Sok szó esett már az elmúlt néhány évben a mesterséges intelligencia kapcsán arról, hány munkahelyet és miként veszélyeztet az MI robbanásszerű fejlődése. Jelenleg azonban a ChatGPT és társai még a fizikai világgal nem igazán tudnak interakcióba lépni, tehát ezek a becslések is főként a szellemi munkaerőre vonatkozhattak.
De mi van akkor, ha – a disztopikus sci-fik első számú tanulságára fittyet hányva – összekapcsoljuk a mesterséges intelligenciát a valódi, fizikai térben működő, ráadásul ember formájú, azaz humanoid robotokkal? Röviden: a világ alapvető gazdasági-társadalmi átalakulása.
Felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi lenne ebben akkora újdonság? Már ma is szinte bármilyen feladatra be lehet programozni egy robotot, és modern gyártóüzemek nem is képzelhetők el robotok nélkül. A humanoid robotok megjelenése sem új történet, és ezek fizikai képességei már most is lenyűgözőek, különböző bemutatókon maratont futnak, táncolnak, elképesztő ügyességről és erőről tesznek tanúbizonyságot, miközben végtelenül finom mozgásokra is képesek.
Csakhogy a humanoid robotok gazdaságilag egyelőre nem túl vonzó szerkezetek. A gyárak zárt, szabályozott környezetében az emberekre egyáltalán nem hasonlító, általában helyhez, gyártósorhoz kötött, de mozogni mindenképpen csak korlátozottan tudó robotok működnek, amelyek századmásodpercre pontosan végzik a beléjük programozott feladatokat, de egy váratlan helyzetre semmilyen módon nem képesek reagálni, ahhoz pedig külön biztonsági protokollokra van szükség, hogy a környezetükben dolgozó „puhatestű” emberi munkaerőre ne jelentsenek veszélyt.
Látványos eredmények Kínából
Képzeljük el, ehhez képest milyen lehetőségeket nyitna meg, ha robotok emberekre tervezett környezetekben, emberekkel szigorúan szabályozott módokon túl is együttműködve lennének képesek feladatokat ellátni. Különösen akkor, ha mindez emberi oldalról nem igényelne programozási szaktudást, hanem egy-egy „robotmunkás” betanítása ahhoz hasonló módon történhetne, ahogy egy ember megtanul egy új feladatot.
Fotó: UBTech
Kínában pedig pontosan ezen dolgoznak, méghozzá gőzerővel (vagy inkább robotkarerővel). A Reuters cikkében például bemutatnak egy sanghaji raktárépületet, ahol több tucat humanoid robotot tréningeznek olyan feladatok ellátására, mint egy póló összehajtása vagy egy szendvics elkészítése. Ez az állami támogatással létrehozott létesítmény az AgiBot nevű startup tulajdona, és célja az, hogy rengeteg adatot generáljon a humanoid robotok képességeiről és tanításáról.
De messze nem az AgiBot az egyetlen kínai cég, amely ezen a területen igyekszik áttörést elérni. A legmesszebb talán az Unitree jutott, amely G1-es humanoid robotjával számos látványos videót is készített. Jelenleg azonban – akármilyen látványos táncmozdulatokra vagy harcművészeti bemutatókra képes – a G1-est is be kell programozni a végrehajtandó feladatokra. (És a leglátványosabb bemutatókhoz komoly trükközésre is szükség volt: az Unitree táncoló robotjait hónapokig programozták, a pekingi maratont lefutó robotoknál meg kellett engedni az akkucserét, sőt azt is, hogy az egész robotot lecseréljék, különben nem bírták volna a távot teljesíteni. De a Tesla Optimusait is emberek távirányították, amikor egy októberi eseményen táncoltak és ajándékcsomagokat osztogattak.)
A mesterséges intelligencia és a humanoid robotok „összeházasítása” viszont azt ígéri, hogy ennek végre vége lesz. Persze ezen nemcsak Kínában dolgoznak. Egy kutatóintézet összesítése szerint világszerte 49 cég fejleszt humanoid (két kézzel és két lábbal rendelkező) robotokat, ha pedig a kerekeken közlekedő, de emberformájú szerkezeteket is idevesszük, akkor már száz felett jár a cégek száma.
