Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Inkább fordítva!

Mindenki hajlamos arra, hogy olyan társat válasszon magának, aki saját apjára-anyjára hasonlít, mivel ez evolúciós szempontból hasznos - állítja Bereczkei Tamás és kutatócsoportja a brit tudományos akadémia Proceedings of Royal Society című folyóiratában megjelent tanulmányában.

A pécsi egyetem szakemberei az arc 14 jellegzetes zónáját - állkapocs-hosszúság, a szemek közötti távolság, arcmagasság, stb. - vizsgálták 52 család 312 felnőtt tagjánál: a házaspároknál és azok szüleinél.
   
Megállapították, hogy szignifikáns hasonlóság mutatkozik a házaspár férfi tagja és annak apósa között, illetve a feleségek és anyósaik között. A családok tagjairól készült fotókat összekeverték más portrékkal, és egy elfogulatlan ítészekből álló csoportnak adták, amelynek tagjai ugyanazokat a hasonlóságokat találták.
   
A kutatók az arcok különböző részeinek hasonlóságát is megállapították a férjek/apósok és feleségek/anyósok között. A két nő ajkának teltsége, a száj hosszúsága és az állkapocs hossza hasonló. A két férfi szája és szemöldöke közötti távolság, az arc hossza, a szemek távolsága és az orrhossz mutat egymáshoz közeli értéket.
   
A kutatócsoport szerint a párválasztást nem annyira a pszichológia, mint inkább az evolúciós törekvés határozza meg. Azért keresünk hasonló genetikai vonásokkal rendelkező párt, "mert az előnyös az egyén alkalmazkodása szempontjából" - mondta Bereczkei. Ugyanis így nagyobb számban van esély az egyén génjeinek továbbörökítésére, és a "genetikai jelenlét" biztosítására a későbbi nemzedékekben.

Anyós, mobil, bombázó: mi vonja el a figyelmünket?
A kocsi menjen, vagy az asszony? Nem kérdés

MTI