Donald Trump és Hszi Csin-ping washingtoni tárgyalásainak is egyik központi témája volt Tajvan függetlenségének és tágabb értelemben a nyugat-csendes-óceáni térség erőegyensúlyának kérdése. Az nyilvánvaló, hogy a kínai haderő elképesztő ütemű mennyiségi és minőségi fejlesztésével az erőviszonyok már mostanra is jelentősen megváltoztak, és ugyan mindkét hatalom a szavak szintjén a fegyveres konfliktus elkerülését hangsúlyozza, a háttérben azért dolgozik a „ha békét akarsz, készülj a háborúra” régi elve.
Mindenesetre egy Tajvan körüli összecsapásban kiemelt szerepet kaphatnak a tengeralattjárók is, amelyek ráadásul mindkét ország esetében fontos részét képezik a nukleáris elrettentésnek is, hiszen ezek a hajók elvben még az anyaország teljes pusztulása esetén is képesek lehetnek kivédhetetlen és borzalmas erejű csapást indítani az ellenséges ország(ok) ellen.
És ugyan egyes katonai elemzők már egy ideje a tengeralattjárók korának leáldozásáról beszélnek, ebben láthatóan nem értenek velük egyet a washingtoni és a pekingi stratégák, mivel mindkét ország gőzerővel tervezi, és – legalábbis Kína mindenképpen – gőzerővel építi is tengeralattjáróinak új generációit.
A kínai programba nyújtanak érdekes bepillantásokat azok a műholdfelvételek, amelyek az építés alatt álló kínai tengeralattjárókról készülnek időről időre, és amelyeket aztán a szakértők igyekeznek kielemezni, a különböző tervezési sajátosságokra, irányokra, a várható képességekre utaló jeleket vadászva a képeken.
Nukleáris irányba fordulnak
A héten például az északkelet-kínai kikötőváros, Hulutao egyik dokkjában készülő modellről készült ilyen felvétel. Ugyan hivatalosan nem tudjuk, milyen típust láthatunk rajta, de a szakértők szerint ez mindenképpen a Type-095-ként emlegetett támadótengeralattjáró-osztály valamilyen változata lehet. A dolog azonban nem olyan egyszerű, mert amióta Hulutaóban először feltűnt ez a hajó idén februárban, azóta két másik, hasonló méretű, de részleteiben egyértelműen különböző hajótestet is felfedeztek az elemzők egy sanghaji, illetve egy szintén hulutaói dokkban. A legvalószínűbb magyarázatnak azt tartják a szakértők, hogy a most tárgyalt „februári” Type-095 valamiféle átmeneti, fejlesztési lépcsőt képviselő modell, de az sincs kizárva, hogy a különböző változatok különböző feladatokra tervezett altípusokat képviselnek ugyanabban a hajóosztályban.
A végleges válaszokra mindenesetre várni kell, de nézzük, mire lehet következtetni a most készült felvételekből a kínai tengeralattjáró-program főbb csapásvonalaival kapcsolatban.
The clearest photos we have on the Type 095 SSN!
— PLA Military Updates(@PLA_MilitaryUpd) September 21, 2026
As we can see, there is one confirmed chamber than could physically fit about 18-24 VLS Cells. There is a big chance that more than one VLS Chamber exists, with an estimate VLS count from 24-48+ VLS pic.twitter.com/0ZJ8gsl4su
Egyértelmű például, hogy a kínai haditengerészet a nukleáris irányt választotta a meghajtásban, azaz a legújabb kínai tengeralattjárók már nem dízel-elektromos, hanem valamilyen nukleáris erőforrást fognak használni. Ez egyben fontos stratégiai döntés is. A nukleáris meghajtás jóval drágább és bonyolultabb dolog, viszont cserébe nemcsak a kínai kikötők néhány ezer kilométeres körzetében, hanem a teljes Csendes-óceánon, sőt akár a teljes világon is bevethetővé teszi ezeket a hajókat.
A „februári” Type-095 modellen jól látható az is, hogy a hajó hátsó merülőkormányánál szakítottak a korábbi kereszt alakú megoldással, és helyette a kormánylapátok X alakban helyezkednek el a hajó faránál. Ez elsősorban jobb manőverezhetőséget tesz lehetővé, illetve biztonság szempontjából is kedvezőbb megoldás a korábbinál.
Meghajtás szempontjából nagy lépés az is, hogy a hagyományos, szabadon forgó propeller helyett ez a kínai hajó úgynevezett pumpjet, azaz egy zárt csatornába épített impellert használ. Ez úgy működik, hogy a csatornába beszívott vizet a lapátok felgyorsítva nyomják ki a csatorna másik végén, és így ez a vízsugár „tolja” maga előtt a hajót. Ez jóval hatékonyabb és főleg halkabb – tehát az ellenséges szenzorok által nehezebben felfedezhető – megoldás, és korábban az Egyesült Államokon és Oroszországon kívül csak a brit és a francia haditengerészet rendszeresítette.
