Országok tűnhetnek el a klímaváltozás hatására, a tengerparti nagyvárosok sem ússzák meg szárazon

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) részletes jelentést tett közzé arról, hogyan kezelhető a globális felmelegedés 1,5 fokos határértékének túllépése. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) előrejelzése szerint a 2026-2030 közötti évek hőmérsékletének átlaga jó eséllyel a határérték felett alakul az iparosodás előtti (1850-1900 közötti) szinthez képest. 2024-ben a Föld átlaghőmérséklete már több mint 1,5 fokkal az említett szint felett alakult, a Párizsi Klímaegyezmény viszont egy húszéves periódus átlagára vonatkozik. 

A legutóbbi húsz év átlaghőmérséklete közel 1,4 fokkal magasabb az iparosodás előtti szintnél. A felmelegedés mértéke meghaladja a 0,25 fokot évtizedenként, a jelenlegi trend szerint tehát az ENSZ 2,6 fokos becslése az évszázad végére optimistának tűnik. Különösen úgy, hogy a kormányok és cégek által vállalt környezetvédelmi célok jelenleg csak részben teljesülnek. 

A fentiek alapján hosszabb, intenzívebb és gyakoribb hőhullámokra, erdőtüzekre, szárazságra, áradásokra lehet számítani; a gleccserek és a sarkvidéki jégtakarók elolvadnak, a tengerszint emelkedése felgyorsul. Az alacsonyabban fekvő part menti városokat és szigeteket elárasztja a víz, lakott területek válnak lakhatatlanná, gyakoribb lesz a hőséggel összefüggő halálozás. A gyermekhalálozás gyakorisága már jelenleg is növekszik a klímaváltozással legsúlyosabban érintett területeken, a rovarok által terjesztett betegségek kockázata pedig olyan helyeken emelkedik, ahol eddig nem volt jellemző.

A jelenleginél is feszítettebb lesz az élelmezés és a vízellátás: az előrejelzések szerint a globális élelmiszer-előállítás 14 százalékkal eshet vissza 2050-ig. A szélsőséges hőhullámok jelentős terméskiesést okoznak; a hőség a haszonállat-tartásra, a halászatra és az erdőgazdálkodásra is hatással van például a kártevők elszaporodása által, emellett a műtrágya- és energiaárak is emelkedhetnek. Gyakoribbá válhatnak a táplálkozással összefüggő betegségek és az alultáplált emberek aránya is emelkedhet.

A WHO adatai szerint jelenleg több mint kétmilliárd ember nem jut folyamatosan biztonságos ivóvízhez, és 3,5 milliárd ember számára nem elérhető a biztonságos szennyvízelvezetés, utóbbi az áradások hatására még több helyen hiányozhat a jövőben. A vízhiány a gazdaságra is jelentős hatással van: Irakban a vízkészlet 20 százalékos csökkenése 3,5 százalékkal veti vissza az ország GDP-jét. 

Egymilliárd ember készülhet a költözésre

A pontos kockázatokat és hosszú távú hatásokat egyelőre nehéz meghatározni, de az már most látható, hogy az éghajlat változása több milliárd ember alapvető szükségleteit, megélhetését fenyegeti. A víz és az élelmiszer mellett az energia és az egészségügyi ellátás is egyre szűkösebb erőforrás lesz, ez pedig fokozhatja a fegyveres konfliktusok kockázatát és ezáltal a geopolitikai feszültségeket.

A klímaváltozás hatásai nem egyenletesen érik a Föld lakóit. A magasan fekvő területek és a sarkvidékek 2-4-szer gyorsabban melegszenek a Föld többi részénél, és később lassabban is hűlhetnek le. Az alacsonyan fekvő kisebb szigetországok, mint a Maldív- vagy a Fidzsi-szigetek, és a part menti területek számára

a szuverenitás, a kultúra vagy az önrendelkezés is kérdésessé válik.

Már a 2030-2050 között bekövetkező öt-tíz centiméteres tengerszint-emelkedés is kétszer annyi áradást okoz az Indiai-óceán szigetvilágának nagy részén és a Csendes-óceán trópusi övezetében, mint ami korábban jellemző volt.

A legtöbb csendes-óceáni szigeten az infrastruktúra nagy része a parttól 500 méteres távolságon belül található, ezek a szigetek már ebben az évszázadban lakhatatlanná válhatnak. A Maldív-szigetek GDP-jét 6-11 százalékkal veti vissza a tengerszint-emelkedés 2050-ig a felmelegedés szintjétől függően.

