A héten került nyilvánosságra az a kormányzati szándék, hogy a magyar állampolgárok által svájci bankokban elhelyezett betéteket beazonosítsák, illetve adó kivetésével bevonják a közteherviselésbe. Elhangzott: Magyarország célja a teljes információ- és adatnyilvánosság elérése. Felmerül a kérdés, hogy ténylegesen milyen valós lehetőségei vannak a kormányzatnak ezen a téren, azaz teljesülhet-e teljes egészében ez az elképzelés?
Már van egyezményünk Svájccal
Svájccal 1942-ben kötöttünk kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásáról egyezményt; ezt váltotta fel az 1982-ben kötött megállapodás, amely a mai napig hatályban van. Az egyezmény legtöbb cikkelye megfelel az OECD Modellegyezményében foglaltaknak, de hiányzik belőle az információcserére vonatkozó cikkely: ezek szerint Svájc nem köteles a magyar megkeresésekre információt szolgáltatni.
Ugyanakkor az EU kamatdirektívájához Svájc is csatlakozott. Ebben az irányelvben az EU tagállamok abban állapodtak meg, hogy automatikusan kicserélik egymással azokat az információkat, amelyek arra a kamatjövedelemre vonatkoznak, amelyet az egyik tagállamból egy másik tagállam állampolgára kapott. Az irányelv kivételeket is tartalmaz, mégpedig azon országokat, ahol hagyományosan erős a banktitok intézménye. Ezek a kivételezett országok: Ausztria, Belgium és Luxemburg. (Mindhárom országgal van kettős adóztatási egyezményünk.) Svájc is csatlakozott az irányelvhez, és Svájc is a kivételes szabályokat alkalmazza.
Jobban járnak, ha vallanak
E szerint azok az országok, akik nem adnak ki információt az elhelyezett betétekről, 35%-os kamatadót vonnak le az ilyen betétek kamataiból. Az így beszedett adó 75%-át pedig annak az államnak utalják, amelynek az állampolgára a betételhelyező, az adó 25%-a pedig a beszedő országban marad.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magyar betétes nyilatkozhat a svájci bankjának arról, hogy a rá vonatkozó információk kiadhatóak-e vagy sem. Ha azt nyilatkozza, hogy kiadhatóak, akkor a kedvező, svájci adózási szabályokat alkalmazhatja, bár ez esetben nyilván be kell vallania a jövedelmét Magyarországon is, hiszen a magyar adóhatóság megkaphatja ezeket a jövedelemadatokat Svájcból. Ha azonban úgy nyilatkozik, hogy adatai nem adhatóak ki, akkor – elvileg – 35%-os kamatadóra számíthat. A magyar 16%-os kamatadó tükrében ez nem lenne racionális választás, ugyanakkor, ha a pénz forrása nem legális, valószínűleg még ilyen feltételekkel is megéri anonim svájci számlán tartani.
Túl nagy falat lesz nekünk a svájci banktitok
Szmicsek Sándor szerint nem valószínű, hogy a magyar kormány általános érvénnyel tudna olyan megállapodást kötni Svájccal, amely szerint az alpesi ország korlátozás nélkül kiadna minden információt az ottani magyar befektetésekről. Ezt a világon eddig egyetlen államnak sem sikerült elérni, Németországnak és az USA-nak sem.
A nemzetközi adószakértő szerint sikeresebbek azok az akciók, amikor ezek az országok saját nyomozóhatóságaik útján szereznek információkat, például úgy, hogy alapos gyanú esetén a saját országuk területén vizsgálatot végeznek svájci bankok ügynökeinél és a náluk lefoglalt iratok, illetve adathordozókon tárolt információk alapján indíthatnak eljárást belföldi adóalanyok ellen.
A cégvagyonokat Cipruson könnyebb titokban tartani
Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy kamatdirektíva nem terjed ki a társasági adóalanyokra. Sőt, egyes országok belső szabályozásában további sajátos értelmezések is előfordulhatnak azzal kapcsolatban, hogy kire vonatkozik ez a szabályozás. Például Cipruson a társaságok tulajdonosai sem tartoznak a kamatdirektíva hatálya alá, így a szigetország azokról sem ad ki automatikusan információt. Más országokban pedig léteznek olyan társasági formák, amik valójában magánszemélyek befektetési közösségét jelentik, de az adott ország ugyancsak nem tekinti ezeket a direktíva hatálya alá tartózóknak.
Összességében tehát megállapítható, hogy bár nem zárható ki, hogy Svájc és a magyar állam olyan megállapodást kössön, melyben Svájc az ottani bankokban lévő, beazonosíthatóan magyar betéteket összességében megadóztassa, és a beszedett adót vagy annak egy részét átutalja a magyar államnak, nem valószínű, hogy a számlák tulajdonosairól Svájc bármilyen személyes adatot átadna.
Ha ilyen megállapodás létrejönne a két állam között, akkor annak végrehajtásáról természetesen a betétest is értesíteni fogják és felajánlják, a választást hogy vagy levonják tőle a kétoldalú megállapodásban szereplő adót, vagy az adatai kiadhatóak lesznek Magyarországnak.
A világ nagyhatalmainak sem ment, amire a kormány készül
A szakértő szerint nem valószínű, hogy a magyar kormány általános érvénnyel tudna adómegállapodást kötni Svájccal a magyar állampolgárok által ott elhelyezett bankbetétekről. Az erre vonatkozó információkat csak a betétes engedélyével adhatják ki a svájci pénzintézetek. Azt gondolhatnánk persze, hogy ők ehhez nyilván nem járulnak hozzá, csakhogy így adózási szempontból rosszabbul járnak. A svájci banktitkot a nemzetközi egyezmények is külön kezelik, olyan jogintézmény ez, aminek még Németország és az Egyesült Államok is hiába ment neki, hasonló célzattal, mint Magyarország, végül nem jártak sikerrel. Ami Svájcban titok, az ott is marad.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
