Kína nagyobb szeletet hasít ki a zsugorodó export-tortából

Kína nagyobb szeletet hasít ki egy zsugorodó tortából. Miközben a világkereskedelem volumene csökkent az idén, a fogyasztók olcsóbb termékeket keresnek és Peking megtalálja a módot az igény kielégítésére. A leglátványosabb sikereket az Egyesült Államokban aratta, ahol idén Kanada helyébe lépett az ország legfőbb szállítójaként. 2008-ban július végéig az amerikai behozatalnak csak 15 százaléka érkezett Kínából, idén már 19 százalék, a kanadai eredetű import ugyanakkor 17 százalékról 14,5-re csökkent.

Mivel Kína széles kínálattal rendelkezik alacsony árfekvésű  alapvető árucikkekből, exportja jól tudja tartani magát egy recesszió idején is. Kevés más ország képes felvenni a versenyt azzal, amit csak China Price – kínai ár – néven emlegetnek a világon.

Az, hogy a textilkvóták idén a világ nagy részén megszűntek, ugyancsak elősegítette Kína piaci pozícióinak javulását. De ugyanilyen fontosak a Peking által az exportszektor érdekében tett lépések – kezdve azzal, hogy fenntartja a gyenge jüant a dollárral szemben, egészen addig, hogy továbbra is adóhitelekkel és az állami bankok által nyújtott sok milliárd dollárnyi alacsony kamatú kölcsönnel támogatja exportőreit.

Az eredmények imponálóak. 2009 első félévében Kína 521 milliárd dollár értékben exportált ruhaneműt, játékokat, elektronikát és más termékeket. Ez ugyan 22 százalékkal kevesebb 2008 első félévének exportjánál, de jobb a többi nagy exportőr eredményeinél. Ugyanebben az időszakban a német kivitel 34, a japán 37, az amerikai 24 százalékkal csökkent a Global Trade Information Services adatai szerint.

Kína piaci részesedésének növekedését főleg olyan országok rovására érte el, mint Japán, Olaszország, Kanada, Mexikó és a közép-amerikai államok. 1999-ben az amerikai elektronikai behozatal 18 százalékát Japán biztosította – ma alig 7 százalékát adja, viszont Kína részesedése ebben a szektorban 10 százalékról 20 százalékra emelkedett.

Most az EU a kínai exportáradat csökkentését sürgeti és dömpingellenes eljárást fontolgat, a Nemzetközi Valutaalap pedig gazdaságának kiegyensúlyozására hívja fel Kínát, valamint arra, hogy engedje felértékelődni valutáját a többivel szemben.

Az Egyesült Államok viszont, amely éveken át felpanaszolta a jüan gyenge árfolyamát és Kínával folytatott kereskedelmében mutatkozó növekvő hiányt, feltűnően hallgatott az utóbbi hónapokban. Washington javítani próbálja a kapcsolatokat Pekinggel.

Peking a maga részéről attól tart, hogy a jüan felértékelése katasztrofális hatást gyakorolna a kínai exportra és korlátozná a kormány agresszív exportösztönző csomagjának hatását. Az ország vezetői azonban azt is jól tudják, hogy kívánatos az exporttól való erős függés enyhítése és a hazai fogyasztás növelése.

Sok közgazdász hosszabb távra azonban valószínűnek tartja, hogy ahogy a kínai fogyasztók gazdagodnak, több hazai terméket fognak vásárolni, és ahogy a dollár veszít értékéből, az amerikai export is versenyképesebbé válik világszerte, és magában Kínában is. Ezek a trendek elősegíthetik az új egyensúly kialakulását – a világkereskedelem ugyanis mostanára túlságosan függővé vált attól, hogy Amerika olcsó kínai termékeket vásárol, Kína pedig amerikai adósságot.

Pillanatnyilag azonban Pekinget főleg azok az élesedő viták aggasztják a NYT szerint, amelyek legnagyobb kereskedelmi partnereivel alakultak ki, valamint az a lehetőség, hogy egyes országok protekcionista lépéseket tehetnek vele szemben. A kínai exportőrök pedig attól tartanak, hogy még ha növelik is világpiaci részesedésüket, az olcsóbb árakat követelő nyomás veszteséget okoz számukra és rontja termékeik színvonalát.

Kínában viszik a szenet, mint a cukrot
Ipar: csak a nyereség nem nő Kínában
Válságban Kína: csak 8%-os növekedésre hajtanak
Kína nem ismeri a fékpedált 

MTI