Kínában 9,6 százalékkal nőtt az ipari kibocsátás májusban tavaly májushoz képest. Az adat ugyan nagyobb, mint az áprilisi 9,3 százalék, viszont elmarad a 9,9 százalékos előrejelzéstől. A városi övezetekben lassulásnak indult a beruházások száma, míg a január-április időszakban 20,2 százalékos, addig január-május között 20,1 százalékos volt az emelkedés. Ez utóbbi adat ugyanakkor felülmúlta a 20 százalékos növekedésről szóló jóslatot.

A vártnál kisebb volt az árnyomás növekedése is májusban, mind a termelői, mind a fogyasztói árszínvonal-emelkedés alulmúlta a várakozásokat. A fogyasztói infláció 3 százalékra lassult az áprilisi 3,4 százalékról, míg a termelői infláció esetében már 1,4 százalékos deflációt mértek, az áprilisi 0,7 százalékos csökkenés után. Az előrejelzésekben 3,2 százalékos fogyasztói infláció emelkedés és mindössze 1,1 százalékos termelői árszínvonal-csökkenés szerepelt.

A MarketWatch idézi a Bank of America-Merrill Lynch elemzőjét, aki szerint a vártnál jobban csökkenő infláció további teret nyithat a későbbi monetáris enyhítésnek. Múlt héten a kínai központi bank nagy meglepetésre négy év szünet után kamatot vágott, erősítve ezzel az aggodalmakat, amelyek szerint az eddig gondoltnál drasztikusabb lépésekre lesz szükség a kemény kínai landolás megállítására. Az elemző szerint a kínai fogyasztói árak a nyár folyamán még meredekebb esésnek indulhatnak, elsősorban az európai adósságválság függvényében, aztán augusztustól lehet számítani némi javulásra.

A kínai központi bank egyelőre nem tett utalást további enyhítésre. A kamatvágás eszközével ritkábban operálnak, ezért az elemzők nagy része szerint inkább arra lehet számítani, hogy a tovább csökkentik a bankok kötelező tartalékolási rátáját, ezzel juttatva több pénzt a hitelpiacra. Az elmúlt években a kínai kereslet, az ipar robusztus fejlődése és a kínai állam kötvényvásárlásai jelentős erővel tompították a krízis hatásait, ugyanakkor az elmúlt hónapokban egyre erősödik a félelem, hogy a kínai gazdaság sem elég egyedül, hogy megtartsa az amerikai és európai válságok által tépázott világgazdaságot, ennek jelei pedig már egyértelműen látszanak a kínai lassulást mutató adatokban. Ennél sokkal nagyobb gond ráadásul, hogy a kínai önkormányzati szektor hihetetlen mértékben el van adósodva, aminek pontos állapotát ugyanakkor nem látni a kínai politikai berendezkedés miatt.