Keresel te egyáltalán annyit, mint egy átlagnyugdíjas?

MTI Fotó: Földi Imre

Az idén nagy boldogság, rózsaszín köd ömlik a hivatalos statisztikákból, amelyek szerint a hazai bérek két számjegyű ütemben növekszenek. A magyar dolgozók átlagfizetése augusztusban 13,2 százalékkal nőtt egy év alatt, a bruttó már 292 ezer forint, a nettó pedig – legalábbis a családi kedvezménnyel javítva – 202 ezer 400 forint.

Csak az a baj, hogy ennek kevés köze van a mindennapi élethez. Sokan érzik, hogy valami nem stimmel ezzel, felhördülnek, „az enyém ugyan nem nőtt”, mondják, és ennek meg is van az oka. A kevesek nagyon magas fizetése felhúzza az átlagot, a nagyobb többség azonban szerényen keres. Ez pedig statisztikailag is kimutatható.

Van helyette másik

Tegyük fel például, hogy 11 dolgozó van egy cégnél, akik közül tízen 100 ezer forintot keresnek, egy személy, az igazgató viszont egymilliót. Akkor ők összesen keresnek kétmilliót, ez osztva 11-felé, az mintegy 181 ezer forintos átlagfizetést eredményez. A dolgozók viszont azt látják, hogy a körülöttük élő emberek jellemzően csak százezret keresnek. Hát valami hasonló történik országos szinten is.

Ez persze nem csak nálunk van így, sőt azt sem állíthatjuk, hogy kiugróan egyenlőtlen lenne az országban a jövedelmek eloszlása. De tény, hogy az átlag felfelé torzít, ezt igyekszik korrigálni egy másik módszer, amikor helyette mediánt számolnak. (Már aki számol, mert a KSH már nem, valahol a létminimum számítás elhagyása környékén erről is lemondtak pár éve.)

Gipsz Jakab, a középérték

A medián azt jelenti, hogy sorba állítják az embereket az adott adat, például jövedelem szempontjából, és a pontosan középen levő személy lesz a medián, a középérték. A fenti céges példában a hatodik ember, akinek a bére 100 ezer forint. (Egy másik példa: az 1, 2, 3, 4, 5 számok átlaga 3, mediánja szintén. De az 1, 2, 3, 4, 9 számok átlaga 3,8, a medián azonban megint csak 3, mert az van pont középen.)

Az Eurostat viszont közöl mediánt, és abból más kép alakul ki a jövedelmekről. Többféle különbség van az adatokban, egyrészt nem fizetésekről van szó, hanem jövedelmekről, tehát a fizetésen túli más bevételekkel is kalkulál, mínusz adó. Másrészt viszont a teljes lakosságról szól, tehát beleveszik a nem kereső gyermekeket, segélyt vagy nyugdíjat nem kapó munkanélkülieket, egyéb személyeket is. Egy családnál például az összes bevételeket elosztják a személyek számával, a gyerekeket is beleértve. (Eurostat: „Mean and median income by household type - EU-SILC survey”)

Kevéssel létminimum felett

Így a 2016-os adatok szerint a magyarországi átlagjövedelem havi 126 754 forint volt fejenként. Ahogy várható volt, jóval kevesebb, mint az említett átlagbér, dehogy ennyire kevés, az azért kissé meglepő. A medián, tehát a tipikus, a jövedelmi sorban középen álló átlagpolgár nettó jövedelme pedig csak 111 631 forint, még annál is kevesebb.

Nem sokkal több, mint a Policy Agenda által számított tavalyi létminimum, ami egy főnél 88 ezer forint, négy tagú családnál fejenként 64 250 volt (és a népesség több mint harmada szerintük ez alatt élt).

Több a nyugdíj, mint a fizetés?

Ez mindjárt átírja azt a kérdést is, hogy a nyugdíjasok vajon a bérek mekkora hányadát kapják meg nyugdíjként. Tegnap ezzel foglalkoztunk, és arra jutottunk, hogy ez a szám, amelyet helyettesítési rátának hívnak, Magyarországon viszonylag magas, 67 százalékos. (Egy másik számítási mód szerint már csak 63 százalék körüli, de idén várhatóan sokat süllyed majd a bérnövekedés miatt.)

Csakhogy tavaly az átlagnyugdíj 124 278 forint volt – magasabb, mint a 111 631 forintos jövedelem-medián! Igaz, arról nincsen adat, hogy a nyugdíjas háztartásokban mennyi eltartott van, a medián jövedelmeknél viszont ezt is figyelembe vették. Talán nem gyakori, hogy a nyugdíjasok másokat tartanak el – bár nyilván előfordul –, így azt mondhatjuk, hogy a dolgozók nettó jövedelmének mediánja tavaly alig tért el a nyugdíjasokétól.

Egyenszegénység Magyarországon

Amint említettük, a medián, az a sorban középen levő kispolgár. Tehát azt mondhatjuk, hogy az emberek durván fele kevesebb pénzzel rendelkezett, mint az átlagnyugdíj. Ha populista politikusok lennénk, akkor leegyszerűsíthetnénk úgy, hogy munkával sem lehet érdemben jobban élni Magyarországon, mint nyugdíjból. (Amivel nem azt akarjuk mondani, hogy a nyugdíjak magasak, hanem hogy a fizetések - még mindig - alacsonyak.)

Ez nem csak a mi számzsonglőrködésünk – az Eurostat ugyanis ilyen mutatót is számol, és az itt látható grafikont is publikálja róla. A 2015-ös adat szerint Magyarországon a „relatív medián jövedelmi hányados”* körülbelül 1,0 (száz százalék) volt. Ami azt jelenti, hogy a 65 év felettiek rendelkezésére álló nettó jövedelem majdnem pontosan megegyezett azzal, amennyit a 65 év alattiak költhettek el. Nagyon hasonlóan ahhoz, mint amit fentebb a medián nettó jövedelem és az átlagnyugdíj összevetésével kihoztunk.

Fájón kicsi a torta

Ez egyébként megint nem magyar sajátosság, de elöl vagyunk a sorban. Az EU-ban 2015-ben megelőzött bennünket Luxemburg, Görögország, Franciaország, Spanyolország. De persze az is sokat számít, mekkora a torta, aminek a száz százalékáról beszélünk. Jelentjük, nagyon is kicsi.

Ha a fogyasztói árak eltéréseit is figyelembe vevő úgynevezett PPS-strandardot használjuk, akkor is az a helyzet, hogy csak Bulgáriában és Romániában volt alacsonyabb a bérek vásárlóereje (2016-ban), mint Magyarországon. A csehek, lengyelek, szlovákok már csúnyán elhúztak tőlünk, és az idei bérnövekedéssel sem valószínű, hogy behozzuk őket (talán a horvátokat még van esély utolérni). Ez egyébként az átlagjövedelem és a medián jövedelem esetében egyformán így van.

(*„Relative median income ratio, 2015 - ratio of the median equivalised disposable income of people aged 65 and above to the median equivalised disposable income of those aged below 65”.)