Franciaország olyan, „mint egy lyukas hajó, amely naponta egyre több vízzel telik meg”. Ezzel indokolta korábban Francois Bayrou, a nyugat-európai ország tavaly decemberben beiktatott és most lemondásra kényszerült miniszterelnöke az államadósság radikális megnyirbálását célzó költségvetés szükségességét.

Bayrou ennek keretében eltörölt volna két munkaszüneti napot is, ami nem igazán talált jó fogadtatásra a francia társadalom körében. Összességében pedig csaknem 44 milliárd eurós megtakarítást irányzott elő a jövő évre. (A történések gazdasági hátteréről itt írtunk részletesen.)     

„A színpadon akart meghalni”

Tervei végrehajtásához a kormányfő – a francia közvéleményt és még közeli politikai szövetségeseit is meglepve – bizalmi szavazást kezdeményezett maga ellen augusztus végén. Azaz meg sem várta, hogy az ellenzék tegye meg ezt a lépést.

A váratlan és kockázatos húzás azonban nem jött be: hétfő este a francia Nemzetgyűlés nagy többséggel megvonta tőle a bizalmat. 364 képviselő szavazott ellene, és mindössze 194 mellette.

Bayrou kedden benyújtotta lemondását. Emmanuel Macron francia elnök a következő napokban jelöli ki utódját, akinek új kormányt kell majd alakítania.   

Az elsöprő vereség láttán nehezen érthető, hogy Bayrou – aki amúgy is kisebbségben kormányzott – miben reménykedett. Talán azt hitte, hogy képes alkut kötni az ellenzékkel.

Egy hozzá közel álló forrás a France24-nek ugyanakkor azt mondta, hogy egyszerűen „a színpadon akart meghalni.” Egy neve elhallgatását kérő miniszter szerint így akart legendává válni, Nicolas Sarkozy korábbi francia miniszterelnök pedig egyenesen „politikai öngyilkosság”-nak nevezte a bizalmi szavazás kezdeményezését. 

Hat miniszterelnök nyolc év alatt 

Bármi is állt a háttérben, tény, hogy a veterán centrista politikus – aki Macron 2017-es beiktatása óta az elnök egyik legfontosabb politikai szövetségese, és akitől a politikai stabilitás visszaállítását várták – mindössze kilenc hónapot húzott ki a miniszterelnöki székben.

Beszédes tény az is, hogy ő már a hatodik miniszterelnök volt a Macron-éra alatt, és a legutóbbi három kormányfő mindegyike kevesebb mint egy évet töltött pozíciójában.

„Francois Bayrou miniszterelnök bukása után senki sincs olyan helyzetben, hogy garantálni tudja a kiutat Franciaország társadalmi, politikai és költségvetési kríziséből” – értékelte a Le Monde a történéseket.

Az egyik legtekintélyesebb francia lap véleménycikkében kiemeli: Franciaország már számos olyan társadalmi és politikai sokkot átélt Macron elnökségének kezdete óta, amelyek „aláásták a parlamenti többségek dominanciáját, és megrengették Franciaország Ötödik Köztársaságának a működését – mégha nem is vezettek alkotmányos válsághoz.” Szerintük most egy újabb, az eddiginél is „szédítőbb” fejezet kezdődik a francia politikában.

Igaz, Bouyre nem fog a kardjába dőlni a történtek miatt. „Vannak nagyobb tragédiák is az életben,  mint egy kormánybukás”, mondta még a múlt héten.

A sorozatos krízisek ellenére a baloldali-centrista erők összefogásával eddig még sikerült megakadályozni a nacionalista, radikális jobboldal hatalmi pozíciókba kerülését. Kérdés azonban, hogy ez meddig lesz még így.

A Marine Le Pen által alapított Nemzeti Tömörülés ugyanis továbbra is nagy fölénnyel vezeti a közvélemény-kutatásokat: jelenleg a franciák mintegy harmada szavazna rá.

A második helyen álló, baloldali Új Népfrontot a franciák negyede támogatja a Politico összesítése szerint.

Vezet a Reform UK, új csúcson az AfD  

Bár nem bukott meg, de gyülekeznek a viharfelhők a brit kormány feje felett is. Keir Starmer tavaly júliusban vette át az ország irányítását, és máris jelentős kormányátalakításra kényszerült, miután miniszterelnök-helyettese, Angela Rayner a múlt héten lemondott posztjáról egy adóelkerülési ügy miatt.

Starmer számára azonban ennél is aggasztóbb lehet, hogy az általa vezetett Munkáspárt zuhanórepülésben van: népszerűsége a 2024 tavaszi választásokon elért csaknem 34 százalékról 20 százalék környékére zuhant.

A közvélemény-kutatásokat jelenleg toronymagasan vezeti Nigel Farage pártja, a nacionalista, Brexit-párti Reform UK, amelyre a britek több mint 30 százaléka szavazna.

Sőt, időközben a baloldalon is megjelent egy új rivális, a Your Party („A Te Pártod”), amelyet a Munkáspárt egykori vezére, Jeremy Corbyn alapított. A palesztinbarát politikus pártja idővel komoly riválissá nőheti ki magát: egy júliusi felmérés szerint a britek 18 százaléka nyitott arra, hogy egy általa vezetett politikai erőre szavazzon.

Németországban pedig szintén egyre erősödik a radikális jobboldal:

egy szeptember eleji felmérés szerint a bevándorlásellenes AfD minden eddiginél nagyobbra, 25 százalékra növelte támogatottságát, és már csak két százalékponttal van lemaradva a szociáldemokratákkal közösen kormányzó, jobbközép CDU-CSU pártszövetség mögött.

A májusban hivatalba lépett Merz-kormány munkájával a megkérdezettek 51 százaléka elégedetlen, ami új rekord, és szintén az AfD malmára hajtja a vizet.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.