Reszketnek az olaszok, dominó dőlhet Franciaországban

Egy év, két megbukott francia miniszterelnök: nem túl jó mérleg az Európai Unió egyik legerősebb tagállamától. Tavaly decemberben Michel Barnier veszítette el a bizalmat, szeptember 8-án pedig François Bayrou kényszerült lemondani, a tervezett megszorító intézkedései miatt.

Pedig kifejezetten jól indult 2017-ben az Emmanuel Macron elnökségével fémjelzett korszak. Nagy-Britannia európai uniós kilépése sok új lehetőséget nyitott meg Franciaország előtt, záporoztak a külföldi befektetések, 2019-ig a munkanélküliséget is sikerült egyre lejjebb szorítani. Eközben a 3 százalékos GDP-arányos költségvetési hiánycél is elérhető közelségbe került – mondta el lapunknak Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója.

Az igazi problémák a koronavírus-járvánnyal jelentkeztek. A francia állam óriási összegeket költött a Covid kezelésére, a negatív gazdasági hatások tompítására. Belső feszültségek ütötték fel a fejüket, a legemlékezetesebbek a sárga mellényes tüntetések voltak, amelyek letörése szintén eurómilliárdokba került. Az egyébként is instabil lábakon álló költségvetés pedig teljesen felborult, amire muszáj volt megszorító intézkedésekkel reagálni. Vagyis muszáj lett volna.

Ötven éves problémát görgetnek a franciák

Jelenleg Franciaország államadóssága a GDP 115 százalékát teszi ki, ami közel a kétszerese annak, amit a maastrichti szerződés megenged. Ez a harmadik legmagasabb az Európai Unióban (Görögország és Olaszország után, Magyarország valamivel 73 százalék fölött áll GDP-arányosan). Azonban nem újkeletű jelenségről van szó.

„Ez egyfelől egy általános probléma Franciaországban, a költségvetés 1973 óta nincs egyensúlyban. A kiadások azóta kisebb-nagyobb mértékben, de minden évben meghaladják a bevételek szintjét” – tette hozzá Fejérdy Gergely.

És hogy mely tételek terhelik leginkább a francia költségvetést?

• a társadalombiztosítási rendszer működése, a francia szociális háló fenntartása
• Franciaországban az egyik leglazább a nyugdíjrendszer Európában, a nyugdíjkorhatár 62 év, ezt óriási felháborodás mellett emelték meg sávosan 64 évre
• az állam a legnagyobb munkáltató, ráadásul folyamatosan nőtt a közszférában dolgozók száma az elmúlt években
• brutálisan nőnek a francia költségvetés kamatterhei a felvett hitelek után, a következő nyolc évben ez 66 milliárd eurót jelent.

Már az első ponton bukhat a történet

A francia kormány és gazdaság stabilitása az egész eurózóna működése, a közös valuta hitelessége szempontjából is meghatározó.

„Nem véletlen, hogy az olasz miniszterelnök rögtön sürgette az új francia kabinet felállását, hiszen Olaszországnak Franciaország a legnagyobb kereskedelmi partnere, és pénzügyi szempontból is ezer szálon kötődnek egymáshoz” – magyarázta Fejérdy Gergely. Aki szerint a legrosszabb esetben az is megtörténhet, hogy a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) kell közbeavatkoznia. Emellett a nagy hitelminősítők is vélhetően negatívan kommentálják akár már ezen a héten a francia helyzetet.

Először is egy jövő évi költségvetésre lenne szükség, azonban nagyon szorít az idő. A Francia Nemzetgyűlésnek 70 nap áll a rendelkezésére a büdzsétervezet megvitatására, ehhez viszont október közepére el kellene készülnie a dokumentumnak. Márpedig jelenleg egészen éles határvonalak húzódnak a politikai pártok között a mindenképp szükséges megszorításokkal kapcsolatban.

De először nézzük, milyen ajánlatba bukott bele François Bayrou! A most már csak volt miniszterelnök 43,8 milliárd eurós megszorító csomagot szeretett volna elfogadtatni. Ebben a szociális kiadások újragondolása, a közszférát érintő leépítések és áfa-emelés is szerepeltek. Ami pedig igazán kiverte a biztosítékot, az két jelenlegi szabadnap munkanappá nyilvánítása lett volna: az egyik egy keresztény ünnepet, a másik pedig egy állami ünnepet, egy II. világháborúval kapcsolatos megemlékezést érintett.

