Ahogy az egész világon, természetesen az Egyesült Államokban is nagy figyelem övezte a vasárnapi magyar országgyűlési választásokat. Ha másért nem is, Donald Trump amerikai elnök és Orbán Viktor jó viszonya, egyes intézkedéseik közti párhuzamok, valamint J. D. Vance alelnök a választási kampány finisében tett budapesti látogatása miatt.
Ennek megfelelően az Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP súlyos vereségének hírére adott reakciók tónusa is elég egyértelműen különbözött a két nagy amerikai párt, a Republikánus és a Demokrata Párt politikusait tekintve.
„Figyelj, Donald Trump. Az önjelölt diktátorok nem érzik meg, ha már nem látják őket szívesen”
– mondta Chuck Schumer, a szenátus demokrata párti frakcióvezetője.
„A szélsőjobboldali autokrata, Orbán Viktor elvesztette a választást. Trump talpnyalói és a MAGA szélsőségesei a következők a kongresszusban novemberben” – utalt a közelgő félidős amerikai választásokra Hakeem Jeffries, a kongresszus demokrata frakciójának vezetője.
A demokrata párti Barack Obama, volt amerikai elnök ugyanakkor kifejezetten örül Magyar Péter sikerének, és a demokrácia győzelmének nevezte azt.
The victory of the opposition in Hungary yesterday, like the Polish election in 2023, is a victory for democracy, not just in Europe but around the world. Most of all, it’s a testament to the resilience and determination of the Hungarian people – and a reminder to all of us to…
— Barack Obama (@BarackObama) April 13, 2026
Republikánus körökből is érkeztek azért kevésbé lelkes, de pozitív hangok, amelyek főleg Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin orosz elnök szoros viszonyára utalva üdvözölték a magyarországi eredményt.
Roger Wicker Mississippi állam egyik republikánus szenátora szerint például a választás eredménye megmutatta, hogy a magyar nép elutasítja „Vlagyimir Putyin rosszindulatú befolyását”, és a „maga jövőjéről akar dönteni”.
Elon Musk viszont nem finomkodott:
„A Soros Szervezet átvette a hatalmat Magyarországon”
– írta az X-en.
The Soros and Clintons are celebrating Viktor Orban’s defeat in Hungarian elections.
— Ethan Levins (@EthanLevins2) April 13, 2026
Hungary lost their independence today. pic.twitter.com/aNb6iv7jF9
Trump maga magyar idő szerint hétfő délelőttig nem szólalt meg Orbán Viktor vereségével kapcsolatban, noha többször is posztolt különböző témákban, például az orosz-ukrán háború kérdésében is.
Védőpajzs, szankciómentesség – mi lesz?
Érdekes kérdés lehet, hogy mi lesz a sorsa azoknak a megállapodásoknak, amelyeket az Orbán-kormány és a Trump-adminisztráció kötött. Emlékezhetünk, hogy az orosz olajra vonatkozó amerikai szankciók alóli mentességről Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy az egy személyes megállapodás, amely addig lesz érvényben, míg ő Magyarország, Donald Trump pedig az Egyesült Államok élén áll.
Igaz, azóta az iráni háború és a Hormuzi-szoros lezárása átírta a helyzetet: az amerikai vezetés – egyelőre ideiglenesen – enyhített az orosz olajra vonatkozó szankciókon, hogy ezzel is enyhítse az olaj- és energiaválság hatásait, nem utolsósorban a világpiaci árakat követő amerikai üzemanyagár-emelkedést, amely komoly hatással lehet a republikánusok novemberi esélyeire is.
Felmerülhet még a titokzatos „pénzügyi védőpajzs” sorsa is, amelyről ellentétes információk jelentek meg: az Orbán-kormány képviselői ragaszkodtak ahhoz, hogy létezik, míg Trump maga korábban azt mondta, „Orbán Viktor kért, de nem kapott” ilyet. Múlt héten ugyanakkor arról beszélt, hogy készen áll „az Egyesült Államok teljes gazdasági hatalmát a magyar gazdaság megerősítése érdekében felhasználni”, ha Orbán Viktor győz.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán
J. D. Vance Budapesten múlt héten pedig azt mondta, hogy Orbán győzelmét várják, de készek együttműködni bárkivel, és „az amerikai-magyar kapcsolatok aranykora” egy másik magyar kormány vezetése alatt is folytatódna.
