Félelmetesek a kínai robotok – félelmetesen haszontalanok

Augusztus utolsó napjaiban, a pekingi Humanoid Robotok Világjátékai nevű rendezvényen látványos demonstrációt kapott a világ abból, hol is tart jelenleg a humanoid robotok technológiája. A legnagyobb hírverést az kapta, hogy a Tiangong Ultra nevű humanoid robot az előfutamok, majd a döntő során kétszer is megdöntötte 100 méteren Usain Bolt 9,58 másodperces világcsúcsát, második alkalommal 8 másodperc 64 százados időt futva. Ugyanez a robot egyébként 400 méteren is megverte az emberi világcsúcsot, közel 4 másodperccel.

De ezen kívül is sok lenyűgöző teljesítményt láthattunk: emberi formájú magasugró, bokszoló, távolugró, táncoló robotokat, amelyek látszólag készen állnak, hogy átvegyék az emberek helyét. Közben arról olvashatunk, hogy jön, jön a humanoid robotok forradalma, amely gyökeresen rajzolhatja át mind a gazdaság, mind a társadalom működését a következő években.

De már tényleg a spájzban vannak a gyárakban, raktárakban, idősotthonokban, kórházakban dolgozó, fáradhatatlan humanoid robotok? És tényleg Kína fogja ezt a piacot is letarolni?

Látványos fejlődés

Látszólag igen. Az egyértelmű, hogy az emberformájú robotok fizikailag immár rengeteg dologra képesek, a fejlődésük pedig szédítő (csak a miheztartás végett: tavaly a Tiangong Ultra még 21,5 másodperces idővel nyerte a 100 métert ugyanezen a versenyen). A kínai vállalatok pedig lehengerlő számokat produkálnak.

Tavaly a világon nagyjából 20 ezer humanoid robotot szállítottak le megrendelőknek, 95 százalékukat kínai cégek gyártották. Idén júliusban a kínai ipari és információs minisztérium egy tisztviselője már arról beszélt, hogy 2026-ban az ország több mint 100 ezer humanoid robotot fog építeni. Iparági előrejelzések szerint pedig 2030-ra már 1,2 millió darab lehet a globális termelés.

Kína láthatóan ugyanazt a stratégiát követi ezen a területen is, amelyet a napelemek és az elektromos autók piacán már bemutatott. Hatalmas állami támogatások egy stratégiainak ítélt szektornak, a gyártókapacitások gyors kiépítése, majd öldöklő versenyben az árak leszorítása – és a külföldi, különösen a nyugati konkurencia földbe döngölése, majd a piaci részesedés elképesztő ütemű növelése. Jelenleg Kínában a hivatalos adatok szerint 150 humanoid robotokat gyártó cég létezik, ez több, mint ahány cég elektromos autókat gyárt.

Csakhogy a humanoid robotok esetében ez a stratégia jóval kockázatosabbnak tűnik. Mind a napelemek, mind az elektromos autók ugyanis „kész”, létező, működő technológiák voltak annak ellenére is, hogy a kínai cégek látványos előrelépéseket hajtottak végre többek közt a hatékonyság vagy a gyártási költségek leszorításának területén.

Öncélú mutatványok?

Az emberfomájú robotok azonban még messze vannak attól, hogy kész termékként lehetne rájuk tekinteni. Lehet, hogy nagyon gyorsan futnak, magasra ugranak, és lenyűgöző tánc- vagy kung-fu koreográfiákat tudnak bemutatni, de például egy kancsóból folyadékot kilötykölés nélkül kiönteni, vagy egy konnektorba bedugni a dugót nem, vagy legfeljebb nagyon kontrollált környezetben képesek.

Georg Stieler, aki nemzetközi cégeknek ad tanácsokat robotikával kapcsolatos kérdésekben, ezért sem volt elájulva a robotikai olimpián látottaktól, ugyanis pont a legfontosabb probléma, a robotok önállósága ügyében nem látott igazi előrelépést.

„Nem olyan nehéz csinálni egy mutatványt, amit az emberek megosztanak LinkedInen vagy X-en. Az igazi kihívás valami tényleg hasznosat csinálni”

– mondja.

