Ma már nem pusztán múló divat Oroszországban a szovjet múlt tárgyai iránti érdeklődés, hanem mélyreható kulturális változás. Ami tegnap még a padláson porosodott, és az áruhiány-korszak ereklyéjének számított, az hirtelen a gyűjtők és a progresszív fiatalok vágyának tárgyává vált. Az arctalan tömegáruk helyett a régi, történelemről tanúskodó tárgyak keresése a hitelesség és a hosszú élettartam iránti igényre adott válasz – írta az orosz Pravda a közelmúltban.
Milyen az orosz vintage?
A kortárs esztétika beépíti az új tárgyakba a múlt elemeit, hozzáigazítva azokat a nagyvárosi igényekhez. A vintage darabok ma már sikeresen versenyeznek az új kollekciókkal, olyan struktúrát és anyagminőséget kínálva, amely gyakran hiányzik a modern márkákból. Ez a „visszatérés a gyökerekhez” irányzat lassan átveszi a kifutókon az uralmat, új stílusszabályokat diktálva – jegyzi meg a divattémával foglalkozó szakíró. Vagyis rendkívül divatos lett a retro.
Bár aligha tudja mindenki Oroszországban, hogy mi is az a vintage, ez a trend jól illeszkedik abba a politikai nézetbe, amely visszasírja a régi Szovjetuniót, dicsőíti a hajdani nagy birodalmat, és amelyet visszaidéz az a szimbolikus lépés is, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly úgy döntött, a volgogdrági repülőteret Sztálingrádi Nemzetközi Repülőtérre nevezi át.
Az usanka meg a vastag csizma ma is praktikus
Ez a trend a nagyvárosi értelmiségi, divat iránt fogékony rétegek körében hódít. Az idősebb, vidéken élő lakosságnak is nosztalgiával gondolhat persze a a jó vastag halinacsizmára, gyapjúkabátra és az usankára, már csak azért is, mert annak idején ezek elérhető és megfizethető ruhadarabok voltak mindenki számára, és praktikusak ma is télen egy szibériai faluban. (Magyarországon persze a pufajkáról más emlékek jutnak az olvasók eszébe.)
Akik vidéken ma is ezt viselik, nem gondolják, hogy a vintage irányzat hívei – viszont a bohém moszkvaiak vagy szentpétervári fiatalok körében ez sikk lett. Az évtizedekkel ezelőtt gyártott orosz termékek tartósak és strapabírók voltak, mindenféle fölös cifrázás nélkül. De nemcsak a ruházati holmik, hanem minden más tárgy is, amely úgy került ki a gyárból, hogy bele volt nyomva, hány rubelbe kerül. Akkoriban ugyanis nem volt még kereskedelmi verseny, csak elosztották az árukat a boltok és a fogyasztók között.
Fotó: Imdb
Keverni a régit az újjal
A szépségipari szakember, Anna Morozova szerint a szovjet esztétika őszinteségével és geometrikus megjelenésével ma is vonzó. „Nagyszerű alternatívája a modern, túlméretezett darabokat előtérbe helyező trendnek, lehetővé téve egy kifinomultabb, intellektuálisabb megjelenés megteremtését”.
Oroszországban ma a világ minden luxusmárkája és középkategóriás márkája jelen van, annak ellenére is, hogy az orosz-ukrán háború miatt sok divatcég kivolult a piacról. Ha valaki ebben a divatvilágban nem a nagy márkák darabjait hordja, hanem egy 1970-es évekből származó ruhát, azzal azt sugallja, egyéniségnek számít. Vannak, akik még a báli ruhákat, öltönyöket is ebből a korból vadásszák össze, ezekből az elegáns ruhákból viszont kevés maradt fenn.
Súlyos tévhit ugyanis a kommunizmus korabeli orosz divatiparral kapcsolatban, hogy csak praktikus és egyszerű ruhákat gyártott. Készültek ebben az időben szép kosztümök, – nemcsak párttitkárnős szürkék, mint amilyen Kádár Jánosné kedvenc öltözéke volt – sálak, szolid blúzok, meleg kabátok és bundák is, amelyeket elsősorban a nagyvárosok áruházaiban lehetett megvásárolni. Ezek tartós, minőségi darabok voltak, nem lehet őket összehasonlítani a mai fast fashion ruházattal.
Egy jellegzetes szocialista szoknya a Tanú című filmből:
A mackónadrágtól a melegítőig és a sportmárkákig
Emlékszik még valaki a mackónadrágra, ami később melegítőnek hívtak, és akkor volt divatban, amikor még nem jutottak el Magyarországra a nagy sportmárkák. Ma ezek a melegítők és a munkáskabátok Oroszországban újra a legkedveltebb ruhadarabok közé emelkedtek.
Míg egykor pusztán praktikus daraboknak tekintették az ilyen kabátokat, ma már elegáns nadrágokkal, és szoknyákkal párosítják. A későbbi műszálas pulóverek, amelyek a túrafelszerelésből a városi sportos eleganciába olvadtak bele, szintén divatba jöttek.
A lap arra vonatkozóan is ad tanácsot, hogyan viseljék az olvasók a szekrény mélyén heverő, a bábuskától (nagymama) vagy gyéduskától (nagypapa) örökölt darabokat. Az 1980-as moszkvai olimpiai dzsekihez – ami igazi kincsnek számít – ma széles szárú farmer és mokaszin dukál. A hangsúlyos derekú, nőies, öves ruhákat a lányok csizmával párosítják. A szovjet filmhősnőkre emlékeztető szőrmekalapok és usánkák is ismét megjelennek a divatlapokban.
Midi szoknyák és trottőr félcipők
A vintage stílust persze nem könnyű helyesen viselni. Ha nem akar az ember úgy kinézni, mint egy múzeumi figura, akkor a retró darabokat a legmodernebbekkel érdemes vegyíteni. Például a régi, nehéz vászon férfidzsekit egy most divatos laza, bő farmerrel kell viselni.
A kifinomult, nőies megjelenés hívei a szovjet éra midi szoknyáit hordják, kiegészítve azokat, mondjuk csatos, visszafogott, trottőr félcipőkkel. Néha elég egyetlen apró részlet is ahhoz, hogy összeálljon egy divatos szett. A nagymama ékszerdobozában talált nagy fülbevalók, gyöngysorok vagy brossok szintén feldobhatnak egy unalmas irodai szettet. A férfiak eközben az unalmas öltönyzakókat a korábban munkaruhának vagy hétköznapi ruhának számító elemekkel ötvözik.
A régi tárgyak beszerzésének legjobb helyei az ócskapiacok, a bizományi boltok és az online apróhirdetési felületek. Érdemes böngészni a családi archívumokat, felfedezni raktárakat, pincéket is – ezek gyakran igazi kincseket rejtenek, makulátlan állapotban. Ha rátalál valaki egy vintage darabra, figyelembe kell vennie, hogy a régi szövetek gondos kezelést igényelnek. Az ilyen ruhákat érdemes professzionális vegytisztítóba vinni.
Rengeteg ember pénze ragadt bent.
