Hirdetés
Hirdetés

Miért zuhan szakadatlanul a török líra?

Fellegi Tamás, 2017. január 11., 16:10

Egy-két évvel ezelőtt a devizaspekulánsok körében nagy divat volt töröl lírát venni euró ellenében, mondván, nagy a líra kamata, és azt meg lehet nyerni. Az árfolyamkockázatra sokan legyintettek, pedig nagy volt a leértékelődés veszélye, és be is következett. De mit is kell tudnunk erről a devizáról?

Carry trade

A magas kamat miatti valutaspekuláció, amit carry trade-nek hívnak, nagyjából a devizapiacok globálissá válása óta igen népszerű spekulációs forma lett, noha az árfolyamkockázat ilyen esetekben mindig fennáll lebegő árfolyamú valuták esetén (sőt kötött árfolyamúaknál is, ha hirtelen elengedik őket). A 90-es években, a Bokros-csomag bevezetése után a forint kínált egy ilyen lehetőséget, ráadásul érdemi kockázat nélkül, hisz csúszó-leértékelést alkalmaztak, tehát minden nap egy picit leértékelték a forintot, de ennek éves szintje sokkal kisebb volt, mint a forintkamat.

A 2008-as válság előtt aztán a svájci frank lett az egyik kedvenc eszköz, miután jóval alacsonyabb volt a kamata, mint az eurónak vagy a dollárnak, nem is beszélve a forintról. A fél világ frankot adott el és más valutákat vett, ezzel gyengítve a frankot. Akik először kezdték, így még árfolyamnyereséget is zsebre vághattak, amíg a gyengülés tartott. Aztán a spekulációba beszállt például a magyar lakosság is lakáshitelek formájában, és mikor a korábbi versenyzők tömegesen zárni kezdték a pozíciókat, elindult a frank felfelé. Utána ráadásul menekülővaluta is lett belőle, és az égbe szállt, azóta is ott van. Rengetegen buktak nagyon sokat.

Hirdetés

Több évtizedes trend

Nos, így volt ijesztő példa, de ennek ellenére sokan belevettek a lírába. Pedig voltak intő jelek: infláció, fizetésimérleg-hiány, sőt, amit kevesen tudnak: a líra közel 100 éves fennállása alatt többnyire gyengült. A fizetőeszközt a fiatal török köztársaság vezette be 1923-ban, lecserélve vele az ottomán birodalom valutáját. Árfolyamát az angol fonthoz és a francia frankhoz kötötték, 1946-ban pedig 2,8 lírában határozták meg a dollárhoz képest. A 60-as években 1 dollár már 9 líra lett, 1980-ban 90, 1988-ban 1300, 1995-ben 45 ezer, 2001-ben pedig 1 millió 650 ezer líra volt. A teljes elinflálódás klasszikus esete.

Euró/török líra, 20 év
Euró/török líra, 20 év

Végül jött a stabilizáció, és 2005-ben 6 nullát levágtak a líráról. Az árfolyam egy darabig stabil volt, ez volt egyébként a török gazdaság fellendülésének legerősebb szakasza. Egy euró nagyjából két lírát ért, ez 2012-ben 2,30 körül alakult, de utána újra erősebben gyengülni kezdett. 2014-ben már 3 líra volt, és amikor visszament 2,80 környékére, a spekulánsok trendfordulót vizionáltak, és tömegessé vált a carry-trade. A következő évben azonban újabb gyengülés jött, ami az elmúlt egy hónapban begyorsult, és immár több mint 4 lírát adnak egy euróért.

Nem csak a spekuláció

A folyamatot részben nyilván a spekulánsok tömeges, kényszerű zárása okozza, hisz óriási veszteségek halmozódtak fel, melyeket limitálni kell, sőt a tőkeáttételes ügyleteknél sokszor elfogy az alapletét, a számla leürül, és a pozíciót automatikusan zárják. Azonban a spekulánsok zárásai önmagában stabil fundamentumok mellett ilyen kiadós esést nem okoznak, hisz ha közben alulértékeltté válik a valuta, felfut az export, és az exportőrök rengeteg lírát vesznek meg, stabilizálva az árfolyamat.

A török makrogazdasági helyzet azonban nem stabil. Az infláció 8,5 százalék, ami 3,5 százalékponttal magasabb, mint a kitűzött jegybanki cél, és elemzők idén 12 százalékosra várják. Ennél nagyobb baj, hogy óriási a fizetési mérleg hiánya: a GDP 5 százalékára rúg. Az ország gazdaságának valutaigénye tehát sokkal magasabb, mint a valutabevétele, és ez már teljes mértékben indokolja az erős leértékelődést, amíg valamelyest helyre nem áll az egyensúly. Mindemellett a vállalatok is erősen el vannak adósodva devizában, a jó években a devizahitelek fűtötték a növekedést. Most nekik is törleszteniük kell, ami komoly devizaigényt jelent. Így a tartós eső trend megszűnése csak akkor várható, ha a török gazdaságot, mindenekelőtt a fizetési mérleget sikerül egyensúlyba hozni.

Értékeld a cikket
Jelenlegi értékelés

Címlapon

Tényleg a főnököm dönti el, mikor mehetek szabadságra?

Tényleg a főnököm dönti el, mikor mehetek szabadságra?

A rendes évi szabadság kiadása a munkaadó feladata, de a munkavállalót is megilletik jogosultságok. A dolgozó mindössze évi 7 nap kivételéről dönthet és megmaradt szabadságát is csak kivételes esetben viheti át a következő évre. Biztonságban viszont még akkor sem érezheti magát teljesen, ha már elutazott: főnöke a törvény által meghatározott kivételes esetekben akár haza is rendelheti.

Hirdetés
Hirdetés

További cikkek

Hirdetés

Hirdetés

Napi kommentár - videó

Powered by Saxo Bank

Utánajártunk

Mi mozgatja a befektetők fantáziáját

További cikkek

Hírlevél

Feliratkozáshoz kérjük adja meg e-mail címét:

Heti várható események, adatok

  • március 20
    KSH: Keresetek (január)
    KSH: Kereskedelmi szálláshelyek forgalma (január)
    Termelői árindex (év/év)
    Chicagói Fed index
    március 21
    KSH: Részletes tájékoztató az államháztartás központi alrendszerének február végi helyzetéről
    ÁKK: 3 hónapos diszkont kincstárjegy aukció (20 mrdFt)
    Folyó fizetési mérleg (milliárd dollár)
    Nike (2017 Q3)
    BMW (2017 Q3)
    március 22
    Import és export (év/év)
    Euróövezet folyó fizetési mérleg (milliárd euró)
    Jelzáloghitel igénylések
    Használtlakás értékesítések (hó/hó)
    március 23
    KSH: Kiskereskedelem (január)
    MNB: Negyedéves fizetési mérleg és külfölddel szembeni állományok
    Friss és tartós munkanélküli-segély kérelmek
    Újlakás értékesítések és építések
    Fogyasztói bizalom (előzetes)
    március 24
    Feldolgozóipari BMI
    Szolgáltatóipari és feldolgozóipari BMI (előzetes)
    Szolgáltatóipari és feldolgozóipari BMI (előzetes)
    Feldolgozóipari BMI

Szavazás

5 százalékra csökkentenék a hal- és vadhús áfáját. Ha ezek a termékek olcsóbbak lennének, többet venne belőlük?