A helyzet ugyanis az, hogy a való világ nagyon tökéletlen és kiszámíthatatlan környezet. Egy rossz szögben álló kábel, egy máshogy lehelyezett tárgy, valami váratlan akadály – ezeket a problémákat egy ember általában tudatos odafigyelés nélkül is simán megoldja, egy robot viszont egyelőre nem igazán. Egy embernek például semmilyen gondot nem okoz, ha kicsit más fényviszonyok között, kicsit más szögből, kicsit más felületen haladva egy kicsit más dobozt kell levennie egy polcról, egy humanoid robot viszont egyelőre elvérzik egy ilyen helyzetben. Hiába volt mondjuk sikeresen betanítva egy feladatra egy adott környezetben, egy kicsit más környezetben már nem tudja ugyanazt a feladatot megoldani.

„A probléma az utolsó 10 centiméterről az utolsó egy centiméterre, sőt akár egy milliméterre tevődik át”

– fogalmaz Csia Baokszjong, a Pekingi Általános Mesterséges Intelligencia Intézet kutatója.

Márpedig pont az ilyen, emberek által berendezett és használt, tökéletlen környezetek lennének a humanoid robotok igazi alkalmazási területei. Egy kórterem, egy idős ember otthona, egy kisbolt, vagy akár egy bánya, esetleg egy természeti katasztrófa sújtotta terület. Egy lezárt, ellenőrzött gyárcsarnokban vagy laboratóriumban nincsenek ilyen problémák – csakhogy az ilyen munkákra ott vannak a már most is tömegesen alkalmazott, jóval egyszerűbben gyártható, egyetlen célra optimalizált robotkarok és ipari robotok.

Az adatok 22-es csapdája

A fejlesztők abban reménykednek, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése áthidalja ezeket a gondokat. Csakhogy a valóban szédítő ütemben fejlődő mesterségesintelligencia-alkalmazások mögött dolgozó nagy nyelvi modellek (LLM) alapvetően a digitális világban működnek, nem a fizikai valóságban.

A humanoid robotokban úgynevezett látás-nyelvi-cselekvési modelleket alkalmaznak, csakhogy ezeket jóval nehezebb betanítani, mint az LLM-eket. Több ezer órán keresztül kell ezeket valós helyzeteknek kitéve betanítani, de még így is nagyon nehezen adoptálódnak – ha valami megváltozik a betanítási környezethez képest, akkor hajlamosak hibázni vagy lefagyni.

Kína arra játszik, hogy a megoldás egyszerű: több robot, több adat. Csakhogy sokkal több adatra lenne szükség. Jelenleg a szektorban nagyjából 500 ezer órányi jó minőségű betanítási adattal rendelkeznek a fejlesztők, miközben a becslések szerint körülbelül 100 millió órára lenne szükség.

„Ez több nagyságrendbeli hiány, amelyet sem tőke, sem gyártókapacitások nem tudnak gyorsan áthidalni”

– mutat rá Po Dzsao elemző, a Hello China Tech substack szerkesztője.

Mi több, még a pekingi világjátékokon sok babért arató Unitree alapítója, Vang Csingszing is szkeptikus. „A humanoidok egyelőre nem alkalmasak tömeges bevetésre. A robotok döntéshozatali és interakciós képességeit vezérlő AI-modellek továbbra is az iparág legszűkebb keresztmetszetét jelentik” – hűtötte le a nagy várakozásokat egy előadásban, amelyet azzal egyidőben tartott, hogy a világ éppen a humanoidok lenyűgöző mutatványait csodálta.

Az iparág tehát egyfajta 22-es csapdája helyzetben van. Jelenleg piaci alapon nagyon keveseknek éri meg a korlátozott képességű humanoid robotokat megvenni, miközben ahhoz, hogy valóban hasznos képességekre tegyenek szert, sokmillió órányi, valós környezetben végzett munkára lenne szükség. Kínában ugyan központi utasításra előírásokkal, kedvezményekkel, támogatásokkal is ösztönzik mind a kutató-fejlesztő, mind a gyártó-, mind a tesztelő-betanító létesítmények építését, valódi piaci kereslet nélkül ez még hosszú évekig csak óriási veszteségeket fog generálni, amelyeket valakik – a kínai állam, a cégekbe pénzt rakó intézményi vagy magánbefektetők, a félkész termékeket központi ösztönzők hatására megvásárlók – ki fognak fizetni.

