Elképesztő erőt mutat az arany, de meddig?

Az idei évben igen jó befektetés volt az arany vásárlása, amely egyértelműen a befektetők egyik kedvenc instrumentuma lett. Ráadásul az elmúlt napok példája azt mutatta, hogy egyelőre töretlen a bizalom, mert a pénteki nagy tőzsdei esés sem ingatta meg. Ebben a stabil fundamentumok mellett persze szerepe lehet annak is, hogy a nagy tőkeáttéttel játszó befektetők nincsenek túlsúlyban ebben a befektetési eszközben, ellentétben például bizonyos kriptovaluákkal vagy túlhype-olt részvénnyel, amelyek pénteken részben éppen ezért szenvedtek el brutális veszteséget. (Számos pénzügyi eszköz esetén van arra lehetőség a származékos vagy opciós piacokon, hogy a befektetők a rendelkezésre álló pénznél sokkal többet kockáztatva „játszanak”. Ennek köszönhetően, amíg kedvező irányba megy a piac, addig ezek a szereplők megtöbbszörözhetik a befektetésüket, ugyanakkor egy heves eséskor, amikor hirtelen mindenki megpróbálja lezárni a korábbi vételi pozícióját, nem lesz elég vásárló és a piacok irreálisan nagyot esnek.)

A múlt pénteki eseményeken túl több érv is szól az arany vásárlása mellett, így az összkép már-már túl szépnek tűnik, és a tőzsdéken ilyenkor szokott valami váratlan dolog beütni, igazolva a magyar származású néhai tőzsdegurut, André Kostolanyt, aki szerint a piacokon a 2+2 soha nem 4, hanem 3+1 vagy 5-1. Vagyis sokszor végeredményben az elképzeléseink ugyan bejönnek, csak éppen nem biztos, hogy úgy, ahogy szeretnénk.

Lesajnált eszközből igazi kedvenc

A befektetői társadalomban az elmúlt években egyértelműen háttérbe szorult a nemesfémekkel való spekuláció, helyette a részvénypiac, illetve annak is sokszor az opciós vagy határidős változata (amikor a fent említett tőkeáttétes módon lehet spekulálni) lett sokak kedvence. Illetve az egyesek által virtuális aranynak mondott Bitcoin, ennek hullámán a kriptoeszközökbe is óriási összegek áramlottak. Ugyanakkor geopolitikai okokból egyes jegybankok jó ideje elkezdték a tartalékaik egy részét ismét aranyban tárolni, miközben a 2000 és a 2010-es években még ezzel ellentétes trend volt inkább jellemző.

A jegybankok vásárlása mögött persze érdemi szerepe van annak, hogy a világ ismét elkezdett polarizálódni, és az Egyesült Államokkal ellentétes oldalon álló országok igyekeznek az amerikai kitettségüket csökkenteni, így sem az amerikai kötvényeket, sem a dollárt nem preferálják. Arról nem is beszélve, hogy a háborús agresszor Oroszország példája is sokak szeme előtt lebeg, hiszen Moszkvának több százmilliárd dollár értékű orosz vagyon befagyasztásával kellett azelmúlt években szembesülnie. Ezzel szemben a jegybankok széfjében tárolt aranytartalék esetén ilyen kockázatot nem kell futni.

Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy milyen módokon fektethet be, ha az arany drágulásában bízik:

Ennek szellemében nem csak az oroszok növelték az aranytartalékaikat, de más országok is, Kína például a világ legnagyobb aranyvásárlójává vált. De Törökország vagy India jegybankjai is érdemi szereplők a világpiacon. De nem csak az USA-val konfliktusba kerülő országok, hanem több EU-s jegybank is vásárolt nagyobb mennyiségben aranyat, köztük a lengyel és a magyar is.

Ráadásul a szakértők szerint a tömbösödés és a dollár hegemóniájának megtörésére is játszó ázsiai és déli országok miatt a jegybankok felhalmozása a jövőben is komoly támaszt jelenthet az arany számára. Arról nem beszélve, hogy a világ számos pontján – például Indiában – a (lakossági) fizikai aranyvásárlásnak és felhalmozásnak is érezhető globális piaci hatása van.

De mi hajtotta fel az árfolyamokat?