Köztük van az Elon Musk vezette Tesla is, amely Optimus nevű humanoidját fejleszti, és Musk állítása szerint idén „több ezer” darabot épít ezekből, amelyek aztán „hasznos dolgokat” fognak csinálni a Tesla gyáraiban. (Persze Musk ilyen ígéreteit érdemes némi szkepticizmussal kezelni, gondoljunk csak az önvezető autókra vagy éppen a Cybertruck körüli ügyekre.) Az immár a Hyundai is több ezer robotot rendelt a 2021-ben a tulajdonába került Boston Dynamicstől, a BMW pedig már humanoid robotokat alkalmaz egy amerikai üzemében.
Letarolhatják a piacot – állami hátszéllel
Azonban valószínűnek tűnik, hogy a piacon Kína fog dominálni. A humanoid robotokba történt befektetések 60 százaléka Ázsiában történt az utóbbi időben, a kínai cégek pedig komoly állami hátszéllel dolgoznak. Nemrég maga Hszi Csin-ping tekintette meg az említett sanghaji üzemet, egy idei találkozón pedig több robotikai cég vezetője vett részt a kínai elnökkel tartott megbeszélésen.
A humanoid robotokat fejlesztő kínai vállalkozások komoly állami forrásokra számíthatnak támogatások és kedvezmények formájában. Tavaly a kínai állam 20 milliárd dollárnyi forrást biztosított a szektor számára, és bejelentették, hogy felállítanak egy egybillió jüanos (azaz közel 50 ezer milliárd forintos) alapot, amely mesterséges intelligenicával és robotikával kapcsolatos startupokat fog támogatni.
Ráadásul a kínai cégeknek az az előnyük is megvan, hogy a szükséges alkatrészeket belföldről, nyomott árakon szerezhetik be (vagy éppen ők maguk gyártják), miközben Kínán kívüli versenytársaik nagyrészt éppen Kínából kell importálják ezeket. A Reutersnek nyilatkozó szakértők szerint 2025 végére egy átlagos humanoid robot alkatrészeinek költsége 35 ezer dollár körül alakulhat, de 2030-ra ez Kína esetében 17 ezer dollára eshet, miközben egy Tesla Optimus – ha nem Kínából szerzik be az alkatrészeket – anyagköltsége 50-60 ezer dollára rúghat.
Közben pedig a DeepSeek kínai mesterséges intelligencia váratlan ütést vitt be a piac ismert, nyugati szereplőinek egy jóval olcsóbb, kompetitív MI-alkalmazás bemutatásával. A kínai gyártók és fejlesztők számára az utolsó szűk keresztmetszeteket a (túlnyomórészt az Nvidia gyártotta) fejlett AI-chipek, illetve néhány, különleges gyártási eljárást igénylő precíziós alkatrész jelenti.
A humanoid robotok esetében hasonló történhet, mint a napelemek vagy éppen az elektromos autók piacán. Kína hatalmas állami befektetésekkel, saját ellátási láncait kihasználva, az ezek által lehetővé tett nyomott árakon tarolhatja le a piacot és kerülhet technológiai fölénybe is a nyugati gyártókkal szemben.
„Több cégük fejleszt humanoidokat és több állami támogatást kapnak, mint bárki más. Szóval igen, jelenleg náluk lehet az előny”
– fogalmazott a Wall Street Journalnak egy szakértő.
Vannak persze ígéretes kezdeményezések máshol is. A Kinisi nevű, angliai bázisú cég például nemrég mutatta be a KR1 humanoid, de kerekeken guruló robotot. A cél az volt, hogy a szerkezetet viszonylag olcsó, könnyen beszerezhető, csereszabatos alkatrészekből építsék fel. A kerék is az olcsósítás jegyében került rá, de Bren Pierce cégvezető szerint mivel a raktárépületek és gyárak padlója sík, fölösleges lenne emberszerű, komplex alkatrészeket és programozást igénylő lábakkal ellátni a robotokat. A Kinisi célja, hogy „mindenes” robotot építsen, amelyet egy átlagos munkás néhány óra alatt be tud tanítani a feladatára. Az első tesztpéldányokat idén kezdik leszállítani, Pierce szerint az igazi „mindenesek” úgy 10-15 év múlva jelenhetnek meg a piacon.
