Ha esetleg valaki a magyarországi választási izgalmak miatt lemaradt volna róla: Donald Trump, aki hetek óta követeli Irántól a Hormuzi-szoros megnyitását, vasárnap bejelentette:
„Az amerikai haditengerészet megkezdi minden és bármilyen, a Hormuzi-szorosba befelé tartó vagy azt elhagyó hajó BLOKÁDJÁT”.
Szokás szerint aztán tisztviselői igyekeztek pontosítani, mire is gondolt az amerikai elnök. Az amerikai haderő főparancsnoksága később például közölte, hogy a blokád valójában nem minden hajóra, csak az Iránból érkezőkre és Iránba tartókra fog vonatkozni, bár némi zavar azért így is van, hiszen Trump azt is leírta, hogy
„senki nem fog biztonságban közlekedni a nyílt tengereken, aki illegális díjat fizet”,
utalva ezzel arra, hogy egyes hajók az irániak által kivetett „áthaladási díjat” megfizetve tudtak az elmúlt napokban áthaladni a szoroson. Ezek viszont egyáltalán nem kizárólag iráni kikötőkbe tartó és onnan kifutó hajók voltak.
Az viszont kiderült, hogy a blokád hétfőn, magyar idő szerint 15 órától lép életbe, és nemcsak a Hormuzi-szorosra, de az attól délkeletre található, az Ománi-öböl partjain fekvő iráni kikötőkre is vonatkozni fog.
A lépés mindenesetre válasz arra, hogy a J. D. Vance alelnök vezette amerikai tárgyalódelegáció üres kézzel indult haza Pakisztánból vasárnap, miután „összeomlottak” az iráni delegációval folytatott tárgyalások, és a kéthetes tűzszünetet felváltó tartósabb megegyezés egyelőre nincs a láthatáron.
Keddre aztán valóban életbe is lépett a blokád.
„Bármilyen a blokád alá vett területre felhatalmazás nélkül belépő vagy azt elhagyó hajó elfogás, eltérítés és elfoglalás alanya lehet. A blokád nem érinti a nem iráni célállomásokról érkező vagy oda tartó semleges forgalom áthaladását a Hormuzi-szoroson”
– szólt az amerikai haderő közleménye a régióban haladó hajókhoz. A Wall Street Journal szerint egyelőre 15 amerikai hadihajó vesz részt a műveletben.
Azonban a bizonytalanság miatt kedd délutánra a hírek szerint teljesen leállt a forgalom a szorosban, igaz szerdán már arról írt a Reuters, hogy három tanker is áthaladt a szoroson a blokád életbe lépése óta, köztük az Egyesült Államok Iránra kivetett szankciós listáján szereplő hajók is.
A pénztárca Irán gyenge pontja?
Trump célja az lehet, hogy katonai helyett gazdasági eszközökkel kényszerítse – ha talán már nem is térdre – Iránt egy számára is elfogadható és valamiféle győzelemként kommunikálható kompromisszumra.
Csakhogy ez az elemzők szerint nem lesz egyszerű. Az persze tény, hogy Iránnak komoly bevételkiesést jelentene egy ilyen blokád, eddig ugyanis az iráni vagy Iránnal ilyen-olyan módon megegyező országok és hajózási társaságok hajói a háború ellenére többé-kevésbé szabadon közlekedhettek ott. És szállíthattak például iráni olajat a világpiacra, ráadásul a Hormuzi-szoros lezárása miatt kialakult helyzetben a korábbiaknál jóval magasabb áron.
Azonban ez mindenképpen jókora fordulat a korábbi amerikai stratégiához képest, ami ugyebár a szoros megnyitására és ezzel minél több, a Perzsa-öbölből származó olaj és gáz a világpiacra juttatására, és ezáltal az árak letörésére koncentrált. Mi több, az Egyesült Államok korábban még az iráni olajra vonatkozó szankciókat is ideiglenesen felfüggesztette, ugyanebből a célból. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter korábban azt is nyilatkozta, hogy a globális ellátás javítása érdekében engedik az iráni tankereket áthaladni a szoroson.
Fotó: National Museum of the US Navy/Wikimedia
Egyes elemzők korábban is arra figyelmeztettek, hogy ez hiba, mivel végső soron az olajexport teszi lehetővé a már a háború előtt is komoly gazdasági nehézségekkel küszködő iráni rezsimnek a háború finanszírozását.
„Az elmúlt napokban az irániak voltak az EGYETLENEK, akik profitáltak az öböl forgalmából”
– írta James Stavridis, nyugalmazott amerikai admirális, majd hozzátette, hogy amerikai szempontból ez a lépés nem fog rontani a helyzeten ahhoz képest, hogy Irán „túszul ejtette” a Hormuzi-szorost.
Nem egyszerű feladat
De valóban meg lehet így törni Iránt? Ehhez két alapvető kérdésre kellene választ adni.
