Felgyorsult az Északi-sarkvidék jégtakarójának olvadása, a felmelegedésben pedig egyre több szállítmányozó cég ismeri fel a lehetőséget. A kínai Sea Legend augusztus 15-én indította útnak első teherhajóját az Északi-tengeri útvonalon (NSR), amelyen keresztül tizennyolc-húsz nap alatt érhetik el Európa északi kikötőit. A megszokott, Szuezi-csatornán keresztül vezető úton ez több mint negyven napba telik. Augusztus 22-én pedig Dél-Korea is elindította első kereskedelmi hajóját, a PanStar Acrot Európa felé ezen az útvonalon.
A verseny azért is vált sürgetővé, mert a világ egyik legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonala, a Hormuzi-szoros átjárhatósága közel fél éve minimum bizonytalan az iráni háború miatt, a Vörös-tenger déli bejáratánál pedig a jemeni húszik támadják a Szaúd-Arábiához köthető hajókat, ezért a Szuezi-csatorna megközelítése is veszélyessé vált.
A Sea Legend ügyvezetője, Li Xiaobin szerint a hőségre érzékeny termékek, például a lítium-ion akkumulátorok vagy elektromos autók szállítására ideális a sarkvidéki útvonal az alacsony hőmérséklet és a rövidebb menetidő miatt.
A globális termékkereskedelem több mint 80 százalékát tengeren szállítja a gyártó a megrendelőhöz.
A Távol-Kelet és Európa között több hajózási útvonal is megnyílik a jégtakaró olvadásával, ezek közül az NSR-t használja a legtöbb vállalat. Ha egész évben járható lenne, ez az útvonal akár felére is csökkenthetné a tengeri szállítmányozás költségeit Kelet-Ázsia és Európa között, de jelenleg évente 2-4 hónapig használható.
Becslések szerint az NSR 2030-ra már 4-6,5 hónap közötti időre válik hajózhatóvá.
Fotó: Wikimedia
Jól jár a Roszatom
Kínát és különösen Dél-Koreát számos kritika érte az új útvonal felfedezése miatt. A jég egyelőre a nyári időszakban is veszélyes a hajókra, ezért a kereskedelmi járatokat a Roszatom jégtörő hajói kísérik az orosz partvonal mentén. Az orosz állami tulajdonban lévő Roszatom a szolgáltatásért díjat szed az üzemeltetőktől, ugyanakkor a gyakorlat bírálói szerint Kína és Dél-Korea tehát az útvonal használatával elismerte Oroszország jogát a díjak kiszabására.
A jég olvadása ugyan tovább gyorsulhat a következő években, de a Coface becslése szerint a Kelet-Ázsia és Európa vagy Észak-Amerika között közlekedő szállítóhajóknak mindössze 3,5 százaléka használhatja a sarkvidéki útvonalat öt éven belül.
Kézenfekvő alternatíva lehet a Kanada északi része és Alaszka partjai között húzódó Északnyugati Átjáró (NWP), ami szintén jelentősen lerövidítené a hajózási útvonalat. A területet Kanada sajátjának tekinti, az Egyesült Államok viszont nemzetközi vizeknek, a rendszeres kereskedelmi használathoz tehát először fel kellene oldani ezt a konfliktust.
Oroszország a felmelegedés nyertese
Az Északi-sarkvidék kőolaj- és földgáz-készletekben is gazdag: az Egyesült Államok Földrajzi Kutatóintézete (USGS) szerint a globális, még érintetlen készletek 13, illetve 30 százaléka rejlik a sarkkörön túli tengerek alatt. A becslés 2008-as, de azóta nem készült újabb, a mai napig ezt az arányt hivatkozzák a legtöbbször.
A hőmérséklet emelkedésével és a jég olvadásával párhuzamosan ezeket a nyersanyagokat is egyre könnyebb kitermelni. Norvégia – amely az Európai Unió legnagyobb földgáz-beszállítója – szerencsés helyzetben van, hiszen a Golf-áramlatnak köszönhetően a sarkkörön túl is visszahúzódik a jégtakaró a nyersanyagokban gazdag területeken. Az Európai Unió ugyan környezetvédelmi okokból tiltaná az olajkitermelést az Északi-sarkvidéken, de ezt a tervezetet az energiaellátási kockázatok miatt még vizsgálják.
A norvég kormány mindenesetre kitartó, és az Equinor vezérigazgatója, Anders Opedal is arról beszélt: egy uniós tilalom esetén a Norvégia által kitermelt olaj és cseppfolyós földgáz (LNG) a világ bármely más területére átszállítható.
A sarkkörön túli területek közül Alaszka a leggazdagabb olajban, a Nyugat-Szibériai-medence (különösen a Jamal-félsziget) pedig földgázban. A földgáz kitermelése költségesebb, a felhasználók messzebb élnek az Északi-sarkkörtől, és az olajat szállítani is egyszerűbb.
Oroszország azonban a földgázüzletet sem adta fel: a kitermelés viszonylag olcsó, akkora tartaléka van, amelyet legalább 100 évig tudna értékesíteni, az alacsony hőmérséklet ráadásul az LNG hűtését is energiahatékonyabbá teszi, mint például a Perzsa-öbölben. Emellett a Vosztok olajprogram is működik, sőt, a jelenlegi napi 500 ezer hordós kapacitást 2030-ra 2 millió hordóra tervezik bővíteni.
A nemzetközi jog szerint a sarkkörön túlnyúló nyolc ország a partjaitól legfeljebb 370 kilométerre kutathat nyersanyagok után. Ha később területi vitákra kerülne sor a térségben, abban az öt skandináv ország mellett Oroszország, az Egyesült Államok és Kanada is érdekelt lesz.
Új hidegháborútól ugyanakkor a jelenlegi állás szerint nem kell tartani: a sarkvidéki kitermelés technikai-logisztikai nehézségei és költségei mellett
csak akkor érné meg több pénzt belefektetni, ha az olaj- és gázárak a jelenleginél nagyságrendekkel magasabbak lennének.
Szállítmányozási folyosóként viszont hosszabb távon nemzetközi konfliktusok kereszttüzébe kerülhet a térség, különösen, ha – mint a kritikusok megjegyzik – egyre több ország hódol be Oroszország önkényes ellenőrző szerepének.
Névtelenül is jelezhetők a visszaélések. 