Százmilliók munkája válhat feleslegessé
A tét viszont hatalmas. Ha emberekkel közös, emberekre szabott környezetekben biztonságosan működő, komplex feladatokat természetes nyelven kiadott utasítások, esetleg az emberi munkások leutánzásával ellátni képes humanoid robotokat állítana elő valaki, az minden bizonnyal egy újabb ipari forradalomhoz hasonlatos esemény lenne.
Gondoljunk csak bele: ez azt jelentené, hogy a jelenlegi ipari épületek, raktárak átalakítása, a munkafolyamatok megváltoztatása nélkül vehetnék át a robotok a munkások feladatait, akár egyik napról a másikra. Ha pedig új feladatokat kell betanulniuk, megszűnik az üzem, új termékre kell átállni, azt is újraprogramozás és átalakítás nélkül, néhány nap alatt megtennék.
Az utolsó adatok szerint egy amerikai gyári munkás éves átlagos bére nagyjából 35 ezer dollár körül alakul, és ezért cserébe heti 5-ször 8 órát dolgozik – ha éppen nem beteg, nem megy szabadságra, nem éri munkahelyi baleset vagy nem sztrájkol esetleg. Még ha 100 ezer dollárt is számolunk egy robotmunkásra, akkor is nagyon gyorsan megtérülne ez a befektetés, különösen hogy egy ilyen robotmunkás az akkumulátor töltésén vagy cseréjén kívül legfeljebb a karbantartások idejére esne ki a munkából, egyébként gyakorlatilag 24 órában is működhetne. Ha egy kínai munkásra harmadannyi átlagbért számolunk is, akkor is látható, mit is jelentene egy mondjuk 30 ezer dolláros, mesterségesen intelligens, humanoid robot megjelenése a piacon.
A következő lépcső minden bizonnyal az ápolási, takarítási, idősgondozási feladatok lennének, amelyek minden elöregedő társadalom egyik legnagyobb kihívását jelentik és fogják jelenteni a következő évtizedekben.
Nem véletlen, hogy Kína ilyen elképesztő összegeket pumpál a szegmensbe. A rohamosan öregedő és fogyó kínai népesség sötét fellegként lebeg a nagyhatalmi ambícióit és gazdaságát részben éppen az olcsó, tömeges munkaerőre felépítő kínai rezsim feje felett. Az intelligens humanoid robotok egy csapásra oldanák meg ezeket a problémákat.
Miközben persze más, szintén elég súlyos problémákat okoznának. Csak Kínában nagyjából 120-130 millió ember dolgozik gyártóüzemekben, és még sok-sok millió más, humanoid robotokkal könnyen helyettesíthető munkakörökben. Mi lesz velük, ha valóban lecserélhetők lesznek fáradhatatlan, erősebb, gyorsabb, strapabíróbb robotokra?
Persze ugyanezek a kérdések a nyugati világban is feltehetők. Donald Trump például részben arra építette kampányát, hogy a megszűnt, átköltöztetett gyárakat visszaviszi az Egyesült Államokba, és ezzel újra munkát ad az egykor a társadalom egyik tartóoszlopának számító „kékgalléros” munkások millióinak. Ha Amerika mégsem marad le az intelligens humanoid robotokért folytatott versenyben, akkor a gyárak talán visszamennek, de még kevesebb ember fog dolgozni ezekben, mint most.
Márpedig az óra ketyeg. Persze elképzelhető, hogy az „okos” humanoid robotok valódi tömeges elterjedése olyan akadályokba fog ütközni, mint a valódi önvezető autóké (ezeket nemcsak Elon Musk, de sokan mások is már évekkel ezelőttre ígérték, de valójában még mindig nem látszik, mikor lehet ebből valóság). De a mesterséges intelligencia látványos, az utóbbi években történt fejlődése inkább azt valószínűsíti, hogy belátható időn belül meglehet az áttörés, legyen az öt, tíz vagy esetleg tizenöt év.
Egy előrejelzés szerint például 2030-ra már évi egymillió humanoid robotot adhatnak el évente világszerte, és minden abba az irányba mutat, hogy egy kritikus árbeli és képességbeli határ átlépése után exponenciális ütemben terjedhetnek el az intelligens, humanoid robotok a világban – ami ezután már soha többé nem lesz ugyanolyan.
Mindhárom fő devizával szemben. 
