A nap grafikonja: Meddig emelhetők még a nyugdíjak?

Emlékszik valaki, mennyi volt az átlagos nyugdíj 1990-ben? Mindössze 6683 forint. A grafikonunkon úgy tűnhet, mintha akkor az átlagnyugdíj és az átlagbér majdnem egyforma lett volna, de valójában nem, a 10 108 forintos átlagbér 66 százalékát tette ki a nyugdíj.

A szocialista tervgazdálkodás leépítése időszakában, a kilencvenes években azután a politikusok többször is visszaszorították ezt a mutatót, a mélyponton, 1994-ben és 1996-ban csak 59,3, illetve 59,2 százalék volt. (Piros vonal.) Erre magyarázat, hogy az ország akkoriban a fizetésképtelenség, a csőd szélére került, amit többek között a Bokros-csomag hivatott orvosolni.

A nyugdíjakat számszerűen nem csökkentették ugyan, de nem emelték a béreknek vagy az akkoriban magas inflációnak megfelelően. Később – feltehetően főleg azért, mert a politikusok rájöttek, hogy a nyugdíjasok a legnagyobb szavazói csoport – a mutató lassan feljebb és feljebb kúszott, szeptember végén már 72,6 százalék volt, magasabb, mint a rendszerváltás óta bármikor.

Hogy miért baj ez? A nyugdíjak persze még így sem nevezhetők magasnak, hiszen a 2012 végi átlagnyugdíj 101 593 forint volt. (A 2013. szeptemberi 108 104 forint.) Az egyfős nyugdíjas háztartások létminimuma pedig 2012 végén 77 364 forint, márpedig 24 ezer forinttal a létminimum felett élni nem éppen luxus. Az említett 77 ezer forint nagyon szegényes megélhetés, amikor egy egyszobás kis lakás rezsije simán lehet 30-35 ezer forint a rezsicsökkentés után is.

A probléma az, hogy a társadalom öregszik, egyre kevesebb munkaképes korúnak kell eltartania egyre több nyugdíjast, és ez egy hosszú távú tendencia, egy időzített bomba. Az utóbbi években egy nőre csak 1,2-1,3 gyermekszületés jutott, a lakosságnak csak a szinten maradásához is legalább 2,1 kellene. Ezért figyelmeztet sok szakértő arra, hogy a nyugdíjrendszerünk fenntarthatatlan, és az államtól jobb, ha nem reménykedünk értékelhető nyugdíjban. Muszáj lenne mindenkinek előtakarékoskodni.

Képzeljük el, hogy – sok fejlődő országhoz hasonlóan – nincsen nyugdíj, szociális ellátás, és a gyerekeknek kell a szüleiket eltartani. Nem mindegy, hogy a két szülőt egyetlen gyermek kell etesse, gondozza idős korára, vagy például négy. Mi most az egy gyermekes modell felé haladunk, amit sajnos még csak súlyosbít, ha az inflációnál, a béreknél jobban emelik a nyugdíjakat.

Sokkal kisebb lenne a probléma, ha a bérek is ütemesen növekednének, a gazdasági növekedés magas lenne, a lakosságnak pedig bőven lenne miből előtakarékoskodni, megtakarítani. Az átlagosnál lényegesen alacsonyabb fizetésekből, minimálbérből, stagnáláshoz közeli gazdaságban azonban erre csak keveseknek van esélye. Úgy tűnik, távolról sem a nyugdíjak magasak Magyarországon, hanem inkább a bérek alacsonyak.

(A Nap grafikonja-sorozat további részeit itt olvashatja.)