Tanulhatnának Magyar Pétertől
A Politico észak-amerikai szerkesztőségének vezető szerkesztője, Alexander Burns a magyar eredményekről közölt jegyzetében arról ír, hogy az amerikaiak számára is fontos tanulságokkal kellene szolgáljon Orbán Viktor veresége.
Ez ugyanis egyértelműen a MAGA-stílusú politizálás veresége, és meg kellene hogy mutassa Trumpnak, illetve a következő republikánus elnökjelöltségre esélyes Vance-nek, hogy az „illiberális demokráciának” megvannak a korlátai.
Burns szerint azonban elsősorban a demokrata párti politikusoknak lenne mit tanulniuk a Magyarországon történtekből. Szerinte ugyanis Magyar Péter győzelme beilleszthető egy mintába, amelynek része például Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, Emmanuel Macron francia elnök, vagy éppen Javier Milei argentin elnök, de Rob Jetten holland miniszterelnök is.
Ők mind új politikai mozgalmakat alapítva léptek az országos politika színpadára, hogy aztán a hagyományos nagy pártokat megelőzve, sőt adott esetben megsemmisítve kerüljenek hatalomra. Sőt, Burns e jelenséghez sorolja magát Trumpot, illetve Mark Carney kanadai miniszterelnököt is, akik nem kívülről bontották szét a megszokott kereteket, hanem belülről – de mégiscsak felforgatták hazájuk politikai életét, és rövid idő alatt, a hagyományos politikai eliten kívülről érkezve jutottak a csúcsra.
Belülről kell bomlasztani?
Burns szerint ugyan a Magyar Péter- vagy Giorgia Meloni-féle út – tehát egy új párt alapítása és néhány év alatt választási győzelemre vezetése – nem járható a teljesen a két nagy párt versengésére épülő amerikai politikai rendszerben, pont Trump mutatta azt meg, hogy lehetséges „belülről felzabálni” egy nagy pártot, közvetlenül a szavazók erőteljes támogatására építve a hagyományos politikai elit ellenében.
De valami hasonlót vitt végbe szinte homlokegyenest ellentétes ideológiai irányból a választások előtt lesajnált Mark Carney kanadai miniszterelnök is, aki a kanadai Liberális Pártot állította a feje tetejére annyira, hogy a választók Justin Trudeau népszerűtlen kormányzását is megbocsátva szavaztak neki bizalmat.
Ehhez képest a Demokrata Párt elitje ellenállt ezeknek a folyamatoknak, és immár 2016 óta mindig a kockázatmentesnek tartott utat választotta, először Hillary Clinton, majd Joe Biden 2020-as jelöltségével, hogy aztán Kamala Harris 2024-es, balul elsült és a valódi verseny látszatát is kerülő elnökjelöltségével koronázza meg a folyamatot. Márpedig ez a fajta, a rendet és a konformizmust díjazó politikai kultúra, a „járt utat járatlanért el ne hagyj” típusú gondolkodás teljesen aszinkronban áll a világ nyugati, demokratikus felén is tapasztalható, politikai, társadalmi és gazdasági felfordulás korával Burns szerint.
A szerző azt is hozzáteszi, hogy a tanulságokat a republikánusoknak is érdemes levonniuk, és saját érdekükben nem kellene a demokrata pártiak Joe Bidennel elkövetett hibájába esniük, és arra várniuk, hogy egy nyolcvanas éveit taposó elnök nevezze meg saját utódját.
„Trump legerősebb utódja – akármelyik pártból – nem egy, a politikai szamárlétrát kijáró, az ő idejére várakozó ember lehet, hanem valaki, aki kész magáénak követelni a szerepet felforgatáson és harcias kiálláson keresztül”
– zárja sorait Burns.
