A nő, aki szerelmes lett a mustárba – Mesés manufaktúrák 2.

Eva Osterholz, a Senf Pauli alapítója, kezében a Mustár, a természet titkos gyógyszere című könyvvel.(Privátbankár.hu/Wéber Balázs)

A hamburgi Eilbek negyed történelmi épületeiben, egy korábbi sajtkészítő műhely területén található Senf Paulinak már a neve is jelzi, hogy formabontó cégről van szó. A név ugyanis a város híres bulinegyedére, a St. Paulira utal, amely a cégalapító, Eva Osterholz kedvenc városrésze, és – a jelek szerint – életre szóló múzsája.

Nyakig mustárban

Osterholz észak-német életöröme, derűje és lazasága nem csak a névválasztásban, hanem más apró részletekben is megnyilvánul. Elég, ha egy pillantást vetünk a mustárkészítmények nevére – Gyilkosság az Orienten, Végtelen málnamezők, Jó sajtó (!) –, vagy ránézünk a cég Facebook oldalának Monty Pythont idéző borítóképére, ahonnan bajuszos, szakállas nők néznek vissza ránk.

Ha nincs senki az irodában, valószínűleg éppen könyékig el vagyunk merülve a mustárban

- írják köszöntőjükben, és ennyit készséggel elhiszünk nekik. Sőt, még többet is.

A mustárcsapat. Forrás: Senf Pauli

Sárga szerelem

Osterholz természetesen mustársárga pulóverben fogad minket egy hard core garázscégre emlékeztető „főhadiszállásán”, ami egy kicsinyke irodából és két szobaméretű, raktárral vegyített üzemhelyiségből áll. A műhelyben bivalyerős mustárszag terjeng, így elsőre önkéntelenül az ötlik eszembe, hogyan lehet itt napi 8-10 órát dolgozni.

Ami nekem kissé irritáló szagfelhő, az másnak mennyei illatorgia. Amikor Osterholzot arról kérdezem, hogy de hát miért éppen a mustár, csak mosolyog.

Ezt mindenki meg szokta kérdezni. Mindig nagyon szerettem a mustárt, így kézenfekvő volt, hogy ezzel akarok valamit kezdeni.

Iroda helyett mustáruniverzum

A szociológus végzettségű hölgy 2008-ban alapította meg manufaktúráját háromezer euróból, miután elege lett az ordinary way of life-ból, a mindennapos irodai zombulásból.

Eva arra jutott, hogy a biztos munkahelynél fontosabb a mustár és a kézzel végzett munka iránti szenvedély, ezért felmondott, és elmerült a mustáruniverzumban, amit azóta sem hagyott el

- áll a cég bemutatkozó szövegében.

Az első vásáron mindössze négy fajta mustárral állt ki a standra, és sokáig még a címkéket is maga ragasztotta az üvegekre.

Az örök málnamezők. (Privátbankár.hu/Wéber Balázs)

Azután baráti segítséggel felfuttatta az üzletet.

Az emberék szerették, amit csinálok. Bejött.

Így lett egy hobbiból egy, a minőségi gasztronómiát szolgáló manufaktúra.

Kisboltok, kis család

A néhány főt foglalkoztató Senf Pauli, amelyre már a helyi sajtó is felfigyelt, mintegy 150 kisboltnak és 10-15 étteremnek szállít Hamburgban, valamint más német, osztrák és svájci városokban. A nagy kereskedelmi láncokat kerüli, és – a start upok többségével ellentétben – nem akar növekedni.

Ha nagyobbak lennénk, akkor az egész elveszítené a személyes jellegét. Benne akarok lenni a gyártásban, a mindennapokban. Ez olyan, mint egy kis család

- mondja Osterholz. A Senf Pauli tehát  életmód és életfelfogás is. Zöld, alternatív, lokális; távol a nagy pénz és a hatalom világától.

Helyi kötődés

A lokális kötődést nem csak azt jelzi, hogy nagyrészt helyi piacra „termelnek”, hanem az is, hogy közvetlenül az észak-német gazdálkodóktól szerzik be az alapanyagot, azaz a mustármagot.

Mustármagok. (Privátbankár.hu/Wéber Balázs)

A többi beszállítóhoz szintén sokéves bizalom fűzi őket.

A megállapodáshoz elég  egy kézfogás.

Mindent helyben, kézzel vagy kis gépekkel csinálnak, kis mennyiségben, de magas minőségben; mesterséges adalékanyagot nem használnak. Terméktől függően párosítják a mustármagfajtákat az ecetfajtákkal, valamint a plusz hozzávalókkal – fokhagymával, fügével vagy éppen málnával. Egy új termék kifejlesztése akár egy évig is eltarthat.

Minden típusnak sajátos ízvilága van, amely többhetes érési folyamat során bontakozik ki teljes egészében. A kész terméket kézzel töltik üvegekbe, a matricázást – 600 darab/óra – ma már gép végzi.

A különlegességnek persze megvan az ára: egy kis üveg (110-160 milliliter) mustár 6,9 euróba, azaz 2300 forintba kerül.

Mustármustra. (Privátbankár.hu/Wéber Balázs)

Így is, úgy is nyer

Bár ez nem csak magyar, hanem talán még német mércével mérve is drágának tűnik, van rá kereslet. A cég tavaly tíz százalékkal növelte árbevételét, amely euróban kifejezve a hatszámjegyű zóna közepén mozog – Osterholz konkrét számot nem kívánt közölni –,  és kezdettől fogva nyereséges.

Bár ez kétségkívül fontos szempont, a lényeg mégsem ez. Vagy ahogy a mustárok szerelmese mondja:

Azért csinálom, hogy boldog legyek.

Kapcsolódó anyagok:
A srácok, akik milliókért adnak egy pár cipőt – Mesés manufaktúrák 1.
A bizniszbohóc, aki nagyon más akart lenni – Mesés manufaktúrák 3.