Cellainformációk
A szakértők felhívták a figyelmet egy téglalap alakú konstrukcióra a hajó tornyának közelében a tat irányában. A legvalószínűbb feltételezés szerint ez a függőleges indítócellák (VLS) fogadására előkészített hely. A standardizált méretű, de számos különböző célú eszközt (például cirkálórakétákat, légvédelmi rakétákat, ballisztikus rakétákat) is befogadni képes VLS-cellák száma egy modern hadihajó egyik legfontosabb mérőszáma.
A képek alapján ezen a részen 18–24 VLS-cella férhet el, de a szakértők szerint nagy esély van arra, hogy nem ez az egyetlen ilyen előkészítés a hajón, így összesen 24–48 VLS-cella kaphat helyet rajta. (A hasonló méretű amerikai Virginia osztályú tengeralattjárókon 40 ilyen cella van.) Ezenfelül a Type-095-ön van még az orrrész közelében két nagyobbacska kör alakú nyílás is, amelyek szintén szolgálhatják függőlegesen indított lőszerek kilövését – de akár a hajó szonárrendszeréhez is kapcsolódhatnak.
New image of what appears to be the Type 09V/095 SSN launched by Bohai in February this year, obtained by @JanesINTEL (paywalled link). Most obviously a VLS is not clearly discernible, other features are as previously expected.https://t.co/28yypzlTee pic.twitter.com/5I3rB2Bedn
— Alex Luck (@AlexLuck9) September 21, 2026
A szakértők mindenesetre arra is figyelmeztetnek, hogy egy-egy ilyen felvétel alapján nem szerencsés egyértelmű következtetésekre ugrani. A hátsó téglalap alakú nyílás például akár a nukleáris meghajtáshoz való hozzáférés célját is szolgálhatja. És természetesen azt is számításba kell venni, hogy az építés közben látható részletek nem egyeznek majd meg a végleges, vízre bocsátandó változatéval, és a kínaiak akár szándékosan is elhelyezhetnek megtévesztő dolgokat a hajótesten, hogy összezavarják a kíváncsiskodókat.
„Azt hiszem, túl korai bármi biztosat mondani a VLS-elrendezésről a nyilvánosan elérhető képek alapján” – mutat rá például Alex Luck haditengerészeti szakértő, aki régóta figyelemmel kíséri a kínai haditengerészet modernizációs programját.
Tehát várnunk kell még azzal, hogy felmérhessük a Type-095 pontos képességeit, de az biztos, hogy a kínai haditengerészet várhatóan a 2020-as évek végétől szolgálatba álló tengeralattjárói minőségi ugrást fognak képviselni a korábbi generációkhoz képest.
„Ezek a tengeralattjárók jelentős előrelépéseket fognak képviselni a nukleáris reaktorok tervezése, a szenzorok teljesítménye, a fegyverrendszerek integrációja, valamint a zajcsökkentő technológiák területén”
– fogalmazott tavasszal Mike Brookes ellentengernagy, az amerikai haditengerészeti hírszerzés vezetője. Korábban más amerikai tisztviselők is nyilvánosan beszéltek arról, hogy a kínai tengeralattjárók technológiai értelemben lassan utolérik az amerikaiak színvonalát.
Pörgetik a programot
De még ha ez nem is lenne így, a számok mindenképpen Kína mellett szólnak. 2021 óta Kína nagyjából 24 új tengeralattjárót bocsátott vízre (igaz, ezek között ott vannak a szintén új tervezésű, de hagyományos meghajtású Type-039C típusok is), míg az Egyesült Államok csak hetet. Jelenleg a becslések szerint 12–18 kínai tengeralattjáró van épülőfélben, míg az amerikai dokkokban 9–10 épül, csakhogy míg a kínaiak szinte sorozatgyártásban készítik az új hajókat és tervezik az új típusokat, addig az Egyesült Államokban az ellátási láncok zavarai, a képzett munkaerő, valamint a megfelelő kikötői létesítmények hiánya, illetve a költségtúllépések miatt a programok folyamatos csúszásban vannak.
Hasonló a helyzet egyébként a felszíni hajók tekintetében is, ráadásul az amerikai erőfeszítéseket hátráltatja, hogy a még mindig a legtöbb kategóriában a haditengerészet derékhadát adó hidegháborús típusok egyre inkább rászorulnának a kivonásra: fenntartásuk egyre drágább, képességeik pedig egyre kevésbé felelnek meg a mai világ követelményeinek. Ezzel szemben a kínai dokkok új tervezésű, a modern harcászat szempontjai alapján készült típusokat ontanak magukból – a forrásoknak pedig nem viszi el a nagy részét az elavult flotta fenntartása.
Persze a puding próbája az evés, a hadihajóé pedig az éles bevetés. Pénzzel nehezen behozható az az előny, amely az amerikai haditengerészet évtizedes, folyamatos, valós háborús körülmények közötti bevetéseiből adódik – de az is biztos, hogy az amerikaiak egyre kevésbé szeretnék kipróbálni Tajvan környékén, hogy ebből az előnyből mennyi is maradt mostanra. És ha a mostani trendek nem változnak, akkor Kína egyre inkább egyenrangú, sőt akár papíron erőfölénybe is kerülő riválisa is lehet a térségben az Egyesült Államoknak.
