Amikor nem jó hír, hogy már megkezdődött a szüret

Az idei szüreti szezon már augusztus elején megkezdődött, két-három héttel a szokásos időpont előtt. A minőség jó, de a mennyiség elmarad. Az ok kettős: a nyári aszály és az aranyszínű sárgaság nevű betegség, amelyet az amerikai szőlőkabóca terjeszt, és amely már az összes hazai borrégióban megjelent. A GKI elemzése megmutatja, mit jelent ez az áraknak, és merre tart a magyar borágazat.

Mit okoz az aszály és az aranyszínű sárgaság a 2026-os termésre?

A tartós szárazság kettős hatást hozott: a gombás növénybetegségek alig jelentek meg, ugyanakkor a Balaton környékén és több dombvidéki borvidéken szarvasok és vaddisznók tömegesen jelentek meg az ültetvényeken, komoly pusztítást végezve. Az aranyszínű sárgaság ellen nincs hatékony védekezési lehetőség, Európában a termés 0,5–1 százalékának kiesésével számolnak emiatt. A 2026-os terméskiesés hatása az árakban egyelőre nem jelent meg egyértelmű drágulásban: a júliusi adatok szerint a fehérborok termelői felvásárlási ára 27 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest, a vörös- és rozéboroké pedig 11 százalékkal mérséklődött. Ha a terméskiesés tartósnak bizonyul, ez megfordulhat.

Miért fogy kevesebb, de drágább bor Magyarországon?

Húsz évvel ezelőtt az egy főre jutó éves borfogyasztás még 30 liter felett volt, mára közel 18 literre esett vissza. A csökkenés mögött a háztáji szőlőművelés visszaszorulása, az alkoholfogyasztás átalakulása és a generációs ízlésváltás áll: a fiatalabb generációk a mindennapi asztali borozás helyett az alkalmi, prémium fogyasztást, illetve az alternatív kategóriákat – pezsgőt, kézműves söröket, koktélokat – részesítik előnyben. Kevesebb bor fogy, de a vásárlók hajlandók többet fizetni a minőségért. A prémium borászatok ebbe az irányba fordulnak: borturizmus, fine dining, boutique szállások, amelyek a legmagasabb jövedelmezőségű értékesítési csatornát jelentik.

Merre tart a magyar borágazat, és mi a legnagyobb strukturális probléma?

Magyarország az EU hetedik legnagyobb bortermelője: az évi mintegy 163 millió hektoliteres uniós bortermelésből nagyjából 3 millió, azaz 1,8 százalék a hazai.

A termelés 41 százaléka kerül exportra, ám döntő része lédig, ömlesztett bor. A teljes borexport átlagára literenként mindössze 1,08 euró, míg a jóval magasabb értékű palackos boroké 1,57 euró – a magyar kivitelben épp ez utóbbi aránya alacsony. Ez az olcsó tömegborokon alapuló exportmodell a klímaváltozás és a fogyasztói igények átalakulása miatt egyre kevésbé fenntartható. A GKI elemzése szerint a prémium kategóriák és a borturizmus előtt jó lehetőségek nyílnak, ezek kihasználásához azonban szaktudásra, innovációra és tőkére van szükség, amelyek a kisebb, családi pincészetekben sokszor hiányoznak.