A part menti metropoliszokkal együtt 2050-ben egymilliárd ember élhet a tengerszint-emelkedés által veszélyeztetett területen. Csak a Karib-térségben 22 millió ember él hat méteres tengerszint alatt olyan nagyvárosokban, mint Santo Domingo, Havanna vagy Port-au-Prince. A térség nagyvárosaiban az alkalmazkodás egyre inkább az önkormányzatokra hárul, amelyeknek nincs elegendő forrása a tengerszint-emelkedés hatásainak ellensúlyozására. Egy gátépítés ugyan megvédheti az értékesebb ingatlanokat, vagyontárgyakat, de az alacsonyabb jövedelműek lakta térségeket nem. A gazdaságra az is hatással lehet, hogy a veszélyeztetett területeken egyre kevesebb vagyonelemre lehet biztosítást kötni. 

Ha a felmelegedés mértéke eléri a 3 fokot 2100-ig, az Északi-sarkvidék akár évente több hónapra jégmentessé válhat. Ez a tengerszint további emelése mellett csökkentené a bolygó fényvisszaverő hatását, a felmelegedés ezáltal fokozódna, ráadásul felszabadulna a jégrétegbe fagyott szén-dioxid és metán is. Néhány szigetország számára a jégtakaró fennmaradása létkérdés, Oroszország azonban hasznot húz az Északi-sarkvidék új hajózási útvonalából: erről az alábbi cikkünkben írtunk bővebben.

Már tegnap is késő lett volna

A globális felmelegedés mértéke még abban az esetben sem tartható 1,8 fok alatt a jövőben, ha minden ország teljesíti a vállalt klímasemlegességi céljait. A klímasemlegesség önmagában nem elég a felmelegedés visszafordításához:

a globális átlaghőmérséklet csökkentéséhez nettó negatív széndioxid-kibocsátást kellene elérni.

A klímasemleges működés száz évenként 0,3 fokot csökkentene a bolygó átlaghőmérsékletén, tehát a 22. század második feléig még akkor sem esne vissza a 1,5 fokos szintre, ha a legoptimistább forgatókönyv szerint 1,8 fokos csúcsnál megáll a felmelegedés 2050 körül.

A globális széndioxid-kibocsátás azonban a legfrissebb, 2024-es adat szerint rekordmértékű: ebben az évben 39,6 milliárd tonna került a levegőbe a káros anyagból. Ennek közel egyharmadáért Kína felelős, az Egyesült Államokkal és Indiával együtt a kibocsátás túlnyomó részét teszik ki.

1,8 fok feletti csúcsérték esetén kétségessé válik, hogy visszatérhet-e a 1,5 fokos szintre a bolygó átlaghőmérséklete ebben az évszázadban. Ez azért aggasztó, mert a 1,5 fokos szint sem biztonságos a legtöbb ország számára. A hőhullámok már jelenleg is növelik a halálozási arányt és visszavetik a munkaerő hatékonyságát, különösen a fizikai munkáknál és a mezőgazdaságban. Srí Lankán a 2053-ig tartó időszakban a GDP-veszteség 60-70 százalékát az okozhatja, hogy a munkaerő hőstressznek van kitéve.

A hőstressz Dél-Ázsia mellett Afrika szub-szaharai térségében és Közép-Amerikában is további tíz- vagy százmilliókat érinthet a felmelegedés szintjétől függően. (Az afrikai mikroklíma előrejelzését nehezíti, hogy az egész kontinensen mindössze 200 hitelesített hőmérőállomás és 800 csapadékmérő található.)

Az ENSZ jelentése arra figyelmeztet, hogy

akkor is hosszú távú, visszafordíthatatlan változásokra kell felkészülni, ha a bolygó átlaghőmérséklete csökkenni kezd.

Az éghajlat, a környezet és a társadalom korábbi állapota ebben az esetben sem áll helyre. Számos ország tájképe változik meg végleg, és szenved visszafordíthatatlan károkat például a tengerszint emelkedése miatt, vagy az életveszélyes hőség és páratartalom hatására, ami az emberi szervezet fiziológiai tűrőképességének határához közelít. A lakhatatlanná váló, vagy elárasztott területek nem válnak ismét lakhatóvá, a regionális éghajlatváltozás ekkor is folytatódhat.

