Klasszikus párosítás alakult ki a labdarúgó-világbajnokság elődöntőjében: Anglia és Argentína válogatottja csap össze egymással magyar idő szerint szerda este 9 órakor, Atlantában.
A két ország kapcsolata különleges, és a labdarúgáson kívül leginkább a Falkland-szigeteki háborúról ismert. A főként halászatból élő kis szigetvilágot az argentin haderő 1982-ben elfoglalta, az Egyesült Királyság tengeri flottája viszont három hét alatt kiűzte őket a területről. Argentína több mint negyven év elteltével sem mondott le az általuk Las Malvinasnak nevezett szigetekről, sőt az országhoz csatolnák a Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteket is, amelyeket szintén az Egyesült Királyság irányít. Különösen a halászattal és az olajkitermeléssel kapcsolatos szabályokon változtatnának a javukra.
Javier Milei jelenlegi argentin elnök szerint a Falkland-szigetek nem képezi tárgyalás alapját, a területet egyértelműen Argentína részének tekinti. A szigetlakók azonban nem így érzik: egy 2013 márciusában tartott népszavazáson 1513-an szavaztak a brit fennhatóság folytatása mellett, és mindössze hárman szerettek volna Argentínához tartozni. A Falkland-szigeteken egyébként alig háromezer ember él.
Eurószázmilliók forognak az átigazolási piacon
A politikai feszültségek mellett a két nemzet közötti gazdasági és pénzügyi különbségek is hatalmasak, ami a játékosok piaci értékében is megmutatkozik. Az argentin csapat értékét 807,5 millió euróra, az angol válogatottét 1 milliárd 360 millió euróra teszi a Transfermarkt. Ha az angol válogatott összértékét az öt legértékesebb játékos (Jude Bellingham, Declan Rice, Bukayo Saka, Morgan Rogers és Elliot Anderson) nélkül számítjuk, akkor is meghaladja az argentinokét.
A Transfermarkt ugyan mértékadónak számít a játékosok piaci értékének megállapításában, de a számaik sokszor csak hozzávetőlegesek. Például, a 75 millió euróra értékelt Elliot Andersonért több mint 135 millió eurónak megfelelő összeget fizetett a Manchester City a Newcastle Unitednek, ez az idei nyár eddigi legnagyobb igazolása. A kék manchesteri csapatnak jobb üzlet volt Marc Guéhi: a válogatott védő értéke jelenleg 70 millió euró, januárban ennek harmadát adták érte a Crystal Palace-nak.
Az angol balszélső, Anthony Gordon 65 millió eurót ér a Transfermarkt szerint, a Barcelona azonban 80 milliót sem sajnált érte. A válogatott legértékesebb játékosa Jude Bellingham, de szinte biztos, hogy ő még legalább három évig a Real Madridban fog játszani. A piaci értéke a Transfermarkt szerint 130 millió euró, a madridi csapat pedig
egymilliárd eurós kivásárlási záradékot tett a játékos 2029 júniusáig tartó szerződésére.
Ennyi pénzt még sosem fizettek ki egy labdarúgó játékjogáért. A rekordot a Paris Saint-Germain tartja: a katari tulajdonosok 2017 nyarán 222 millió eurót fizettek Neymarért és 180 millió eurót Kylian Mbappéért. A Neymarért fizetett összeg a Barcelona által megállapított kivásárlási záradék volt – a Real Madrid vélhetően ebből okulva ment biztosra Bellingham szerződésénél.
A legértékesebb argentin játékos, Julián Alvarez kivásárlási záradéka 500 millió euró, az Atletico Madrid ezért is mondott nemet könnyedén a városi rivális Real 150 millió eurós ajánlatára júniusban. A második legértékesebb argentin játékos, Enzo Fernandez árát szintén ilyen kikötés emelte az egekbe: a Chelsea kénytelen volt kifizetni a 121 millió eurós összeget a Benficának még 2023 januárjában. A Transfermarkt szerint a középpályás értéke jelenleg 90 millió euró.
Hatvan éve estek egymásnak
Az angol-argentin viszony nem volt mindig puskaporos, sőt a múlt század elején-közepén kimondottan jó volt. Az Argentínában letelepedő angolok kulturális hatása a mai napig érezhető: a dél-amerikai nép meriendája kísértetiesen hasonlít az angolok délutáni teázásához, az ország egyik legismertebb futballcsapata, a River Plate pedig jelenleg is az eredeti, angol nyelvű elnevezését használja.
A két ország labdarúgó-válogatottja eddig tizennégyszer játszott egymással: ötször a világbajnokságon, kilenc alkalommal pedig tét nélküli, barátságos mérkőzésen. A vb-ken három angol győzelem mellett egy döntetlen (argentin továbbjutással) és egy argentin siker a mérleg. A barátságos mérkőzésekkel együtt is az angolok tekinthetők jobbnak: hat győzelem és öt döntetlen mellett háromszor tudta legyőzni őket Argentína. A mérkőzések jellemzően kiegyenlítettek:
sosem volt két gólnál nagyobb különbség a csapatok között, 1980 óta pedig minden alkalommal legfeljebb egy gól döntött valamelyik fél javára.
Először a chilei, 1962-es világbajnokságon sorsolták egy csoportba a két országot, akkor Anglia 3-1-es győzelemmel továbbjutott, Argentína pedig kiesett. A csoportot Magyarország nyerte: Anglia 2-1-es és Bulgária 6-1-es legyőzése után Argentína ellen egy 0-0-s döntetlen is elég volt.