Az egyik az, hogy mennyire megvalósítható egy ilyen blokád. Tény persze, hogy az amerikai haditengerészet meg tudja oldani, hogy a Hormuzi-szoroson – vagy éppen az Ománi-öböl vizein – egyetlen hajó se tudjon keresztülhaladni, amely nem kért külön engedélyt erre. Csakhogy amennyiben nem akarnak mondjuk tényleg tüzet nyitni fegyvertelen kereskedelmi hajókra, akkor nem lesz olyan egyszerű betartatni ezt a blokádot, ha lesznek hajók, amelyek megpróbálják kijátszani.
Minden ilyen hajót feltartóztat majd az amerikai haditengerészet? Vagy esetleg tengerészgyalogosokkal veszi át felettük a hatalmat? És ha ez nem működik, akkor kiadják a tűzparancsot? És mi van akkor, ha a szóban forgó hajó Kínának, esetleg Indiának szállít olajat? Vagy olyan, elvileg az Egyesült Államokkal szövetségben álló országoknak, mint Dél-Korea vagy Japán?
A nemzetközi jog lehetővé teszi háborúban álló feleknek, hogy megállítsanak és átvizsgáljanak akár harmadik országokhoz tartozó, magántulajdonban álló hajókat is, de szakértők szerint már a hajókat szemmel tartani sem lesz egyszerű, mivel az Iránból és Iránba érkező vízi járművek gyakran a Perzsa-öböl más kikötőit adják meg induló- vagy célállomásnak, jeladóikat pedig kikapcsolják.
Kemény válasz jöhet
És mit lép minderre Irán? Az borítékolható, hogy a blokádot fenntartó amerikai hadihajóknak tartania kell majd iráni támadásoktól. A perzsa államnak aknái vannak a Hormuzi-szorosban, partjain pedig drónok és rakéták állnak készenlétben. És nemcsak az amerikai hajókat, hanem a szoros környékén és az öbölben tartózkodó más hajókat is támadni kezdhetik, további fennakadásokat okozva a tengeri szállításban és pánikot a nemzetközi piacokon.
„Őszintén azt gondolom, hogy ha ezt elkezdjük megcsinálni, Iránnak lesz valamilyen válasza”
– mondja Gary Roughead, nyugalmazott admirális, az amerikai haditengerészet műveleteinek korábbi parancsnoka.
Ki bírja tovább?
Az mindenesetre világosan látszik, hogy az amerikai blokád valószínűleg nem fog gyors megoldást kínálni a helyzetre.
„Trump gyors megoldást akar. A valóság ezzel szemben az, hogy ez egy egyedül nehezen megvalósítható küldetés és közép- vagy hosszútávon valószínűleg nem fenntartható”
– mutat rá Dana Stroul, korábbi vezető Pentagon-tisztviselő.
És itt jön a másik nagy kérdés, amely – ahogy az izraeli-amerikai légierő és légvédelem, valamint az iráni drónok és rakéták párbaja esetében is – megint az lesz: ki bírja tovább?
A Trump által eddig sok eszközzel letörni próbált olajárak már hétfőn újra jócskán megugrottak a hírekre. Ez újabb komoly károkat fog okozni a világgazdaságnak, és még ahol olajhiány nincs is – mint az Egyesült Államokban –, a közvetett hatásokat ott is még jobban meg fogják érezni. De önmagában a blokád fenntartása is sok-sok hadihajó állandó jelenlétét, következésképpen naponta minimum dollármilliókban mérhető pluszkiadást okoz az amerikai haderőnek.
Az amerikai elnök vasárnap már arról beszélt, hogy az üzemanyagárak még novemberig is magasan maradhatnak, márpedig ez jelentősen csökkentheti a republikánusok esélyeit a sorsdöntő félidős, novemberi választásokon. Emiatt saját környezetéből is komoly nyomás helyeződhet Trumpra, hogy minél előbb, akár kompromisszumot is vállalva rendezze a Hormuzi-szoros ügyét.
A másik oldalon Iránnak is súlyos problémákat okozhat a blokád – de vajon gyorsabban fogy el az ő pénzük, minthogy a világgazdaság még az eddiginél is nagyobb problémákkal szembesülne?
Irán mindenesetre keményen reagált a blokád hírére.
„Nulla leckét tanultak. A jóindulat jóindulatot szül. A gyűlölködés gyűlölködést szül”
– fogalmazott Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter, hozzátéve hogy közel voltak Iszlámábádban egy megállapodáshoz, hogy aztán „arrébb tett céltáblákkal, maximlizmussal és blokáddal” találkozzanak.
Mohammad Bagher Ghalibaf, az iráni parlament elnöke pedig a Washington környéki (a háború előtti időszakhoz képest már amúgy is jelentősen megemelkedett) üzemanyagárak térképét posztolta ki közösségi oldalára, így kommentálva azokat:
„Élvezzétek ki a mostani tankolási árakat. Az úgynezvezett ’blokáddal’ hamarosan nosztalgikusan fogtok gondolni a 4-5 dolláros benzinárakra.”
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
