Nagyon úgy tűnik, hogy az Ománi-öböl felett hétfőn lelőtt amerikai Apache harci helikopter sorsa újra belobbantotta az iráni-amerikai-izraeli konfliktust. Csütörtök délután Donald Trump már arról posztolt, hogy az Egyesült Államok „nagyon keményen” fog lecsapni Iránra még aznap este, és hogy az amerikai erők a közeljövőben megszállhatják az iráni energiaexport szempontjából kulcsfontosságú Kharg-szigetet is. (Aztán később bejelentette, hogy „elhalasztják” a csapást.)
Azt még egyelőre nem tudjuk, pontosan mi okozta a Hormuzi-szoros környékén járőröző helikopter vesztét. Egy amerikai tisztviselő arról beszélt az Axiosnak, hogy az első vizsgálatok szerint egy iráni drón találta el a helikoptert, de hozzátette, azt még nem tudták megállapítani, szándékosan történt-e az ütközés.
Elképzelhető ugyanis, hogy az Apache mondjuk éppen iráni drónokra (is) vadászott, és az elfogómanőverbe csúszott valami hiba, netalán teljesen véletlenül találkozott a két eszköz a tenger felett (bár ennek az esélye azért elég kicsi, de nem nulla).
Fotó: US Navy
Az irániak azonban rendelkeznek „lebegő” (tehát egy adott terület felett célpontra várakozva köröző, majd ellenséges eszköz észlelése esetén akcióba lépő) légvédelmi fegyverekkel is. Ezen kívül az iráni haditengerészet egyes dróncsónakjait is fel lehet szerelni vállról indítható kategóriába tartozó légvédelmi rakétákkal (ahogy ezt a Fekete-tengeren Ukrajna is sikerrel alkalmazta orosz eszközök, elsősorban a kérdéses Apache-hoz hasonló feladatokat ellátó helikopterek ellen).
Történelmi mentőakció
Az viszont biztos, hogy az amerikai helikopter kétfős személyzete jól van. Ráadásul olyan módon kerültek biztonságba, ahogyan még senki a világtörténelem folyamán. A két pilótát ugyanis nem a „hagyományos” módon, azaz egy hajóval vagy egy másik helikopterrel szedték ki a vízből, hanem egy dróncsónakkal.
Az „autonóm felszíni vízi jármű” (Autonomus Surface Vessel – ASV) felvette a szerencsétlenül járt, a víz felszínén lebegő pilótákat, majd egy másik helyszínre vitte őket, ahol aztán egy helikopter fedélzetére emelték és biztonságos helyre szállították őket. A pilóták nagyjából két órát töltöttek a vízben.
A mentőakcióban kulcsszerepet játszó ASV egy Saronic Corsair volt, egy formájában motorcsónakra emlékeztető, közel 7,5 méter hosszú jármű. A szerkezet 1850 kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, maximális sebessége pedig meghaladja az óránként 60 kilométert, és 450 kilogramm hasznos terhet képes szállítani.
A modellt 2024-ben mutatták be, az amerikai haderő pedig idén március végén vezényelt ilyeneket az iráni hadszíntér közelébe a haditengerészet 59. harccsoportjának keretében. Ezt a bahreini központú alakulatot 2021 őszén kifejezetten arra a célra állították fel, hogy autonóm eszközöket és mesterséges intelligenciát használó megoldásokat teszteljen és vessen be a közel-keleti régió vizeinek hatékonyabb ellenőrzése érdekében.
Fotó: Saronic
A Corsaireket is ennek az erőfeszítésnek a keretében szállították a hadszíntérre. Azt nem tudni, hogy a harccsoport hány ilyen csónakkal rendelkezik, de a képek és videófelvételek alapján ezek egyelőre kizárólag megfigyelési és felderítési küldetésekre vannak felszerelve. Kamerák, kommunikációs eszközök és egy kereskedelmi forgalomban is kapható radar segít a Corsaireknek – és persze irányítóiknak – szemmel tartani a gyanús és szokványos mozgásokat.
A Saronic képviselői korábban beszéltek arról, hogy a csónakok felszerelhetők lehetnek más küldetésekhez alkalmas eszközökkel is, például drónok és „lebegő lőszerek” indítását lehetővé tévő kilövőegységekkel is.
Rajokban is dolgozhatnak
A Corsair nagyfokú autonómiával képes ellátni feladatait, akár egyesével, akár rajban bevetve.
„Redundáns kommunikációs megoldások és passzív megfigyelési képességek bevetésével a Corsair autonóm módon képes azonosítani, bemérni, követni és elfogni célpontokat kétséges ellenőrzésű és kommunikációs nehézségektől sújtott környezetekben”
– fogalmaz a gyártó közleménye.
Pontosan ilyen környezetnek számít a Hormuzi-szoros környéke, ahol az elektronikus hadviselési eszközök jelenléte miatt a kommunikáció akadozhat, az iráni fegyverek pedig folyamatos veszélyt jelentenek, különösen a partok közelében. A Corsair például tökéletesen alkalmas arra a feladatra, hogy felfedezze, megfigyelje és kövesse a feltételezhetően iráni kikötőkbe tartó „árnyékhajókat”, amelyeket az amerikai haditengerészet fel akar tartóztatni.
Fotó: Saronic
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy ebben az esetben a Corsair „egyedül” találta-e meg a lelőtt gép pilótáit, vagy más eszközök adatai alapján vezették a helyszínre, és hogy odaérve mennyire volt szükség távirányításra, hogy a pilótákat felvegye a fedélzetre.
„Amikor kutatási-mentési feladatról van szó, a legjobb eszközt használod, amely a legközelebb van és a leggyorsabb, és ebben az esetben is ez volt a helyzet. Már gyakoroltuk ezt a szcenáriót korábban, de nem feltétlenül pontosan ebben a formában”
– nyilatkozta Tim Hawkins, az amerikai központi parancsnokság szóvivője.
Ez a jövő?
Az éles körülmények közepette történt sikeres bevetés mindenesetre jót tehet mind a Corsair, mind a gyártó Saronic ázsiójának az amerikai haderőnél. Miután az ukránok oly nagy sikerrel alkalmazták a tengeri drónokat az orosz haditengerészet ellen a Fekete-tengeren, sokan felhívták rá a figyelmet, hogy az amerikaiak mintha – a légi drónokhoz hasonlóan – kicsit belealudtak volna az ilyen eszközök fejlesztésébe és alkalmazásába.
Ám ez az eset is mutatja, hogy azért az amerikaiak is haladnak a korral. Igaz, azt nem tudjuk, hogy az orosz tengerészeket terrorizáló, darabonként nagyjából 250-350 ezer dollárba kerül ukrán Magura vagy Sea Baby drónokhoz képest a Corsair mennyibe kerül. A Saronic tavaly decemberben egy 392 millió dolláros szerződést kapott a haditengerészettől – csak éppen nem tudjuk, hogy ez hány darab drónra vonatkozik.
A cég mindenesetre egy jóval nagyobb drónhajót is épít. A Marauder közel 55 méter hosszú, több mint 7500 kilométer a hatótávolsága, és 150 tonnányi hasznos terhet szállíthat, akár standard konténerekbe szerelt fegyvereket is. A Marauder egyelőre az értékelés fázisnál tart a haditengerészetnél, de látva a Corsair sikerét, és azt, hogy a Corsair igencsak gyorsan eljutott a prototípus-fázistól az éles bevetésig, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy nemsokára már a Marauder első sikeréről is írhatunk.