A fenti okoknak köszönhetően az arany iránt évek óta érdemi kereslet volt, ám ez arra volt csak elég, hogy az árfolyam lassan felfele kússzon, azt azonban nem magyarázza, hogy 2024 márciusa óta miért duplázódott meg a tőzsdei árfolyama. Ennek hátterében inkább a közelmúlt történései állnak. Így például a 2022-ben és 2023 első felében látott globális inflációs nyomást követő enyhülés és a tavaly elkezdődő kamatcsökkentések. Ez ugyan régiónként eltérő intenzitású volt és nem feltétlen esett egybe a várakozásokkal, a piaci hatása mégis elvitathatatlan. Az Egyesült Államokban például már tavaly is intenzív kamatvágást árazott a piac az év elején, ám az később és lassabb ütemben kezdődött el, mint ahogy azt előrejelezték. Mégis, az aranynak, amelynek „nincs kamata”, általában jót tesz, ha csökken a hozamkörnyezet, hiszen így a befektetők – szembe állítva az állampapírvásárlással – kisebb hozamot áldoznak fel.

A csökkenő amerikai kamatpálya mellett Donald Trump ismételt színre lépése is nagy hatással volt a nemesfémek árfolyamára, több okból is. Egyrészt az amerikai elnök a megválasztását követően arról beszélt, hogy a dollár túl erős, ami fékezi az amerikai exportot, és ezért az lenne az optimális, ha gyengülne a zöldhasú. Az amerikai deviza az euróval szemben például az év elején látott paritás közeli szintről 1,17-ig esett. Így a dollár gyengülése, mint a múltban számos alkalommal, most is hozzájárult az arany drágulásához.

Trump színre lépése egy másik szempontból is hatással volt az aranyra és általában a reáleszközökre. Az elnök ugyanis úton-útfélen azt hangoztatja, hogy az amerikai kamatlábakat csökkenteni kellene, emiatt az adminisztrációtól független jegybank (Federal Resere – Fed) elnökével is komoly összetűzésbe került. Azt ugyan nem sikerült elérnie, hogy a Fed elnöke, Jerome Powell távozzon, ám a jövő tavasszal lejáró mandátumát biztosan nem fogják meghosszabbítani. Trump csapata már elkezdte keresni a lehetséges utódot. (Persze nem az amerikai kormányzat az egyetlen, amely a független jegybankok munkáját befolyásolni szeretné. Közeli példa erre Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, aki a múlt héten beszélt arról, hogy magas a hazai alapkamat.)

Az elmúlt egy-két év pozitív reálkamatait követően jó esély van arra, hogy az Egyesült Államokban, majd a világ számos más országában is csökkenni fognak a hozamok és akár az inflációt is alulmúlja majd a kamatszint. A befektetők erre reagálnak: mivel egyre nagyobb arányban gondolják ezt, a kötvénypiacok helyett a részvényekbe és a nemesfémekbe fektetnek. Ezeknél ugyanis sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az államkötvényekkel reálhozamot érjenek el.

Arról nem is beszélve, hogy a fejlett országokban mind nagyobb arányban növekszik aggasztóan az államadósság. Ezt pedig úgy lehet – egy ideig – a legkönnyebben kezelni, ha „elinflálják”. Ami persze nem jelenti azt, hogy a nyugati országokban hiperinfláció lesz, de nem lenne meglepő, ha 2-3 százalék között (vagy akár kis mértékben 3 százalék felett) ragadna a pénzromlás üteme. Bár azt írtuk cikkünk elején, hogy inkább a csökkenő infláció tereli a befektetőket az arany irányába, ám negatív reálkamatok esetén igazából erre sincs feltétlen szükség.

Tekintve, hogy a takarékos politikusok szinte mindig megbuknak (példa erre Csehország, ahol a lakosság nem díjazta, hogy a most leköszönő kabinet takarékos gazdálkodással rendberakta a költségvetést, és inkább a pénzszórást ígérő politikust, Andrej Babišt támogatta), így amíg az adósság gyakorlatilag maga alá nem temet nagyobb gazdaságokat, addig a mostani trend folytatódni fog, vagyis az államkötvények helyett sokan fognak inkább nemesfémekbe fektetni. Ezt a folyamatot pedig tovább erősíthetik az újabb vagy régebbi, de erősödő geopolitikai konfliktusok – azok pedig, amelyek globálisan is komolyabb súlyt képviselnek, borítékolhatóan újabb lökést fognak adni az aranyár emelkedésének.

A szakértők szerint az utóbbi hetek már-már exponenciális emelkedése után várható lenne egy érdemi korrekció, ám, ahogy a cikk elején is jeleztük, az arany árára az amerikai-kínai viszony éleződése (és az emiatt látott tőzsdei esés) sem hatott. Hosszabb távon ugyanakkor összességében szakértők további drágulást várnak az aranynál.