A kereslet és a kínálat között jelenleg tátongó szakadékot jól érzékelteti, hogy Elon Musk saját, évek óta ígérgetett, „mindenre képes” humanoid robotja, az Optimus célárát 20 ezer dollárban határozta meg, miközben a Morgan Stanley egy tavalyi becslése szerint csak a felhasznált alkatrészek ára egy Optimus Gen 2 modell esetében minimum 50 ezer dollárra rúghat. A költségek persze optimalizációval, fejlesztéssel és tömeges gyártással biztosan jócskán csökkenthetők lehetnek (pláne Kínában), de az a pont még messze van, amikor olyan áron lesz eladható nyereséggel egy emberszabású robot, amennyiért valós kereslet lenne rá.

Abban szinte mindenki biztos, hogy a humanoid robotok valamikor elérik az áttörést, amelyet az LLM-ek elmúlt években lezajlott menetelése után ChatGPT-pillanatnak neveztek el. Ezt most ahhoz kötik, amikor egy robot képes lesz egy átlagos lakásban a feladatok 80 százalékát szöveges vagy hangutasítások alapján megoldani. Csak nagyon nem mindegy, hogy ez mikor következik be.

Ha egy-két éven belül, akkor a mostani befektetéseknek legalább egy része belátható időn belül megtérülhet, ha viszont – mint mondjuk Vang Csingszing is tippeli – egy évtized múlva lehet ez reális, akkor a buborék még jóval azelőtt kidurranhat, hogy bárki bármilyen valós nyereséget szerezhet humanoid robotok gyártásával. Addig pedig valamikor meg kell történnie annak a konszolidációs folyamatnak, amely az elektromos autók kínai piacán éppen mostanság történik, és amely a gyártók többségének csődjéhez, beolvadásához és felvásárlásához vezethet.

Mehetnek inkább harcolni?

Persze a kínai államnak több szempontból is érdeke lehet kétes megtérüléssel is sokat fektetni ebbe az iparágba. A kínai társadalom elöregedése és riasztó ütemű fogyása miatt záros határidőn belül kulcskérdés lesz a munkaerőhiány áthidalása, illetve az idősek gondozásának megoldása – akár humanoid robotokkal is.

Arról is érkeznek hírek, hogy a kínai haderő is komolyan fontolgatja, miként lehetne humanoid robotokat alkalmazni a harctéren. A lehetséges előnyök egyértelműek: amennyiben a robotok képesek helyt állni egy kiszámíthatatlan, emberekre tervezett környezetben, akkor olyan katonai feladatokat is végrehajthatnak, amelyeket hagyományos légi vagy szárazföldi drónok nem tudnak, például minden technológiai és számbeli fölényben lévő támadó haderő rémálmában, az utcai, városi harcokban is átvehetnék az értékes és sérülékeny emberi katonák helyét.

A Reuters szerint a kínai haderő kutatóintézeteiben már zajlik az elméleti háttér kidolgozása, és a stratégák állítólag már 5-10 éven belül bevethető robotkatonákkal számolnak, legalább az embereket támogató szerepkörben.

Olyan elképzelések is vannak, hogy a humanoid robotokat távolról irányítanák valódi katonák – ezzel pont a leggyengébb pontot, az önálló döntéshozatalt és a problémamegoldást vennék ki a rendszerből, előtérbe helyezve mindazt, amiben a robotok már most is elég jók, azaz az erőt és a gyorsaságot.

Mindenesetre érdemes lesz figyelni, mi is történik a humanoid robotok piacán a következő időszakban, de a dolgok jelen állása szerint azért nem érdemes arra számítani, hogy néhány éven belül már valóban emberek mellett és emberek helyett dolgozhatnak majd emberi formájú, mesterségesen intelligens és ügyes társaink.