, a dolgok még nehezebbé válnak Macron számára. Ezért egyesek azt állítják, hogy előrehozott választásokkal kellene lecserélni az elnököt.

Nemzetközi szinten Macron megerősítette Franciaország pozícióját Közép- és Kelet-Európában, különösen Ukrajna és a NATO biztonságának támogatásával. Belföldön azonban a konszenzusépítésre való képtelensége súlyos válságba sodorta a francia politikát.

Átfogó változás kell!

Csak a rendszerváltás mentheti meg az országot – írja Nicolas Rousselier történész a The Conversation France című folyóiratban: „Az Ötödik Köztársaság [az elnöknek biztosított erős pozícióval] kezdetben stabilitást hozott a kormányzatba, és az ország modernizációjának és társadalmi fejlődésének hajtóerejeként szolgált. Ez ma már nem így van. Az elnököt támogató stabil többség eltűnése, amit súlyosbít a hatalmas adósságteher feltárása, kiábrándulásba taszít minket az Ötödik Köztársaságnak tulajdonított erényekkel kapcsolatban. Az Ötödik Köztársaság 1958-as létrehozása óta először nincs más választás, mint visszatérni a parlamentáris rendszerhez.”

Valóban, a finn vezető Helsingin Sanomat meg van győződve arról, hogy Franciaország polgárainak egyszerűen elegük van: „A franciák csalódottak, és elvesztették a hitüket a politika változást hozó képességében. Hasonlóképpen, Franciaország elvesztette a bizalmát a médiában és számos nemzeti intézményben. Ilyen alapra semmi fenntarthatót nem lehet építeni; az egyetlen állandó dolog az egyik kormány a másik utáni elutasítása és Macron. És a 2027-re tervezett elnök- és parlamenti választásokkal a helyzet a tetőpontjára ér. A szélsőjobboldal majd learatja a gyümölcsét.”