A tervezet elhasalt, így Fejérdy Gergely szerint kizárt, hogy a pártoknak sikerüljön megállapodniuk egy 44 milliárd euró körüli költségcsökkentési csomagról. A baloldal egyáltalán nem megszorítás-párti (nagyjából 20 milliárd euró körüli összegbe mennének bele), a Macronhoz közel álló centrista jobboldal már komolyabban venné a költségcsökkentést. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés pedig kevesebb európai uniós befizetéssel és a bevándorlóknak nyújtott szociális hozzájárulások megvágásával kampányol.

Fejérdy Gergely szerint a jelenlegi turbulens belpolitikai helyzetben nehéz jósolni, szeptember 10-re és 18-ra is nagyszabású tüntetések, blokádok szerveződnek az országban. Ha mégis sikerülne október közepéig valamilyen költségvetést tető alá hozni, akkor az 25-35 milliárd euró közötti megszorító csomagot tartalmazhatna. Ugyanakkor valószínűbb, hogy a 2027-es elnökválasztásig, vagyis Emmanuel Macron leköszönéséig nem lesz jelentős változás, stabilitás a francia belpolitikában.

Újabb euróválság a láthatáron?

Három igazán renitens ország volt az elmúlt évben, ahol alaposan meglódult a GDP-arányos költségvetési hiány: Franciaország (5,8 százalék), Lengyelország (6,8 százalék) és Románia (9,5-10 százalék között). Igen ám, de míg a lengyelek és a románok, ha hitelből is, de fel tudtak mutatni egy jelentősebb gazdasági növekedést, ezzel valamennyire „kinőve” az adósságot, a franciák esetében ez nem mondható el.

„A jelenlegi költségvetési helyzet alapján Franciaország csatlakozott azon országokhoz, amelyeket a 2008-as euróválság idején PIIGS-országokként nevezett a szakirodalom. Vagyis Portugáliához, Olaszoszághoz, Írországhoz, Görögországhoz és Spanyolországhoz, amelyek különösen sérülékenyek az államadósság és a költségvetési hiány miatt” – mondta el megkeresésünkre Horváth Sebestyén, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője. Így pedig, hogy Németország is folyamatosan adósodik el, már egyre kevesebb dolognak kell ahhoz történnie, hogy egy újabb euróválság következzen be.

A francia államnak egyre drágább finanszíroznia önmagát: az év eleje óta 10 százalékponttal emelkedett a francia állampapírok kamata, hosszabb távon pedig 30-35 százalékpontos a növekedés. „Franciaország fenntarthatatlan pénzügyi helyzetbe navigálta magát. Azért fontos, hogy az eurózónában nagyjából egységes gazdasági fundamentumai legyenek a tagállamoknak, hogy az Európai Központi Bank (EKB) monetáris politikája hatékonyan érvényesülhessen szerte az övezetben. Ha viszont a jelenlegihez hasonló széttartás figyelhető meg a tagállamok között, akkor ez a cél akadályokba ütközik” – tette hozzá Horváth Sebestyén.

Az elemző egy példát is hozott ennek szemléltetésére. „2022-ben Közép- és Kelet-Európában nagyon elszaladt az infláció, ami miatt az EKB-nak kamatot kellett emelnie. Egyes mediterrán országokban, például Spanyolországban vagy Portugáliában nem volt magas az áremelkedési ütem, így nekik nem lett volna szükségük a monetáris szigorításra. Mégis meg kellett ezt lépnie az EKB-nak, ami az alacsony inflációjú országokban is visszavetette a GDP-t, a vállalati beruházások szintjét.”

Tavaly egyébként az Európai Bizottság hét országgal, köztük Franciaországgal és Magyarországgal szemben indított túlzottdeficit-eljárást. Ugyanakkor az Európai Unió Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa azt javasolta, hogy hazánkkal kapcsolatban szüntessék meg a procedúrát, hiszen pozitív jeleket vél felfedezni a hazai költségvetési egyensúly visszaállítása szempontjából. Ennek persze néhány más jelentés, például a Nemzetközi Valutaalap nemrég kiadott tanulmánya ellentmond.