m
|
| Rogán Antal és Varga Mihály keddi sajtótájékoztatója. (MTI Fotó: Soós Lajos) |
Sokan azért csodálkoztak az adócsökkentés tervén, mert az tulajdonképpen most sem magas nemzetközi összevetésben, mindössze 16 százalék. Ez önmagában valóban nem sok, de a munkabérre rakódó teher összességében meglehetősen magas. Jelenleg egy munkavállaló a nettó bérének majdnem a duplájába kerül munkáltatójának (ha nem vesszük figyelembe a gyermekkedvezményt). Ez úgy jön ki, hogy a 100 forintnyi bruttó bérből mindössze 65,50-et kap meg a munkavállaló, ugyanakkor még 28,50-et fizet a munkáltató.
Más nem csökkenthető
Ebből a személyi jövedelemadó már most sem sok, a nagy összeg a nyugdíjjárulék és az egészségügyi hozzájárulás, valamint a lényegében ugyanezeket jelentő szociális hozzájárulás. Ez utóbbiak változatlan (vagy lassan növekvő) bérek mellett nem csökkenthetők, hisz más forrásból nem kap pénzt az egészségügy és a nyugdíjrendszer. Az SZJA viszont csak egy forrása a költségvetésnek, mellette több adónem (ÁFA, jövedéki adók, nyereségadók stb.) képezik a bevétel alapját. Így az SZJA az, amelynek csökkentésével mérsékelhető a munkára rakódó teher. Az adónem arányának a többi adóhoz képesti csökkentése is ésszerű: a fogyasztást terhelő adók igazságosabbak, a fogyasztó nem tud kibújni alóluk, ellenben az SZJA-t a szürke-, és feketefoglalkoztatás révén el tudják kerülni.
A kiesés pótlása
Már csak az a kérdés, hogy az így kieső bevételt hogyan pótolja az állam. Erre több lehetőség van: a költségvetési kiadási oldalának csökkentése, a többi adó hatékonyabb beszedése, a tervezettnél magasabb gazdasági növekedésből adódó bevételnövekedés, esetleg ezzel összefüggésben viszonylag magasabb bérnövekedés, ezáltal mind a fogyasztás (így a fogyasztáshoz kapcsolódó adók), mind az SZJA alap növekedése.
A költségvetési kiadások csökkentése nem valószínű. A tervezettnél kissé magasabb gazdasági növekedés viszont az egyik fő forrás lehet. A többi adó, mindenekelőtt az ÁFA beszedésének hatékonysága javulhatott, miután az utóbbi időben a NAV látványosan komolyan vette a problémát. A bérnövekedést még nem látjuk, de ha a minimálbér növelésének mértéke kissé meghaladná a gazdasági növekedést, az jótékonyan hatna a teljes bérszínvonalra, és ezt most könnyen elbírná a gazdaság.
Tartós adócsökkentés
Ahhoz, hogy az adócsökkentés folytatódhasson, és véges időn belül elérje a 9 százalékot, e feltételeknek tartósan fenn kell maradniuk. A megindult gazdasági növekedésnek évekig 2-3 százalékosnak kell lennie, az ÁFA csalók kiszűrésére is jók az esélyek (korábban ezermilliárd forintra becsülték az ebből adódó bevételkiesést, ha ennek felét sikerül beszedni, az fedezi az SZJA 16-ról 9 százalékra csökkentésének bő felét, miután százalékpontonként kb. 120 milliárdról van szó). És végül, ha évi 4 százalékos béremelkedéssel számolunk, és ugyancsak évente 1 százalékpontos SZJA csökkenést feltételezünk, akkor nominálisan az adóalap növekedése fedezi az adócsökkentés másik felét.
Egészségesebb szerkezet
Nézzük meg, a munkabérekre rakodó terhek szempontjából mi lenne a végeredmény. Ha minden más terhet változatlannak feltételezünk, akkor 100 forintnyi munkabérből 72,50-et kapna meg a munkavállaló (ez már egész elfogadható arány), a teljes 128,50 forintos bérköltségnek ez 56,5 százaléka, szemben a mostani 51-el. Fordítva számolva: míg a munkáltató teljes költsége most a munkavállaló nettó bérének 1,96-szorosa, az adócsökkentés után ez 1,77-szeres lenne. Ez sokkal egészségesebb arány, erősen segítené a foglalkoztatottság növekedését és a szürkegazdaság visszaszorulását.
Tévesek voltak a korábbi hírek. 