A globális átlaghőmérséklet csökkenése nem feltétlenül fordítja vissza a megváltozott csapadékeloszlást, és a szélsőséges nappali vagy éjszakai hőmérsékletek gyakoriságát sem csökkenti. A tengerszint évszázadokon át emelkedni fog a felmelegedés visszafordítása esetén is, és évezredekig a jelenlegi szint felett maradhat, legfeljebb lassítani lehet ezt a folyamatot. A tengervíz felmelegedését sok kereskedelmi szempontból fontos halfaj sem éli túl, ezért a hőmérséklet csökkenése mellett is nehézségekbe ütközhet az élelmiszer-ellátás.

Sokszorozódhat a hűtésre használt energia

Az ENSZ szerint a kibocsátáscsökkentésnek nem technológiai vagy földrajzi, hanem döntően intézményi, gazdasági és gyakorlati korlátai vannak. A megújulóenergia-hálózat bővítése, fejlesztése, az energiatárolók kiépítése önmagában több ezer milliárd dolláros költség a Föld egészére nézve.

A szervezet az előrelátás mellett az összehangolt, minisztériumokon átívelő politikai akaratban és ciklusokon átívelő kormányzati keretrendszerekben látja a megoldást. A rugalmasság is fontos, mert a tervezett, vagy már bevezetett intézkedések egy része a felemelegedés fokozódásával hatástalanná válik, vagy kivitelezhetetlen lesz. A politikai elköteleződést döntő jelentőségűnek tartják: különösen azokban az országokban van szükség erősebb politikai akaratra és tevékenyebb kormányokra, amelyeknek nagyobb a történelmi felelőssége a klímaváltozásban.

A három évvel ezelőtti dubaji klímacsúcs azzal a megállapodással zárult, hogy az aláíró országok háromszorosára növelik a globális megújulóenergia-kapacitást 2030-ig. Elhúzódó szárazság esetén azonban a vízenergia-termelés visszaesése veszélyeztetheti az ellátást, ezáltal fokozhatja a fosszilis tüzelőanyagoknak való kitettséget. Az ENSZ ezért az energiaigény csökkentését is kulcsfontosságúnak tartja, például energiahatékonysági fejlesztések, a hűtés és a fűtés elektrifikációja vagy a tömegközlekedés és a mikromobilitási eszközök használata által.

Az erőművek vagy az adatközpontok hűtését is újra kell gondolni: a hűtés globális energiaigénye 2022-ben még 5000 terawattóra volt, 2050-re viszont 18 ezer terawattórára emelkedhet. A szén-dioxid mellett a metánkibocsátás csökkentését is fontosnak tartják, különösen a mezőgazdaságban. Új-zélandi tudósok egy olyan probiotikus itallal kísérleteznek, amely a marhák emésztését segítve visszafoghatja a folyamat során keletkező metán termelődését.

Nincs elég pénz a károk enyhítésére

A faültetés ugyan csökkentheti a hőséggel összefüggő halálozási arányt a nagyvárosokban, de a felmelegedés megállításához önmagában nem elegendő. A jelenlegi tempóban még akkor is száz évig kellene erdőket telepíteni a globális átlaghőmérséklet 0,1 fokos csökkentéséhez, ha a bolygó minden országa klímasemlegesen működne és egyik napról a másikra megszűnne az erdőirtás.

Egy másik elméleti megoldás a szén-dioxid eltávolítása a légkörből, ebbe a technológiába már az Európai Bizottság is befektetett. Az ilyen létesítmények azonban globális összefogás esetén is mindössze 0,2-0,3 fokot csökkenthetnek a Föld átlagos hőmérsékletén.

Az ENSZ idei klímacsúcsát a törökországi Antalyában tartják november 9. és 20. között. Az egyik sarkalatos napirendi pont a Veszteség és Kár Alap (Loss and Damage Fund) lesz, amelyet olyan természeti katasztrófák esetére hoztak létre, amelyekhez már nem lehet alkalmazkodni. Az alap lényege, hogy a fejlett országok vissza nem térítendő támogatást nyújtanak a fejlődő országoknak, de egyelőre

az igények a többszörösét teszik ki a felajánlott összegnek.

A fejlődő országok összesen 2,8 milliárd dollár értékű projektekre nyújtottak be igénylést, a fejlett országok azonban csak 631,3 millió dollárt tettek az alapba. Ráadásul a forrásokra szűkítően hat, hogy Donald Trump 2025 márciusában bejelentette, az Egyesült Államok kilép az alapot támogató országok közül.