A konzervatív Die Welt az akkori eseményeket felidézve emlékeztetet: Magyarország a keleti tömbben már régóta különleges szerepet töltött be, s már viszonylag korán olyan lépéseket határozott el, amelyek az NDK-ban elképzelhetetlenek voltak. Ezek közé tartoztak a piacgazdasági struktúrák, valamint a viszonylag akadálytalan utazási lehetőségek. 1987-ben további reformok következtek - írta a lap, utalva arra, hogy a Magyar Demokrata Fórummal létrejött az első ellenzéki párt. Egy évvel később pedig a kommunista reformerek vették át a hatalmat, s egyikük, Pozsgay Imre a határberendezéseket már 1988-ban "történelmileg, politikailag és műszakilag" elavultnak nevezte.
Az újság beszámolt arról, hogy 1989 januárjában felgyorsultak az események. A magyar vezetés - mint írta - feladta hatalmi monopóliumát, szabad választásokat ígért, s ezzel törvényesítette a demokratikus törekvéseket. A politikai bizottság február 28-án határozta el a nyugati határon elhelyezett jelzőberendezések eltávolítását. Németh Miklós miniszterelnök pedig Moszkvába utazott, hogy a tervezett lépésekről tájékoztassa a Kreml vezetőjét, Mihail Gorbacsovot. Németh az elavult határberendezések korszerűsítéséhez szükséges pénz hiányával érvelt, s elhallgatta a politikai okokat. Gorbacsov pedig biztosította őt arról, hogy a Szovjetunió nem fog beavatkozni - idézte fel az akkori eseményeket a Die Welt.
Az újság a továbbiakban arról írt, hogy az NDK akkori vezetői nem értették meg a helyzetet. A határzár lebontásával kapcsolatos lépéseket csupán "kozmetikai intézkedésként" értékelték, s úgy ítélték meg, hogy Magyarország továbbra is gondoskodni fog a határ biztonságáról. A Die Welt ezt követően arra emlékeztetett, hogy június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter jelképesen is átvágta a vasfüggönyt, az első lépés azonban - mint írta - 1989. május 2-án történt.
"Szimbolikus lépés volt"
A Süddeutsche Zeitung már írásának címében kiemelte, hogy a szabadság a legolcsóbb megoldás volt. A liberális újság a Die Welthez hasonlóan ugyancsak szólt arról: a döntésben szerepet játszott az is, hogy a határzár túl sokba került. A lap emlékeztetetett ugyanakkor arra, hogy "a kommunizmus legvidámabb barakkjának" számító Magyarország már régóta a liberalizálás és a demokratizálás éllovasa volt. Az újság beszámolt a május 2-át megelőző eseményekről, emlékeztetve szintén arra, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága már február 28-án ajánlotta a kormánynak a vasfüggöny - "költségokokból" történő - megszüntetését. S "a fordulatot végrehajtó magyar rezsim" reformer tagjai már februárban kijelentették: "Budapest nem érzi magát hivatottnak arra, hogy idegen országok polgárait őrizze." A határőrség számára korábban elrendelt tűzparancsot ezért visszavonták, lőfegyvert csak rendkívüli esetben lehetett használni, menekülési kísérlet megakadályozására azonban többet már nem.
Erich Honecker, az NDK akkori párt- és állami vezetője, valamint a román Nicolae Ceausescu hiába követelte a Varsói Szerződéstől, hogy katonailag avatkozzon be Magyarországon - írta a német lap, utalva arra, hogy a Szovjetunióban akkor már Mihail Gorbacsov irányításával a "glasznoszty és a peresztrojka" uralkodott.
Végezetül a lap emlékeztetett: a vasfüggöny szimbolikus átvágása Horn Gyula és Alois Mock által a világ számos országából érkezett újságírók előtt 1989 június 27-én már csak egy pótlólagos "fotózási alkalom" volt, hisz abban az időben a hosszú időn át oly fenyegetőnek számító osztrák-magyar határzár már csupán egy 40 kilométeres szakaszon létezett.
Válság nélkül bezzeg kellettünk a Nyugatnak?
Cserbenhagyásos gázolásra készül az EU?
Másodosztályúak lettünk az unióban
MTI
2026 jól indult, de nehogy tiszavirág-életű legyen a feltámadás. 