Négy évvel később Anglia volt a házigazda, és miután mindkét ország továbbjutott a csoportjából, a július 23-ai negyeddöntőben rögtön összetalálkoztak. Az argentin csapat akkori kapitánya, Antonio Rattín túl hevesen szólalkozott össze a spanyolul nem beszélő játékvezetővel, aki ezért már az első félidőben kiállította. Rattín hosszú percekig nem akart lemenni a pályáról, végül rendőrök vezették le, útközben pedig összegyűrte az angol címert ábrázoló szögletzászlót, amiért a szurkolók sörösdobozokat hajítottak felé. Sokan ehhez az esethez kötik a sárga és piros lapok bevezetését a labdarúgásban, amelyben valóban szerepe volt a játékosok és bírók közötti nyelvi különbségek áthidalásának.
Fotó: DepositPhotos.com
Az egykori argentin csapatkapitány 89 éves korában, idén július 10-én hunyt el – éppen azelőtt, hogy az elődöntő párosítása kialakult volna.
Az 1966-os mérkőzést Geoff Hurst fejesgóljával Anglia nyerte, az argentin játékosok szerint azonban a csatár lesen volt a beadás pillanatában. A lefújás után Alf Ramsey, az angolok szövetségi kapitánya megtiltotta, hogy mezt cseréljenek az argentin játékosokkal, a meccs utáni sajtótájékoztatón pedig állatoknak nevezte az ellenfél játékosait. A parázs mérkőzés nem vett el az angolok lendületéből, ekkor hozták össze a máig egyetlen világbajnoki győzelmüket.
Előbb Argentína, majd Beckham állt bosszút
A mexikói, 1986-os világbajnokságon szintén a negyeddöntőben nézett szembe egymással a két ország válogatottja. Az argentin szurkolók bosszúra szomjaztak a Falkland-szigetek elvesztése után, Mexikóváros utcáin többen összecsaptak az angol szurkolótáborral.
A gól nélküli első félidő után a futballtörténelem egyik legemlékezetesebb jelenete következett. Diego Maradona először kézzel ütötte a labdát az angolok hálójába, amelyet Ali Bin Nasszer játékvezető és a partjelzők sem vettek észre, ezzel megszerezte a vezetést a dél-amerikaiaknak. Néhány perccel később öt angol védő gyűrűjében végigvezette a pályán a labdát, a látványos szóló után pedig berúgta a második gólt.
A FIFA szavazásán a közönség utóbbit választotta az évszázad góljának.
Gary Lineker hiába szépített, Anglia végül nem tudott egyenlíteni, a visszavágás tehát sikerült. Argentína pedig a döntőt is megnyerte Nyugat-Németországgal szemben.
1998-ban szintén a csoportkör után találkozott a két csapat, de itt már 32 ország vett részt a világbajnokságon, az első kieséses mérkőzés tehát a nyolcaddöntő volt. A bíró már az első tíz percben kiosztott egy-egy büntetőt, amelyeket Gabriel Batistuta és Alan Shearer is értékesített. A 18 éves Michael Owen nem sokkal később Angliának szerzett vezetést, de Argentína még a félidő előtt kiegyenlített.
A szünet után néhány perccel az argentin csapatkapitány, Diego Simeone összeütközött David Beckhammel, aki a földön fekve visszarúgott ellenfelének. Beckhamet kiállította a bíró, ennek körülményeit az angolok azóta is vitatják. Simeone utólag elismerte, hogy rájátszott a sérülésre, és Beckham nem érdemelte meg a piros lapot.
Bár ezen a világbajnokságon érvényben volt az aranygól-szabály, az eredmény 120 perc után is 2-2 maradt. A büntetőpárbaj során az argentin kapus, Carlos Roa két angol lövést is kivédett, ezzel pedig továbbjuttatta csapatát a legjobb nyolc közé.
Az argentin győzelem jobban fizet a fogadóirodáknál
Az 1960-as évek két angol sikere után tehát két argentin továbbjutás következett, utoljára pedig a 2002-es világbajnokság „halálcsoportjában” játszottak tétmeccset egymással. A mérkőzés egyetlen gólját éppen David Beckham szerezte, Argentína végül a csoportból sem jutott tovább.
Az utolsó Anglia-Argentína barátságos mérkőzést 2005 novemberében, a genfi stadionban játszották: akkor Anglia 3-2-re nyert Michael Owen két kései fejesgóljával. A 18 éves Lionel Messi addigra ugyan már több vb-selejtezőn is magára húzhatta az argentin válogatott mezét, de José Pekerman szövetségi kapitány erre az alkalomra nem vitte magával. Érdekesség, hogy a jelenlegi angol válogatottból Kobbie Mainoo, és az eddig minden vb-meccsen pályán lévő balhátvéd, Nico O’Reilly éppen ebben az évben született.
A fogadóirodák ezúttal Anglia továbbjutására fizetnek kevesebb pénzt, tehát a brit sikerre látnak nagyobb esélyt. A szerdai mérkőzésen már úgy mehet ki a pályára a két csapat, hogy tudja, ki lesz az ellenfele a győztesnek és a vesztesnek: a másik ág Franciaország-Spanyolország mérkőzését kedd este rendezik Dallasban. A két mérkőzés vesztese szombat este játszhat a bronzéremért Miamiban (magyar idő szerint este 11 órakor), a győztesek pedig másnap New Jerseyben feszülhetnek egymásnak a világbajnoki trófeáért. A döntő magyar idő szerint este 9 órakor kezdődik.
Saját biztonságukba is beruháznak ezzel a norvég miniszterelnök szerint. 
