Az orosz Roszatom jelenleg 15 országgal folytatunk tárgyalásokat körülbelül 50 új nukleáris projekt megvalósításáról – jelentette be Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott találkozóján.
Nincs versenytársunk szerte a világon – emelte ki a gigacég vezetője az orosz Pravda cikke szerint.
Elmondása szerint jelenleg 28 különböző kapacitású erőművi blokkot építenek kilenc külföldi országban: Fehéroroszországban, Üzbegisztánban, Indiában, Kínában, Törökországban, Egyiptomban, Iránban, Bangladesben és Magyarországon.
Emellett megállapodásokat írtak alá további 17 erőművi blokk építésére hat országban (Vietnám, Kazahsztán, Üzbegisztán, Mianmar, Kirgizisztán és Etiópia). Hozzátette, hogy hamarosan a kínai tienwani nukleáris komplexum mind a nyolc blokkja üzemelni fog, ezzel a világ legnagyobb atomerőművévé válik.
Fotó: Wikipédia/A.Savin
Nem lehet csak úgy elfelejteni
„A Roszatom ezen munkájának jelentősége abban rejlik, hogy egy atomerőművet nem lehet csak úgy megvenni és aztán elfelejteni. A partnerország hűséget fogad Oroszországnak az erőmű teljes életciklusa alatt, gyakorlatilag örökre – kommentálta a vezérigazgató a megrendelések politikai hátterét.
Az erőművek nagy részét orosz állami hitelekből építik, de ezt a pénzt aztán kamatostól visszakapja Oroszország, az árameladásokból származó devizabevételek, vagy közvetlen karbantartási-üzemeltetési költségek kifizetésének formájában.
Olcsóbban, versenyképesen, gyorsabban
Putyin célul tűzte ki az olyan szabványos energiatermelő egységek sorozatgyártását, amelyek „futószalagon” szerelhetők össze. Ez a komplett gyártósor magában foglal egy digitális modellező platformot is, amely lehetővé teszi az atomerőművek építését bármely régióban, csak a helyi éghajlati és szeizmikus viszonyokhoz kell alkalmazkodni. Ez 20 százalékkal csökkenti az építési időt és az anyagköltségeket.
Egy ilyen erőmű képes ellenállni egy 400 tonnás repülőgép közvetlen becsapódásának, egy 9-es erősségű földrengésnek vagy egy erős hurrikánnak. A reaktor alatt egy speciális medencét telepítettek, amelybe baleset esetén a lehűtött nukleáris üzemanyag folyik, és biztonságosan el lesz zárva. Teljes áramkimaradás esetén a passzív hűtőrendszerek képesek lesznek 72 órán át hűteni a reaktort a levegő és a víz természetes cirkulációja révén.
Nukleáris jégtörők is épülnek
Egy másik terület, amelyet Putyin kiemelt, a tengeri reaktorok evolúciója nukleáris jégtörők számára. Ezeket a kis teljesítményű erőműveket (akár 100-300 MW-ig) előre gyártott, szállítható funkcionális modulokból szerelik össze. A reaktoregységet magas készültségi állapotban szállítják a helyszínre, ami drámaian felgyorsítja a telepítést. Hasonló atomerőművet építenek Jakutföldön, amelynek indulását 2028-ra tervezik). Ugyancsak négy RITM-400 reaktorral felszerelt egységet terveznek Norilszkban.
Oroszország belföldön 2045-re körülbelül 30 GW új nukleáris kapacitás üzembe helyezését tervezi, 38 új erőművi blokk építésével, elsősorban az Urálban, Szibériában és a Távol-Keleten, hogy az atomenergia-termelés arányát az energiaszektoron belül az országban 25 százalékra növelje.
Az atomerőmű maga dolgozza fel a hulladékot és alakítja át üzemanyaggá
A találkozón a gyorsneutronos reaktorok fejlesztésének kérdését is megvitatták. Bár ezek nem részei a jelenlegi tömeggyártási folyamatnak, stratégiai jelentőséggel bírnak.
A jól ismert Bjelojarszki Atomerőmű mellett szerepel a Proriv projekt, amely az innovatív BREST-OD-300 reaktort foglalja magában, és amelyet Szeverszkben, Tomszk megyében valósítanak meg. A projekt a berendezés telepítésének utolsó szakaszához közeledik, az üzembe helyezés 2030-ra van kitűzve.
Még mindig folyik az új technológia tesztelése, amelynek fontos része a teljes autonómia és a zárt nukleáris üzemanyagciklus. Ilyen esetekben az atomerőmű maga dolgozza fel a hulladékot, és alakítja át új üzemanyaggá). A projekt még kísérleti szakaszban van, de ezen keresztül építi fel Oroszország a negyedik generációs nukleáris technológiai paradigmát.
Egy korábbi orosz szövetségi tisztségviselőt választottak elnökké Dél-Oszétiában, a Grúziától elszakadt, Oroszország által támogatott régióban. 
